Kegyetlenül elrontottam az életem, <br>Csak rossz döntéseket hoztam életemben. <br>Kegyetlenül elbánt velem az életem. <br>Már így marad nagyon öregedő létem... <br>* <br>Elrontott élet, <br>Már javíthatatlan múlt! <br>Feloldozó vég… <br> <br>Vecsés, 2012. július 15. - Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjúban, meg önéletrajzi írásként. <br>

Mire vársz? <br>A szú csak perceg bennem és ketyegi múló időt, <br>Ez fáj, belül sikoltok, előadod a gyűlölőt? <br>Szeretném már hallani, hogy nekem remek dalban mondod el... <br>Hiába vártalak egy életen át... te bizony létezel. <br> <br>Mire vársz? <br>Míg bennem a vad-halál kutyája vonítani fog? <br>Míg énbennem kutyafog vicsorítva, aratni fog? <br>Mi ez benned, nemtörődömség, szerénység vagy utálat? <br>Gondolatban megidézlek, lehet, hogy ez csak utánzat… <br> <br>Ismerek olyat, kinél minden este vacsoravendég vagy! <br>Már figyeltem, hamis a mosolyod, velem szemben álnok vagy. <br>Nem adom fel, én folyvást menve, kereslek, <br>Még akkor is, ha kitörnek a kerekek… <br> <br>Küzdők az elmúlt tegnapokkal, bízok, holnapi nap… kinyílik. <br>Reményemben mindig legelöl leszel… te kísértesz a sírig? <br>Álmaimban folyvást velem vagy és zord utamon ősvény nyílik… <br> <br>Mire vársz még! <br>Támadj le, gázolj le, akarom, tégy magadévá! <br>Ne a lélekharang, én tegyelek magamévá… <br> <br>Vecsés, 2012. március 4. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

Másoknak pénz és hatalom kezesek, <br>Ezek nélkül e földön mit keresek? <br>Olyan vagyok, mint gát, mit áttör a folyó <br>Rohama, mert nem volt elég ellenálló. <br> <br>Énvelem szemben, az élet szeszélyes <br>És pénz meg hatalom nélkül veszélyes. <br>Mint nagy, bősz hullámroham, sodródom, <br>Így nem maradok semmi, csak porom. <br> <br>Sem a társadalomban, sem a családban <br>Nincsen helyem, ezen hierarchiában, <br>Mert olyan rossz a személyiségképem, <br>Hogy elvesztettem –tán nem is volt- létem. <br> <br>Az észrevétlenek nagy csoportjába <br>Tartozok és így nincsen tovább máma. <br>Továbblépnék valami jövő felé, <br>Mely az enyém lehetne, így a lété? <br> <br>A Maslow féle piramis csúcsának <br>Közelében sem vagyok, oldalának <br>Simaságán csak visszacsúszok... <br>Magamban hiába háborgok. <br> <br>Úgy látszik az én kiteljesedésem, <br>Hogy elfogadom a sorsom vagy mégsem. <br>Felismertem, elfogadom, így ez van… <br>Egyéniségem, életem? Nincs! Ez van… <br> <br>Budapest, 2000. július 9. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás <br>

