(3 soros-zárttükrös) <br>Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon, <br>Az éjszakai felhőtlen eget bámulom… <br>Ücsörgők már vaksötétben a teraszomon. <br>* <br> <br>(Leoninus csokor) <br>Sötét égbolton bogozom kifelé a csillagképeket, Igy keresem a lényeget. <br>A Hold olyan, mintha egy fotós tette volna föl és ma nagyon szépen tündököl. <br>Csak nézek a sötétben és elemzem, hogy a jövőben, várhatóan mi lesz velem… <br>A rongy életemben bízhatok... hogy változik? Vagy lesz mellé egy jobb, második? <br>Hmm… nem is hiszek, hogy más lesz, minthogy az sem, télen majd köd lesz? <br>Várom is, hogy sötét égbolton jelenjen meg fény, mint bizalom-szerű tünemény. <br>* <br> <br>(Senrjon trió) <br>Azonban az a helyzet <br>Ez a vágy csak mesék részese. <br>Lassan fáradok… <br>* <br>Az én szerepem folyvást <br>Ugyanaz és éltem romhalmaz! <br>Lassan fáradok… <br>* <br>Álmaimban minden szép, <br>De ez az élethez nem elég… <br>Belefáradok… <br>* <br> <br>(Leoninus csokor) <br>Az élet bizony nem csak egy tollvonás, de nem is egy szó aláhúzás. <br>Ráadásul nem én irányítom, mert nekem, a sorsom az örök gardedámom. <br>Egyet tehetek, holnap folytatom a poéta életet, abban látok életet… <br> <br>Vecsés, 2015. július 26. –Kustra Ferenc József- Csak úgy meditáltam… magamról, magamban írtam: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában! <br>

Hétköznapi pszichológia… aminek a nő is része. <br> <br>Végül is ez is szlogen, mint a többi… <br>De most föltárjuk… mert ez a nem semmi! <br> <br>A nő egy csodálatos tünemény, <br>A nő legszebb isteni teremtmény… <br>A nő egy csodálatos tünemény. <br> <br>Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal, <br>Jobbnál jobb és nagyon is élvezhető illatokkal… <br>Körül vagyunk véve velük, mint földi angyalokkal. <br> <br>Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk, <br>Szépséges mosolyukért, szép szavukért meg mindent meg is teszünk… <br>Nélkülük nem tudnánk élni, még elképzelni sem az életünk. <br> <br>Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen, <br>Az ő gondolata nem egyezik tieddel… nézet azonosság sincsen… <br>Van, hogy belekerültél a hálójába, ahonnan menekvés már nincsen. <br> <br>Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet, <br>Míg a bájait szemlélgeted, nagy baj, ha ő nem kuksiza a tiedet… <br>Van aztán olyan is, hogy az észjárása messze fölülmúlja tiedet. <br> <br>Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden, <br>Ha nem fogadod el gondolatait, képes zárni a menyország zárszerkezeten… <br>Képes elméletben mindent előre kitervelni, -mint- könnyíteni helyzeteden. <br> <br>Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni, <br>Mert akkor a törvény igy vagy úgy rajtad fog nagyot bosszúzni… <br>Tudd! A menyország kapuját neked nem célszerű betörni. <br> <br>Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel, <br>Jusson eszedbe, hogy mi lesz a sok-sok ígéreteddel… <br>Aztán meg, ha szerelmi mámorodból fölébredezel. <br> <br>A sok ígéret… kell bizony menyországi kirándulásért vagy vasárnapi falatért… <br>A sok ígérettől-ígérettel, te vagy lekötelezett jó, ha nem hagyott… másikért. <br>A sok ígérettől, egyezéstől te húzod rövidebbet, tudva rongálja lelkedet… <br> <br>Ha meg sikerült együtt megöregedni és addig nem volt baj, majd most lesz, jöhet agybaj. <br>Ha eddig neked nem volt kiscsaj, attól még jöhet a képzeletbeli kemény szópárbaj. <br>Lesz alkalmad vita után mondani, hogy sebaj, vagy hogy akár beleegyezőn: nembaj… <br> <br>Nagy a Te szerencséd, ha igazi angyalra találtál, akkor mondjuk: beletrafáltál… <br>Ha nagy a szerencséd, nem akar földesúr-asszony lenni, máris elég... boldognak lenni… <br>Ha eddig nem tetted, már be ne add a derekad, majd mondja, hogy bűdös vagy… most a hajad… <br> <br>Részemről tisztelem, szeretem nőket, de nem női nemet… Mégis hallottam eleget. <br>Ha öregszöl, már ne hidd, hogy Te még ember vagy, ha beteg is vagy? Tőled a hó is lefagy… <br>Javaslatom, figyelj, ne használjanak ki téged, ne higgy menyország ígéretnek… véged! <br>Javaslom persze, mindig add meg a tiszteletet, nehogy végül te veszítsd tekintélyet. <br>Légy óvatos, mert amikor hiszed, révbe jutottál, akkor van helyzet! Nő csak kipróbál… <br>Légy óvatos, mert, ha nő jelet kap, hogy ő van feletted, kihasználja lehetőséget! <br> <br>Mindezek fölött, imádlak benneteket, mert arra születtél, szeresd a férfinemet. <br>Ki szerencsés, élnie kell értetek. Azok bizony még egyszer átélnék életetek… <br>Azok nem felejtik, kik jegyzik perceket, ki is jelentik, nem felejtek, amig élek! <br> <br>Van olyan, jó szóért odaadnátok mindeneteket. De ismerd fel boszorkány népet… <br>Amikor lehumjátok vágyódó szemeteket, nem veszitek észre, most épp vétkeztek… <br>Egy biztos, jónak kell lenni, együttműködni, közben meg föltétlenül, mélyen szeretni! <br> <br>Vecsés, 2022. január 18. – Kustra Ferenc József – íródott: Ágoston Tibor, „Csodálatos tünemény” c. verse átirataként, az engedélyével: 3 soros-zárttükrös versformámban. (Olvasni úgy kell, hogy az első és a 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a mondanivaló!) <br>

