Öregszek?<br><br>(Septolet csokor)<br>Időben, hogy<br>Ne maradjak le,<br>Mert fogy,<br>Üstöke kezembe!<br><br>Nyeregbe, seregbe?<br>Eszembe, fejembe?<br>Egekbe?<br>*<br><br>Rokonnak hinni?<br>Barátban bízni?<br>Testvértől kérni?<br><br>Munkahelyen komázni?<br>Hazafele kocsmázni?<br>Támadód anyázni?<br>Idegent benyálazni?<br>*<br><br>Vénülés, szélütés, enyhülés,<br>Repülés, fütyülés, meghűlés.<br><br>Öldöklés, lincselés, büntetés.<br>Sürgés,<br>Nyüzsgés,<br>Csipkés-ölelés,<br>Nagy nyögés?<br>*<br><br>(Senrjon)<br>Ezekre kén? felelet,<br>Üstökét fogni meddig lehet?<br>Nap felhő mögött.<br>*<br><br>(10 szavas)<br>Öregember is csak keresi válaszokat,<br>Vagy tudja, vagy hallat mordulásokat?<br>*<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>Legnagyobb baj, hogy semmit nem tudunk, körülvevő időről,<br>Ez ráadásul, nem egy rakás szén, amit gyorsan ki-köböl?<br>Legnagyobb baj, hogy semmit nem tudunk, körülvevő időről.<br><br>Időben lemaradni, akkor bizony sokból kimaradni,<br>De itt is van baj, hogy ember nem évelő? újra fakadni?<br>Visszakapni? Kitartani? Haladva, így-úgy megmaradni?<br><br>Vecsés, 2019. május 4. ? Kustra Ferenc József ? íródott: Alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként.<br>

(Anaforás, 3 soros zártükrös, háromszoros belső rímes) <br>Nincs mese, már öregen tudom, hogy csak az életem koldusa vagyok, <br>Nincs mese, sokszor lejátszottam már fejben, de csak a koldusa vagyok… <br>Nincs mese, már öregen tudom, hogy csak az életem koldusa vagyok. <br>* <br>(Bokorrímes, belsőrímes) <br>Mivel öregszek, az életem kapui is lassan már záródnak, <br>Oly’ az egész, mintha a reménység alagútjai csukódnának… <br>Mivel öregszek, az életem kapui is lassan már záródnak. <br>* <br>(10 szavas) <br>Az alagút sötétje, milyen reményt adhat? <br>Lelkem, milyen reményt kaphat? <br>* <br>(Bokorrímes) <br>Alagút sötétjében ropognak lábam alatt, sóder-kavicsok, <br>Bár én inkább göröngyöt rugdosnák, de itt, ha vennék is nem kapok… <br>Bőszen taposom kavicsot, félek, hogy sötétben, pofont is kapok. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös, önrímes.) <br>Sötétben hallom az életórát, hogy folyton-folyvást hevennyel ketyeg, <br>Hangja behatol az agyamba csak azért, mert egyedül benne hetyeg… <br>Sötétben hallom az életórát, hogy folyton-folyvást hevennyel ketyeg. <br>* <br>(Septolet) <br>Hogy szemet ne nyissak, <br>Mit se lássak? <br> <br>Nyafogjak? <br>Sírjak? <br>Alagút… remény, <br>Te kemény <br>Eszmény… <br>* <br>Fényre sóvárgás értelemtelen, <br>Alagút kijárat? Értelmetlen. <br>Ha jól hallom a hegyoldalban röhögcsél a halál, <br>Ebből már tudom, hogy várja, mikor éltem már elmáll… <br>Reményalagút falán kitapogattam, ott olcsó képek… <br>Meg vannak giszszobrok is, mint sötétben nem is élő lények. <br>* <br>(Senrjon) <br>Kapuk nem nyílnak már meg, <br>De mögöttem, záródik élet! <br>Remény alagút? <br>* <br>(Senrjú) <br>Életem romlás, <br>Szürkeség és papolás. <br>Vaksötét egy lét… <br>* <br>KÍNAI= ’Vágyódás délre’: Tizenhat szótag "Shiliuziling"; 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végte-len) <br>Már <br>Én nem jutok ki hamar… <br>Vakablak, <br>Értelemzavar. <br>* <br>KÍNAI=’Vágyódás délre’: Huszonhét szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen) <br>Mint, rideg <br>Sírban, nincs fényben… <br>Koldus vagyok, lepelben, <br>Morzsák! Vad könyörgésben… <br>Elfoszló ködben? <br>* <br>(Apeva) <br>A <br>Setét <br>Nem múlós! <br>Remény nyúlós… <br>Hitvány az éltem. <br>* <br>(HIAQ) <br>Pókhálós alagút <br>Szeretetet, nem-igen ad… <br>Remény is kifakad. <br>* <br>Ebbe a remény-sötétbe, sötét rongyba tekert, sötét létem van, <br>Azt persze nem tudom, hogy elmeséléssel, most akkor igazam van? <br>Ha-ha! És még mennyien vannak, akik errefelé kóricálnak, <br>Ők is az én sorosomat élik, hogy még kicsit éljenek mának… <br>Kilátástalan a remény labirintusa, sötétbe csak jobban belemerülők, <br>Itt kapálózok sok mássokkal együtt, de ez nem vigasz, én lassan beleőrülök… <br> <br>(Anaforás, önrímes) <br>Érzem már, hogy a remény a hitem meggyalázója, pedig én hű voltam, <br>Érzem, hogy zsibbadt szám tovább is csak imázik, pedig föltétlen hű voltam! <br> <br>Vecsés, 2016. szeptember 5. - Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. <br>

