A hatalmas Szaturnusz a tél istene, <br>Nagy téli viharokat küld le a földre. <br>Sajna’ igaz, ember vívta ki az Isten <br>Haragját, mint gyarló, nagyon érdemtelen. <br> <br>Szereposztás adott; Isten és az ember <br>Látszik… ember, állat, növény is a fényben. <br>Ember bizony nem kapott külön szerepet, <br>Hogy uralja állatokat, növényeket. <br> <br>A Föld egységes természet télen-nyáron. <br>Mondja Isten; ember okos, szánom-bánon... <br>Ember rossz értelemben kinőte magát, <br>Pusztítja már magát... a flórát, faunát. <br> <br>Vecsés, 1998. december 31. – Kustra Ferenc József <br>

Bízok Istenben, hazában, az emberekben. <br>Bízok, hogy nem végezzük mindnyájan vermekben. <br>Bízok az emberségben, a környezetemben. <br>Bízok, hogy szebb és jobb lesz, az eljövendőben. <br> <br>Fogjunk össze emberek, felnőttek, felnőttünk! <br>Fogjunk össze, és mi alakítsuk életünk! <br>Fogjunk össze emberek, hogy maradjon nektek! <br>Fogjunk össze, mi alakítsuk a jövőnket! <br> <br>Ne veszejtsük magunkat, önként vágóhídon! <br>Ne veszejtsük magunkat, önként, bánatoson! <br>Ne hagyjuk, hogy a mi vérünk legyen a bárdon! <br>Ne hagyjuk-, hogy elveszejtsenek-, bármi áron! <br> <br>Vecsés, 2009. április 26. - Kustra Ferenc József – íródott hazaszeretetből! <br>

Melléfogtam hajdanán… <br> <br>Én hajdanán, nagyon pozitívan a hegyre indultam, <br>Mire fölértem, szembesültem vele, meddig jutottam, <br>Ez csak egy kis lankás dombocska! Lelkesen följutottam! <br> <br>(Sedoka) <br>Domb! Csak egy lapos <br>Emelkedő! Caplatok. <br>Itt már nem lesz hegymenet. <br> <br>A hegyek között <br>Mint ellaposult fennsík! <br>Unalmas bejárni is… <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A dombon leültem egy kicsit a nincs is megállóban, beszélgettem magammal, <br>Vártam a távolsági járatot, mi erre soha nem járt… elsápadt arcommal… <br>A dombon leültem egy kicsit a nincs is megállóban, beszélgettem magammal. <br> <br>Mint kikötőben kikötött hajót, megkurtító kikötőkötél, <br>Engemet a lét valósága tartott fogva! Nekem, nincs élettér… <br>Mint kikötőben kikötött hajót, megkurtító kikötőkötél. <br> <br>(bokorrímes) <br>Esett az eső is, én meg eláztam, mint egy kóbor kutya, <br>Messzire innen nem láttam, mert egy nagy-erdő volt az útba… <br>Esett az eső is, én meg eláztam, mint egy kóbor kutya, <br> <br>Közben meg az elkopott hatékonyság áporodott levegője lengett körbe, <br>Lehet, hogy hagytam magam, mint barom és ezért rúgott folyton belém az ökörbe? <br> <br>Vecsés, 2018. január 2. - Kustra Ferenc József <br>

<br>Vödör vagyok és a tisztem, <br>Hogy; láncra akasztott fülem <br>Segélyével merítenek <br>Kútból vizet, kiemelnek. <br> <br>Magamat, jól akkor érzem, <br>Ha kútkáván sütkérezem. <br>De az biz’ kit sem érdekel, <br>Mit érzek a merüléssel. <br> <br>Igen sokat merítenek <br>És itt nincsenek érzelmek. <br>Ember, állat vödre vagyok, <br>A sorsom, hogy csak szolgálok. <br> <br>Ide születtem vödörnek <br>És jó is ez mindenkinek, <br>Csak engem nem kérdez senki, <br>Jó sötét kútba merülni? <br> <br>Aztán jő a vödör sorsa, <br>Jól nekitámad a rozsda. <br>Szétmarja, lyukassá teszi, <br>Így nem tudja vizet merni. <br> <br>Újonnan is ez a sorsa, <br>Hogy másokat kiszolgálja. <br>Ő nem született vezérnek, <br>Így használták el; vödörnek. <br> <br>Nekiütődik kávának, <br>Megadja magát a sorsnak. <br>A láncáról leakasszák, <br>Nevetve szemétbe dobják. <br> <br>Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József <br>