Az erdő finomra hangolt<br>Húrjain vibrál az élet<br>Megnyugszik a lelke <br>Annak aki ide betéved.<br><br>Zen dala cseng<br>Csacsog a csermely<br>Csilingelő erekből <br>A hang<br>Pancsolva zeng<br>A kövekhez tapadva<br>Siklik zsibongva<br>A patakba.<br><br>Moha illat leng<br>A kanyargó part mentén<br>Ahol a nádasban pang<br>A lelassult folyam<br>Tükrén ring<br>Az olvadó nap sugara<br>És a madarak kórusa<br>Elmét simogatva <br>Reng-cing<br>Mint valami dopping.<br><br>Az idő itt <br>Csak teng-leng<br>A fénnyel együtt<br>Ahogy terjeng<br>A fák bújócskáznak<br>Amíg az ember lézeng<br>Mereng<br>Túráján ténfereg<br>Miként az út tekereg.<br><br>Az erdő még zsong<br>Dorombol a napkorong <br>De lassan alá merül<br>Tétlenül<br>Mert a hold már ellenszegül<br>És ahogy az estéli harang<br>Megkondulva bong<br>Hirtelen minden elcsendesül.<br><br>Az idő megnyújtja <br>Nesztelen lépteit<br>A sötétedő zen-gésben.

Csörög,<br>Összerezzenek,<br>És belém mártja <br>Az éjszaka álma<br>Sárga-meleg<br>Fényét,<br>És behunyt pillák mögött<br>Átlátok még<br>Az éj kötött<br>Fátyolán.<br><br>Aztán újra <br>Csörög a vekker<br>Kíméletlen...<br>Keljél már fel!<br>A kiszabott Lét-idő <br>Gyorsan folyik el!<br>...és még élned<br>Tenned is kell!

A szilaj lovakat<br>Vadul ostrozza a hajtó.<br>Hiába mereszted szemedet<br>A páros nem látható,<br>De figyelheted a szekeret<br>Ahogy kerekéről <br>A rozsdás idő lepereg,<br>És csak tekereg<br>Az évszakokkal<br>Évezredeken át.<br>Pihenőre<br>Nem áll meg sohase,<br>Nem hajt bele<br>Semmilyen gödörbe.<br>Egyenletesen halad<br>Körbe-körbe.<br><br>A tajtékzó lovak<br>Patái alatt<br>Olykor dübörög az ég.<br>Szikrát,<br>Csillagot szórnak szerteszét,<br>És a hajtó tekintete<br>Akkor is,<br>Csak a kör közepére <br>Öszpontosul meredten,<br>Mert mindig ott van <br>Az az Egy feledhetetlen<br>Aki sosem <br>Mozdul , és téved el.<br>......<br>És mutatja az irányt<br>Merre indulj el,<br>Ha a világban<br>Valamikor elveszel.<br><br>/Utóirat/<br>Csak figyeld a hátsó kereket<br>S a szekér fedelet.<br>Lelkedben emeld ötször magasba<br>És megláthatod hol világít<br>A Mindenség ablaka.