Vízióm a jövőről… <br> <br>Az én utam felett boldog gerlék búgnak, <br>Vadludak vében, csak úgy, előre húznak! <br>Ők nem néznek a napba, így nem vakulnak. <br> <br>Az én utam, előttem kanyarog a végtelenbe, <br>Nem is látom a végét… talán a reménytelenbe… <br>De biztos, hogy megy tovább… mint eddig az esztelenbe. <br> <br>Tarkítják a bombatölcsérek, <br>Ezekben meg csapadékvizek. <br>Araszolok… minek válldíszek? <br> <br>Érzem életfáradtságot, utam le fog járni, <br>Végül is a tócsák közt négykézláb fogok mászni? <br>Közben majd rám csap a vihar! Így fogok átázni... <br> <br>Szabad vagyok, mint egy nyüzsgő közlegény a bukott hadseregben. <br>Földhöz rögzítenek a láncaim, földhöz ragadt marad létem. <br>Csak lépdelek én a vaksötét éjszaka fekete lépcsőin. <br>Élek nem létező visszhang, visszavert, élettelen szavain! <br> <br>De jó fent a boldog gerléknek, hallom, ahogy búgnak, <br>Szeretik ők egymást, majdnem egymásba belebújnak… <br>Látom, megvan a sártengerem… ez alap öngúnynak. <br> <br>Hosszú utamon volt több átrakodó állomás <br>Meg, látom, mily’ zsírozatlan minden… csodálkozás. <br>Jól átrakodni nem sikerült, maradt álmodás… <br> <br>Visszanézek, hátul már nincsen is út, sőt leomlott az alagút, <br>Elől meg a sok tócsa, meg sártenger, ez aztán nem diadalút… <br>Jól látom, vagy csak képzelődőm? Kell keresni egy koronatanút? <br> <br>Hosszú utamat én már bejártam, szívem, szívből sokszor vérzett, <br>A lelkem jóformán be sem tudna számolni, közben mit érzett… <br>Mert a sokkoló behatásokra, nem is tudni, hogy mivé lett. <br> <br>Éjjel sem volt soha enyém, nem pihenhettem, de a hajnal útra kél, <br>Lelkem a láncain kívül ugyan mit veszíthet, tán’ semmitől sem fél… <br>Igaz, realista, így tudja, hogy reménytelenül semmit nem remél. <br> <br>Életutam, maga a langy mocsok volt, csak gáncsoskodás és árulás, <br>Meg nem értés, ellenállás, ezért lett a végső és örök fásulás… <br>Minek élni, ha a világ szemét, a kis jóindulat meg álruhás… <br> <br>Volt nekem is jó-barátom nem is csak egy és mindenik koromban, <br>De mind „orgyilkos” áruló lett, lesnem kellett, ki van a nyomomban… <br>Megoldás sosem volt, csak dühöngtem, mint vihar a tengerszorosban. <br> <br>Rángattam én a vészharangomat, de itt senki… nem is hallották! <br>A pusztában egyedül? Kik problémát hallották, visszahajtották! <br>Van, kinek van! Nekem is elkelt volna egy "támogató" jó-barát! <br> <br>Nincs itt koronatanú, nincs még egy görbült út jelzőtábla sem, <br>El fogok tévedni? Lehet a sorsom, hogy tócsában végezzem? <br>Azt sem látom tisztán, mi a jobb, ha tartom magam, vagy vétkezem? <br> <br>Ilyen gané utat rendelt nekem a sorsom <br>Ez az örökre kapott, saját életboltom, <br>De a nagy baj, hogy mindig üres volt a polcom… <br> <br>Az utam, látom, megy, belevész a ködbe, <br>Sőt, belevezet valamilyen erdőbe… <br>De ott nem tudok pihenni, mint erődbe. <br> <br>Bizony, hogy tudom, mi lesz a vége, eljön, majd abbamaradhat a harcom, <br>Fájdalmas a lét, hát még a vég, de igyekszek… mosoly díszíti az arcom… <br> <br>Nem is látok sehol senkit, aki legalább sajnálna, <br>És csak gondolom, hogy ez a fájós lelkemnek használna! <br>Senki, senki! Enyém a sáros, tócsás utam magánya. <br> <br>A vadludak vében, látom, a légi folyóson csak húznak! <br>Utam felett boldog gerlék, boldogan, szeretetben búgnak… <br> <br>Vecsés, 2016. március 18. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>

Benne a dac volt a pótutas… <br> <br>(3 -szoros belső rímes, anaforás 3 soros-zárttükrös) <br>A dac lelketlen, mardossa az életutam falát, <br>A dac lelketlen, az úton jól kiélvezi magát… <br>A dac lelketlen, mardossa az életutam falát. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Az életalagutam tele van viharcsattanással <br>És utána meg a sok-sok tört-egyenes villámlással… <br>Az életalagutam tele van viharcsattanással. <br> <br>Nekem világít egy majdan, matt fekete, de sötétszürke fény, <br>Ennyi jutott a fénybeterítő életből… csak egy élőlény... <br>Nekem világít egy majdan, matt fekete, de sötétszürke fény. <br> <br>Vecsés, 2016. február 02. –Kustra Ferenc József – íródott: a múltra való emlékezésként… ön-életrajzi írásban. <br>