Nézzétek a napot - Rá<br>Hasonlatos vagyok.<br>Nektek<br>Én vagyok a fény - Rá<br>Hasonlítassatok,<br>Tiszteljetek.<br>Ezért én Rá<br>Hasonlóképpen<br>A jövőben<br>Adok eképpen-<br>Maradandót az emberiségnek,<br>Kőpirasmist Rá dicsőségének.

Szárnyak nélkül szállnak<br>Színes, lufi-lelkű lények;<br>Már nem is sejtik odafentről<br>Milyen lent az élet.<br><br>Csak önmagukat látják<br>A nagy ürességben,<br>De a lufi biz kidurran<br>Fen a magas égben.<br><br>Darabokra hull az álom;<br>Lent lesz majd ravatalon,<br>De kik soha nem repültek<br>Kárörvendők mégse lesznek.<br><br>Lekerül így minden szálló,<br>Mert ide lent van a megváltó.<br>Végül - lufilelkük epekedve<br>Kapaszkodik a kilincsbe;<br><br>Szent Péterünk eresszél be!

Hiábavaló töprengés <br>Nyugtalan ideje<br>Sújt, taglóz.<br>Elveszett a hely jelene,<br>Hol lennem kellene.<br>Árnyékom nem látom,<br>Magam sem találom.<br><br>Virrasztó éjszakán<br>Fehéren virít a vacogó fagy<br>Fénylő csillagok alatt.<br>Dermed a csermelycsobogás,<br>És a kövér hold <br>Még egyszer megmártózik <br>A jégkristályok közt.<br>Köddé válik sok-k gondolat<br>A lehelettel együtt<br>Mely elhagyja ajkamat,<br>És a fókuszpont képei<br>Öszpontosítva is, <br>Csak homályosan távoli <br>Ábránd-lenyomatok.<br><br>Hiábavaló töprengés -<br>Hol lennem kellene;<br>Messze van <br>A távolság másik fele.<br>Elindulnák<br>Erőtlenül is, ha lehetne,<br>De fogva tart szüntelen<br>Fegyverével<br>A következmény szelleme.<br>Magában gyenge<br>A gondolat ereje.<br><br>Te ott, én itt nem lelem<br>A nyugtalanságban helyem.<br>Idegenek szennyesével <br>Töltöd a mosógépet<br>És nálam is<br>Ugyanez a képlet.<br>Majd, ha vége lesz <br>Eme szenvedésnek<br>Örülni fogok a kevésnek<br>Is, mert eltűnik a távolság,<br>És a másik fele<br>Itt veled lesz tele.

A gőgös emberben<br>A lélek irigysége<br>Keserű száj-ízzel,<br>Csak dekorációval<br>Leplezve<br>Mosolyog az Életre.<br>Csörtetve tapos<br>Felszegezett fejjel,<br>Sosem találkozott<br>Magánál különbekkel.<br><br>A jókedved láncra verné<br>Amennyiben megtehetné.<br>Melegen mosolygó szívedet,<br>Melyben bugyog,<br>Forr a szeretet, <br>A lelked mely édes,<br>És lágy mint a méz<br>Cselszövéssel lopná el<br>A ragacsos rideg kéz!<br>Sejtelme sincs<br>Milyen az emberség.

Lapos lápos vidéken<br>Pöfög a gáz.<br>Irama lassul,<br>Megáll a ló;<br>Eltűnt e vidéken<br>A jól ismert gázló.