Vénségemre felismerést tettem, <br>És már talán, kicsit bölcs is lettem. <br>Emberek sem nem szépek, se nem jók, <br>De, ha kell bárkivel jó-pofizok. <br> <br>Minden nappal múlik az idő, életóra ketyeg, <br>Van homokórám is, abban a homok: pereg, pereg... <br>Már csak lassan zakatoló az életvonatom, <br>Az utazó homokóra... pereg monotonon. <br>* <br>Élet kezdődik, <br>Folytatódik, véget ér. <br>Sors? Élet maga! <br>* <br>Elindul élet, <br>És alakul valahogy. <br>Mindenható sors! <br>* <br>Élet megkezdve, <br>Folytatódik végéig… <br>Életünk… sorsunk! <br> <br>Vecsés, 2014. december 2. – Kustra Ferenc József- íródott: versben és senrjúban, önéletrajzi írásként <br>

Nem látszik semmi, vaksötét van, <br>Áll az óra az éjszakában. <br>Nincs, ki indítsa mutatókat, <br>Így aztán nem lesz már virradat. <br> <br>Tapogatódzok, nincs kijárat, <br>Csak fogdosom nedves falakat. <br>Pókháló terül az arcomra, <br>Denevér akad a hajamba. <br> <br>Megyek csak, mint vak ló a falnak, <br>Nem lelem helyét a jászolnak. <br>Megbotlottam, már térdre estem, <br>Falba marok! Így emelkedjem? <br> <br>Bugyutábbakat is pártolnak, <br>Sőt van gyökerük is a fáknak. <br>Gyökértelenül élni faként, <br>Nem megy. Vagy én nem tudom miként? <br> <br>Nincs támaszom és táptalajom, <br>Így hogyan küzdjem végig harcom? <br>Mind’ csatának vége van egyszer, <br>Küzdelmem is véget ér egyszer… <br> <br>Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Csak köröz és kerülget a fránya. <br>Jöjjön bármily’ svunggal, fene bánja. <br>Ma is megmutatta fél orcáját, <br>De nem vette le nálunk a kabátját. <br> <br>Pedig hívom, marasztalom kedvesen. <br>Boldogság csörgedezne át eremen, <br>Ha végre már beköltözne hozzánk. <br>Az lenne finom, mint az ízes fánk. <br> <br>Szerencse az mit mindig ostorozok, <br>Pedig dicsérni az, mit én akarok. <br>Még mindig nem ad alkalmat erre, <br>Ő, ki az életem fenegyereke. <br> <br>Vecsés, 1998. október 14. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás. <br>