Múló életem, mint egy várrom, csak málladozik, <br>Az ember ebben a korban már csak álmodozik. <br>Régen, magas tornyom tetején, büszkén lengett a zászlóm, <br>Hirdette, hogy a várat lakják, ma már csak nézek… vádlón. <br> <br>Csak ülök egy korhadó farönkön… falakon belül, <br>De itt minden korhad, kívül-belül és alul-felül. <br>Sajog ez az érzés, de az őszi levél is fakult lesz <br>És a múltunk, lassan elfelejtjük és enyészeté lesz… <br> <br>Voltam tán’ úr is, de inkább voltam szolga, <br>Mindig kihasználtak, legott, azon módra. <br>Az is lehet, hogy volt nekem is babérkoszorúm, <br>De erre én már nem emlékszem… nagyon szomorún. <br> <br>Voltak nekem hibáim, kicsik és nagyok, <br>Volt tán’ sok vétkem, mit a múltamban hagyok, <br>De ha bűnöm nem volt, akkor talán tiszta vagyok, <br>Nincs is miért, de kihúzom magam, mint a nagyok. <br> <br>A falevél rondán fakul, lehull a múlt is <br>A feledés gödrébe… ez apokalipszis? <br>Ahogy elmélázunk a lehulló falevélen, <br>Úgy talán elgondolkozhatunk a múló léten… <br> <br>Kint az udvaron már csak a tilalomfák állnak, <br>De ők öregek… semmit nem mondanak a mának. <br>Lassan ez már egy realista álomvilág, <br>A végállomáson várnak majd szinonimák? <br> <br>Felrepülnék én a magas égbe, <br>A felhők feletti sétatérbe, <br>De ezt tán’ nem kéne siettetnem?! <br>Úgyis, örök séta lesz a végem. <br> <br>Ha majd végleg összedől a várromom, <br>Majd véget ér a földi uradalmom, <br>Majd mondják, elment egy öreglegény… <br>Úgy emlegetik… már meghalt szegény. <br> <br>Vecsés, 2012. november 20. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Nem tudni nálam mikor üt éjfélt az életóra, <br>De tudom, akkor indulok a nagy találkozóra. <br>Bízok, hogy ott várnak a szeretteim boldogan <br>És majd velük leszek és végtelenül boldogan. <br> <br>Vecsés, 2012. augusztus 19. – Kustra Ferenc József <br>

Kegyetlenül elrontottam az életem, <br>Csak rossz döntéseket hoztam életemben. <br>Kegyetlenül elbánt velem az életem. <br>Már így marad nagyon öregedő létem... <br>* <br>Elrontott élet, <br>Már javíthatatlan múlt! <br>Feloldozó vég… <br> <br>Vecsés, 2012. július 15. - Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjúban, meg önéletrajzi írásként. <br>

Mire vársz? <br>A szú csak perceg bennem és ketyegi múló időt, <br>Ez fáj, belül sikoltok, előadod a gyűlölőt? <br>Szeretném már hallani, hogy nekem remek dalban mondod el... <br>Hiába vártalak egy életen át... te bizony létezel. <br> <br>Mire vársz? <br>Míg bennem a vad-halál kutyája vonítani fog? <br>Míg énbennem kutyafog vicsorítva, aratni fog? <br>Mi ez benned, nemtörődömség, szerénység vagy utálat? <br>Gondolatban megidézlek, lehet, hogy ez csak utánzat… <br> <br>Ismerek olyat, kinél minden este vacsoravendég vagy! <br>Már figyeltem, hamis a mosolyod, velem szemben álnok vagy. <br>Nem adom fel, én folyvást menve, kereslek, <br>Még akkor is, ha kitörnek a kerekek… <br> <br>Küzdők az elmúlt tegnapokkal, bízok, holnapi nap… kinyílik. <br>Reményemben mindig legelöl leszel… te kísértesz a sírig? <br>Álmaimban folyvást velem vagy és zord utamon ősvény nyílik… <br> <br>Mire vársz még! <br>Támadj le, gázolj le, akarom, tégy magadévá! <br>Ne a lélekharang, én tegyelek magamévá… <br> <br>Vecsés, 2012. március 4. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

Másoknak pénz és hatalom kezesek, <br>Ezek nélkül e földön mit keresek? <br>Olyan vagyok, mint gát, mit áttör a folyó <br>Rohama, mert nem volt elég ellenálló. <br> <br>Énvelem szemben, az élet szeszélyes <br>És pénz meg hatalom nélkül veszélyes. <br>Mint nagy, bősz hullámroham, sodródom, <br>Így nem maradok semmi, csak porom. <br> <br>Sem a társadalomban, sem a családban <br>Nincsen helyem, ezen hierarchiában, <br>Mert olyan rossz a személyiségképem, <br>Hogy elvesztettem –tán nem is volt- létem. <br> <br>Az észrevétlenek nagy csoportjába <br>Tartozok és így nincsen tovább máma. <br>Továbblépnék valami jövő felé, <br>Mely az enyém lehetne, így a lété? <br> <br>A Maslow féle piramis csúcsának <br>Közelében sem vagyok, oldalának <br>Simaságán csak visszacsúszok... <br>Magamban hiába háborgok. <br> <br>Úgy látszik az én kiteljesedésem, <br>Hogy elfogadom a sorsom vagy mégsem. <br>Felismertem, elfogadom, így ez van… <br>Egyéniségem, életem? Nincs! Ez van… <br> <br>Budapest, 2000. július 9. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás <br>