Otthon végre valahára<br>Már mindenki belátta -<br>Felnőttem én a korra,<br>Hogy barátom lehet egy kutya.<br><br>A menhelyre el is mentünk, <br>Hogy kis pajtást onnan vegyünk,<br>De ahogy körbe jártuk mindegyiket, <br>Szívemre valami ránehezedett. <br><br>De nagyon nagy gondba vagyok<br>Most hogy végre választhatok,<br>Mert tekintetükben ott volt a jel-<br>Engem is- engem is vigyél innen el. <br><br>Szemükben csillant a remény ,<br>Tán én leszek számukra az esély<br>Akitől jót kapnak, és szeretetet,<br>Meleg otthont új életet.<br><br>Hogy legyen most,mit tehetnék?!<br>Suli után minden nap eljöhetnék<br>Barátaimmal. Együtt játszanánk,<br>És talán gazdikat is találnánk.<br><br>Szétkürtöljük az egész iskolában,<br>Hogy milyen sok árva kutya van,<br>Aki hű társ lesz cserébe,<br>Ha haza viszik jó ebédre.<br><br>Végül sok bozontos gazdit talált,<br>És nekem is lett kutya barát.<br>Együtt jártunk a menhelyre <br>Csemegével egész évbe.

Mezítláb a forró kövön<br>Miközben <br>Verejtékem letörölöm<br>Felhevült talpammal kacsázva <br>Lépkedek a holnap utánba,<br>És megyek még tovább<br>Ameddig lehet...<br>Ameddig bírom.<br><br>Mindeközben a térben<br>Araszolgat<br>A mindig gördülő <br>Híguló idő,<br>Hol hűsítő remény <br>Kecsegtet,<br>Hol majd vacogva <br>Reszketek,<br>Örökre elcsendesedek.<br><br>A ma pirító sugara<br>Elkísér utamra,<br>Mert csaltam <br>Még némi fényt<br>Szemembe,<br>Tüzet loptam <br>Szelíd szivembe<br>És Istentől <br>Ráadásul kaptam <br>Reményt a holnapra.

A játék üzlet csarnokába<br>Tátva maradt a gyermek szája<br>Ilyen helyen nem járt soha<br>Csak falujukban a kis boltba<br><br>Édesanyja szentül megígérte<br>Ha jól tanulsz ajándék lesz érte<br>Elviszlek a fővárosba<br>A legnagyobb játékboltba<br><br>Ami tetszik választhatod<br>Ha elvégzed a feladatod<br>De most vigyázz testvérkédre<br>Amíg hazaérek majd estére<br><br>Tudod apa messzire ment<br>A szívünkben van most idebent<br>Anyának ezért el kell menni<br>Hogy legyen mit az asztalra tenni<br><br>És így folyt hosszan az esztendő<br>Szemében öccse is lassan felnő<br>Úgy érezte az ígéret<br>Csak amolyan szóbeszéd lett<br><br>De ádventre mit ád Isten<br>Szól az anya mézédesen<br>Elmegyünk ma a fővárosba<br>Veszünk ezt-azt karácsonyra<br><br>A játék üzlet csarnokába<br>Elgurult a gyermek álma<br>Mert minden kütyü olyan drága<br>Anya ezért járt annyit munkába<br><br>Megszeppenve csordult könnye<br>Nem kell a világnak semmi kincse<br>Elég lesz ha karácsonyra mindörökre<br>Egymásnak örülnek anya ő s a kisöccse.

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Elegáns-lágyan, szinte finoman, lustán érnek földet a hópelyhek… <br>Színes úti ruhát vett a falevél és földre kísérik a pelyhek… <br>Elegáns-lágyan, szinte finoman, lustán érnek földet a hópelyhek. <br> <br>A földön lévők kristálycsillogással várják a később érkezőket, <br>A színes kabátos kislevél, már ott van, már barátságot kötöttek… <br>A földön lévők kristálycsillogással várják a később érkezőket. <br> <br>Vecsés, 2014. március l. – Kustra Ferenc József – írtam: 3 soros-zárttükrösben a tél kezdetéről… A versforma az én egységesítési fejlesztésem. (Olvasni úgy kell, az az első két sort egyben, után a 2. és 3 sort egyben és így lesz meg a vers eszmeisége…) <br>

A szomszéd háború mellett, kialakult a Közel-Keleten egy nagyon is véresebb háború… <br> <br>(leoninus csokor) <br>Fegyverzaj veszélyesen ropog a kék ég alatt, jó lenne csend, legalább egy falat! <br>Éppen emeletes épület omlik le, emberek kiáltoznak itt temetett be… <br>Süvít az ég a felhőtlen ég alatt, vajh’ mennyien fekszenek a sírhalmok alatt? <br> <br>Aknavető lövedékek szállnak fölfelé, majd odébb az úti céljukon lefelé… <br>Közben hallani, hogy kattognak a sok-sok kézi fegyverek, össze is esnek emberek. <br>Fekete kosok, Ti itt járjátok az ördög táncát, nylon zsákba tetetitek a hullát. <br> <br>Kérdezem én, hogy vajh' hol van ilyenkor az Isten? Állítólag neki az ember… minden! <br>Tudom én, hogy a harc a fekete kosok kiváltsága, sok katona ment már halálba! <br>Többször -többen- elmondták TV -ben a szakértők, lehetnek legkevesebben hatszázezren ők! <br> <br>Bőszen sokasodnak a sírhalmok, jól elfogynak az élő harcosok! <br>Bőszen nő a lakósság fájdalma, mert ez most a fájdalom uralma… <br>Bőszen sír, zokog a család… kisgyerek meg nem érti… Csend, meghalt apád! <br> <br>Fegyverzaj ropog szép kék ég alatt, jó lenne csend, véglegesen nagy rakat… az ég alatt!! <br>Újabb, más épület omlik, emeletes kórház omlik le, ember nyög… itt temetett be… <br>Süvít az ég a felhőtlen ég alatt, süt a nap… mennyien fekszenek sírhalmok alatt? <br> <br>(HIQ trió) <br>Ti kosok! <br>Nagy pénzvágyatok... <br>Halálos! <br> <br>Ti kosok, <br>De uralkodtok! <br>Élet vég. <br> <br>Ti kosok! <br>Ti nem emberek! <br>Népírtók... <br> <br> <br>Vecsés, 2023. december 3. – Kustra Ferenc József- írtam: a nagy világkatasztrófára mutató helyzetről. Én kísérleteztem ki, megalkottam, kifejlesztettem a HIQ-! A haiku vagy senrjú esz-meisége vonatkozik rá, témától függően. Szótagszám: 3-5-3. Tilos a rím és a szavak elválasztása. <br>