Nehogy már beijedjetek, kedves asszonyok-lányok, <br>Húsvét hétfő van, de nem pazarolok vizet rátok… <br> <br>Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással, <br>Enném hozzá az ecetes tormát, friss kenyérrel, két pofával… <br>Ma még nem is reggeliztem, szívesen ennék sonkát tojással. <br> <br>Közben elővenném… megmutatnám… a méretes üveg pacsulimat. <br>Ja! És a végére kapom a reggeli utáni habos kávémat? <br>Legyünk túl ezeken, le akarom aratni hiányzó babérokat! <br> <br>Álljatok csak nagyság szerint sorba, <br>Hogy pacsuli gőz se menjen kárba… <br>Álljatok csak nagyság szerint sorba. <br> <br>Micsoda élmény lesz titeket húsvétilag meglocsolni, <br>Már csak röviden kortyolok kávémból, biz’ neki kell fogni! <br>Ja! Jut eszembe a kardinális kérdés; szabad locsolni? <br> <br>2009. március 19. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában. <br>

Szép nap ez a mai. <br>Ni, csak, nyúl alatt a tojás. <br>Asztalon meg sonka, süti, <br>Itóka, meg még sok más. <br> <br>Eljöttem, hogy ünnepeljünk, <br>Egy kis időt együtt töltsünk. <br>Van-e itthon lány s néni <br>És szabad-e őket locsolni? <br> <br>Vecsés, 1998. október 4. – Kustra Ferenc József- íródott: locsoló versikének. <br>

Locsolni, <br>Sonkázni, <br>Kávézni… <br>Örömködni! <br> <br>Jó napot kívánok! <br>Húsvét van, locsolok. <br>Megengedik vagy sem, <br>Nekem meg kell tennem. <br> <br>Budapest, 1997. március 30. – Kustra Ferenc József <br>

Finom, kellemes étek, <br>Ez az, mit róla vélek, <br>A húsvéti sonkáról. <br> <br>Gyönyörű szép a látvány, <br>Vendégnek terít a lány, <br>A húsvéti sonkából. <br> <br>Mi jó helyről szereztük, <br>Hozzáértőtől vettük, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Lajos apó ki levágta, <br>Pácolta és adjusztálta, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Tudja biz’ a páclékészítést, <br>Nagyon érti a füstölést, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Nejem volt ki megfőzte, <br>Nem teszi ki a szögre, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Én feladatom felvágni, <br>Emberesre szeletelni, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Nálunk mindenki szereti, <br>Kedveli, sőt megeszi, <br>A húsvéti sonkát. <br> <br>Finom, füstölt az illata, <br>Ennivaló a disznó fara, <br>A húsvéti sonka. <br> <br>Budapest, 1997. március 30. – Kustra Ferenc József <br>

Visszajött a téli idő, <br>Borult az ég, ne, de minő <br>Dolog az, hogy tavasszal <br>Esik az eső, havasan. <br> <br>Vártuk március idusát, <br>A nyíló tavasz hajnalát. <br>Biz’ a dátum megérkezett, <br>De a tavasz elkésett. <br> <br>Unos már a télikabát, <br>A szép tavasz szebbik arcát, <br>Mint Messiást, úgy várjuk, <br>Karunkat vágyón kitárjuk. <br> <br>Még fuj, a szél és hideg van, <br>Hallottam a Sztár rádióban. <br>Hideg, szeles lesz a húsvét, <br>A zord idő tarol ismét. <br> <br>Pécsre megyünk kirándulni, <br>vagyis inkább háztűz nézni. <br>Vő jelöltem megszervezte, <br>Nem is tudtam, hogy ily’ beste. <br> <br>No de nem baj, csak elmegyünk, <br>A piros OPEL elvisz bennünk. <br>Húsvét hétfőn felöltözünk, <br>Útközbe meg majd befűtünk. <br> <br>Mit számít, milyen az idő, <br>Ez lesz az ideális miliő. <br>Bemutatkozni családoknak, <br>Kedvére tenni fiataloknak. <br> <br>Én már várom, biztos jó lesz, <br>Bízok a fogadás is jó lesz. <br>Bizonysághoz eltöltjük e napot <br>És nyugtával dicsérjük a napot. <br> <br>Budapest, 1997. március 27. – Kustra Ferenc József <br>