Más szemszögből az Ukrajnai háború… TV mutatja… nem látni a végét! <br> <br>(Bokorrímes) <br>A szomszéd fél, meg a másik… két éve harcolnak, tán’ fogíny elkopásig! <br>Főleg a szomszédunk, látjuk és tudjuk, nagyot küzd, a halál bátorságig. <br>Ők láthatóan, hallgatóan a dicsőséget kergetik, <br>Bár a halált EU -s kölcsönökből bizony épphogy' meglelik… <br> <br>A marhák, azt mutatják, hogy ők a dicsőséget halálig üldözik, <br>De vagy nyolcvan ország pénzén és a fegyverén, de ezt ők nem szégyellik! <br>Sokszorta nagyobb országot, kijelentik, hogy legyőzik, majd földarabolják <br>És ezt az elnökük terjeszti, (aki színpadi táncos) népeket szétszórják. <br>* <br> <br>(leoninus) <br>A dicsőséget lassan katonák nélkül terjesztik, saját népüket jól mérgezik. <br>Tizenöt millióan elmentek migránsnak, férfiakra meg erővel vadásznak… <br>Ha egyet az utcán meglátnak, bevágják kocsiba és már mehet is ki a frontra. <br>Dicsőség, hogy eme háborúban, több mint félmillió a biz’ pangó halott, vagy több? <br>* <br> <br>(senrjon) <br>Férfiak menekülnek <br>Éktelen félelmükbe… sokan! <br>Tisza! Fulladás… <br> <br>Férfiak menekülnek <br>Határőrség meg, lő is rájuk. <br>Hegyekben fagyás! <br> <br>Férfiak menekülnek <br>Anya özvegy, gyermek… apátlan! <br>Ez új jövőkép! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Vad nyomor, <br>Város? Kőhalom! <br>Éhezés… <br> <br>Mennének, <br>De nincsen hova! <br>Nincstelen… <br> <br>Nyomorban <br>Van sok újgazdag? <br>Dicsőség! <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Halált, a nincstelen földönfutók nyomorát, élvezik, mint gazdagodásuk zálogát. <br>Ki bizony minél gazdagabb, őt annál nagyon dicsőség övezi, 'halálpénz kell neki'! <br>Csak a gazdagok élvezik az új reményt, hogy dől a ’lé’! Így mennek a dicsőség felé… <br>* <br> <br>[Kínai; „Vágyódás délre”: Tizenhat szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen)] <br>A <br>Reménység sok gazdagja, <br>A halált <br>Nem is látja ma… <br> <br>A <br>Dicsőség? Baka harca! <br>Örüljön, <br>Halállal szála’… <br> <br>A <br>Nemzetet pénz pusztítja! <br>Hátra ne <br>Lessél… halottja. <br>* <br> <br>(HIAQ) <br>Nemzet pusztítások! <br>Nincs boldogság, ez nem kétség. <br>Fegyvert el kell adni. <br> <br>Ez, szerető ember? <br>Emberség, szeretet nincsen… <br>Uralkodásvágy győz! <br> <br>Mi lesz az özveggyel? <br>Mi lesz apátlan gyerekből? <br>Örök földönfutók? <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Keress jóembert! <br>Keresd az igazakat! <br>Keresd… nem a hullákat! <br> <br>Igaztalan lét! <br>Szeretik, ha éhezel, <br>Szeretik, ha bevégzel… <br> <br>Jobb egy hibás út? <br>Keress egy bejárhatót, <br>Ne kövesd az ámítót! <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Gazdag még sosem <br>Volt fronton, mégis gazdag! <br>Szerencselovag. <br> <br>Dicsőséget is <br>A jövőben kereshetsz… <br>Ha marad élted’. <br> <br>Korrupció mi <br>A világ-pénzt mozgatja. <br>Itt: halál-nyomor! <br>* <br> <br>(Leoninus) <br> <br>Félelmet, a rettegést ki vagy mi enyhíti? Nincs hatalom, amit ezt kikényszeríti… <br>Robbanásokat nem lehalkíthatók, letépi kezünket, lehet nagyon visítani… <br>Gazdagokat nem lehet lepofozni, mert milliárdnyi pénz, amit őt ebben segíti… <br>Gazdag nem próbálta háza alól kiásni gyermekét, s ráadni az élet-jelmezét. <br>Tetszik vagy sem, ez a dicsőség el fog szállni, de a végtelen nyomor itt fog maradni. <br>Akit halál magával vitt, arra emlékeznek, de nem lesz emlékük a gyerekeknek… <br>Az dicsőség, hogy a gyári munkás frontkatona? Otthon meg, várja őt az apja fia! <br>Ó, majdan elszálló dicsőség, te vagy halál-segéd! Háború végén mi lesz a meséd? <br> <br>Vecsés, 2024. február 23. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is, kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… <br>