Dermedt fák ágaikkal kapkodnak<br>A szélben magatehetetlenül sodródó<br>Hópelyhek után. <br>Csak egy ölelésre, <br>Végül dideregve <br>A szeretet ráolvasztja <br>Csillogó gyémántként <br>A szerencséseket.<br><br>A tova táncolók olykor csoportosulva<br>Árnyékként megtelepszenek a törzs<br>Menedéksávjában, csillagokról álmodozva.<br><br>A holnap verőfényes melegében<br>Egylélekké olvad a csillám-ragyogás, <br>És álmuk a körforgásban beteljesedik.<br>Valahol majd könnyezve siratnak,<br>Valahol tapintatosan a tájra telepednek. <br>Valahol csillagfényt fürdetnek,<br>Egylelkükben szeretetben <br>Boldogság cseppjeikben.<br><br>Vízgyöngy csüng az ágról,<br>Hópehely múltról<br>Suttog a metamorfózis végtelen léte, <br>És az értetlen elme tudata<br>Megszakad <br>A gőg felsőbbrendűségében. <br><br>Ciklusokban ismétlődik<br>A véletlenszerü Értelem <br>E parányi, összetetten <br>Egyszerü megnyilvánulása.<br>A magyarázat sokrétü lehet<br>A hajtóerő felett, - <br>Az a Nagylélek szeretet.<br>Minden benne terjed. <br><br>Hópehely <br>Vagy univerzumok halmaza, <br>Mindenerő egy gondolat-<br>Az Egy eleme része minden;<br>Ha van is titok, égi rejtély<br>A természettel, <br>Hogy egy lehettél<br>Hálás legyél!<br><br>Jót adjál, és szeretetet;<br>Szebb lesz úgy a te életed<br>Is Istenben. <br>Mert miként a hópehely átalakul<br>Akaratlanul, <br>Ránk is vár a végtelen utazás.<br>Már felszálltunk -<br>Nincs kiszállás.<br><br>A metamorfózis körforgásában<br>A lélek kvarkja<br>Istenhez tapadva<br>Időtlenül jelen lesz mindenütt<br>A Természetben.

Hosszú út pora ráült a cipőmre, <br>Sajna, nem vagyok büszke életemre. <br>Nagy utat bejártam, zarándokoltam, <br>Utóbb kiderült, semmit nem csináltam. <br> <br>Ötvenkét év alatt bizony ez történt <br>Senki nem pártolt, sem hosszan, sem tüstént. <br>Így csak vergődtem, szétdobált az élet, <br>Nem is tudom az életem mivé lett. <br> <br>Mire születni? Kínlódás az élet, <br>Küzdünk, birkózunk mindennel. Mi végett? <br>Ha becsülne család és társadalom, <br>Sikeres lehetnék, és ezt akarom. <br> <br>Életem fanyar, furcsa sors-fintora, <br>Hogy nincs kezemben a siker záloga. <br>Ötvenkét évet már vissza nem lehet <br>Forgatni, mert az már történelem lett. <br> <br>Tán rossz helyre születtem és nősültem, <br>Eleve elkárhozott a sikerem? <br>Már tudom, hogy így van és így is marad. <br>Nem számít, hogy szívem bánattól szakad. <br> <br>Magamban: jobb sorsra volnék érdemes, <br>De életem múlik, már nem érdekes. <br>Jövő hónapban földönfutó leszek, <br>Vagyok a legpechesebb fenegyerek. <br> <br>Törvény: semmivé foszlik, mihez nyúlok, <br>Ha újat kezdek, élettől kikapok. <br>Tudom: Peches ember nem kacérkodjon <br>Se a jégen, se sikerre áhítón. <br> <br>Sose kacérkodtam, élni akartam, <br>De a sorsom büszke:” ezt én nem hagytam”. <br>A harcnak lassan vége, zaj elcsitul, <br>Én meg eltűnők, sikerre vágyastul. <br> <br>Budapest, 2000. május 6. – Kustra Ferenc József <br>

Láttam Kegyedet… csodálkoztam, <br>Csak ment… én meg odafordultam. <br>Vakon is keresném, <br>Bízok, hogy meglelném. <br>Micsoda élmény, hogy láthattam! <br> <br>Feledhetetlen volt látványom, <br>Álmomban előjön, mint álom! <br>Bármerre is nézek, <br>Mindig csak remélek. <br>Megyek… és Kegyedtől fényt várom. <br> <br>Kegyed nélkül, minden rút, kopár, <br>Lélek Kegyedé, nem csapodár. <br>Más nők nem kellenek, <br>Játszóm sem lehetnek. <br>Láttam Kegyed… várom, hogy bevár! <br> <br>Vecsés, 2022. január 10. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban, Adelbert von Chamisso: „Láttam, és az óta” … c. verse átirataként. (Fordító: Szöllösi David- január 10 2022.) <br>

Az orosz sztyeppen <br>Megérkezett a fagyás. <br>Idő, zúzmarás. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Keblére ölelő fagy… <br>Mini jégcsapok. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Hajnali hideg kemény! <br>Befagyott vizek. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Fűtött gerendaházak… <br>Farkas jár erre… <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Növények tetszhalottak. <br>Örökzöld fenyők. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Fehér szín festi tájat… <br>Jégcsap nem csöpög. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Fehér szín oly’ vakító. <br>Taposó csizma. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Havat látó tekintet... <br>Trojka meg nem áll. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Már az udvar is fehér. <br>Ló paták csúsznak. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Végzetes a hófúvás. <br>Trojka biz’ segít! <br>* <br>Az orosz sztyeppen, <br>A hófúvás állandó! <br>Nincsen búvó hely. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Hóvihar forgataga… <br>Egyujjas kesztyű. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Hideg, hóviharos est. <br>Minden víz fagyott. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Szúrósas a levegő… <br>Hóvihar… ádáz. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Lehelet baktat… hóban. <br>Jeges felület. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>A havas tájék üres. <br>Csak hókupacok… <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>A hideg, metsző szélben… <br>Arcot fájdító. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Hull a hó a mezőre! <br>Szép, fehér bársony. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Minden sima… nagy fennsík. <br>Fehér lepedő. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Hótakaró vastagszik. <br>Törött hólapát. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Fény, hótakarót lazít. <br>Hó, kötésig ér. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Élet, álomba hamvadt. <br>Lélekmelegség. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Hallgathatók hópelyhek… <br>Szellem melegség. <br>* <br>Az orosz sztyeppen <br>Három hónapos a nyár. <br>Rövid élvezet. <br> <br>Vecsés, 2016. január 5. – Kustra Ferenc József – íródott: eredeti, Basó féle stílusban írt haiku csokorban, fél-haiku láncban… [600-800 éve Japánban még úgy tartották, ha a haikuíró, életé-ben meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!] <br>

A jó kedved-<br>Valamikor jön;<br>Csak bekopog ,és ott van.<br>Van mikor keresed,<br>És nem tudod, hogy hol van.<br><br>Szó nélkül jön-megy,<br>Mint egy hullámvasút;<br>Lent és fent,-<br>Majd jön egy alagút.<br>Csak fény legyen a szélén,<br>Hullám, vas, út;<br><br>Az a biztos pont,<br>És az út végén<br>Nyertél haszont -<br>Újra bekopogó<br>Biztos mosolyt.<br><br>....és aztán<br>Ismét elmegy ,<br>De ne keresd!<br>Ha vissza jön,<br>Csak szeresd!<br>Lepel a búra,<br>Örvendezz újra!