A tegnap, <br>Csak tanulság lehet-<br>Okító lecke!<br><br>A holnap-<br>Alapjait<br>A Mára helyezzük le.<br><br>Most -<br>Van a lényeg<br>Az elméből <br>Eredő Szemlélet.<br>Tettekre ez<br>A felállított képlet!

Összegereblyézni!<br>Mint az ősz s a tél hulladékát<br>Tavaszt várva-<br>A megstrapált személyiséget<br>És gondolatot egyaránt.<br><br>Átfésülni! <br>Utat engedve a sarjadónak.<br>Az érdemeset összeszedni<br>A felesleget <br>A rothadót eltemetni.<br>A megtisztulás műveletét<br>Elvégezni<br>Önmagunkkal is!<br><br>Szükséges a megújhódás-<br>Az újra-éledőt <br>Felcímkézve dobozolni <br>Csoportosítva a konzekvenciákat <br>Ezáltal csökkentve a hibalehetőségek<br>Ismétlődő periódusát.<br><br>Szétszórtságunk kevésbé feltünő <br>Amennyiben rendezett <br>A belőlünk eredő <br>Káosz!<br><br>Begyűjteni a szeretet által <br>minden gondolatot <br>Aztán átadni bizonyosságként<br>Kételymentes burokban<br>Az igazszó erejét<br>Csokor gyanánt <br>Időnként-<br>Megtisztultan könnyebb lehet<br>A naponta ránk várt Menet.

Leestem a családfámról,<br>nagyon messze gurultam.<br>Idegen és messzi földön<br>mindenfélét tanultam.<br><br>Mint senki-földi kóborló,<br>kinek mit is tartozok?<br>Hű maradtam önmagamhoz,<br>s azt teszek mit akarok.

Ukrajna felett<br>a csillagok fakulak.<br>Az örök félhomályban <br>már csak bombák hullnak.<br><br>Ti nyugati szomszédok <br>viszont csak nézitek.<br>Talán a kelet lappangó <br>veszélyét érzitek?<br><br>De mi óta indokolt <br>egy nép pusztítása?<br>Csak makacs erőszak <br>gonosz parancsára.

Szülői hazát elhagyták<br>A tékozló fiúk,<br>A Szélső vidéken<br>Büszkék lettek, és hiúk.<br><br>Ősök vidékének földje<br>Csak kolonc a nyakadon!-<br>Fényt mutatok, s kaput érte<br>Hol élhetsz boldogan, szabadon!<br><br>Mézes madzag, s csillogás<br>Kampányolt ezerrel-<br>Minek a hagyonány<br>Amíg pénz van a zsebedben. <br><br>Mosolyog a sátán,<br>Jól indult a terve-<br>Mindenütt még ráakad<br>Hiszékeny emberre.<br><br>Az örökölt vagyont<br>Könnyen elherdálták,<br>Hízelgő ígéretekért<br>Mindenüket adták.<br><br>Egy naiv bohóc büszkén<br>Játssza még szerepét,<br>Mazsoret bábuként<br>Hitegeti nyomorított népét.<br><br>Őseitől nem tanult, <br>A Vidék most fertő, <br>De hiszi még mindig-<br>Ő a nagy cselszövő.<br><br>Gőgös büszkeség<br>Dagasztja még mellét<br>Bízik hogy megtömik<br>Bestoppolt zsebét.<br><br>Kapzsiságában már <br>Semmilye sem maradt,<br>Csak rombadőlt vidék <br>Amerre a kaszás haladt.<br><br>A szélső Vidéket<br>Már cafatokra tépték,<br>Tékozló fiúk népének<br>Sorsát pecsételték.<br><br>Porondon a bohóc<br>Még Hollywoodról álmodik,<br>Közben százezrek vére<br>A csonkolt földre folyik!<br><br>A boldok fény felé<br>Csak egy út vezethet,<br>Mindenkivel békében-<br>Az ember csak úgy élhet!<br>(más úton indulva<br>Csak közelít a Végzet!)