Meginog, mi szilárd, <br>A valós tudás, fellazul… <br>Jön… ostoba az úr! <br>Ez a világ nagyon piszkos, <br>Össze fog omlani, biztos. <br>* <br>Tücsök, csak zenélget, <br>Árokparton, nincs tetterő. <br>Néma felleg, esik! <br>Mindenki más mocskát nézi, <br>Közben kertjét gereblyézi. <br>* <br>Jöjj elém, ha tudnál, <br>Tévedésünket, legyőznénk. <br>Táguló, ózonlyuk. <br>Hihetetlen hangsúlyokkal, <br>Földöntúli buzgalommal, <br>* <br>Pipacs szirma táncol, <br>Ahogy a szellő borzolja. <br>Bodza illata száll! <br>Nyírjuk ki egymást sebtében, <br>Koncoljuk fel az estében. <br>* <br>Minden lépés vissza, <br>Jövő rémségét vetíti. <br>Múltban az igazság. <br>Mondhatnám ez egy véres vers, <br>Ezért lett egy kissé túl nyers. <br>* <br>Szó, felszállhat égig, <br>Tompa tetterő tündököl. <br>Hiú, állhatatos! <br>Elmegyek inkább aludni, <br>Nem akarok haragudni. <br> <br>Vecsés-Győr, 2016. július 12. –Kustra Ferenc József- A HIAQ - kat én írtam, alá a TANQ verset, szerző- és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe:” Átok”. <br>

(Leoninus csokorban) <br>Kibontja magát lassan a természet és elballag a téli enyészet. <br>Igaz, volt már ilyen máskor is, de majd visszaállt a régi… értünk csakis. <br>Körbe-körbe nézek és lám a határ, ha lassan is, de színesedik már. <br> <br>Majd <br>Várva <br>Érkezik, <br>Megjelenik, <br>Hozza fényeit. <br>* <br>Látni már a nyomát, hogy megindul az élet, most már tényleg megy enyészet! <br>A pár hónapi, a volt téli, sírva megyen könnyfelhőkkel, mint egy régi. <br>Végre elmúlt, megy hó nélküli tél, egy szélviharral meg még bajszán kefél. <br> <br>Igen, <br>Indult, <br>Térhetetlen, <br>Ismeretlen <br>A hideg emlék. <br>* <br>Az újkort elhozza nekünk az éltető napsugár, ő meg igyekszik, senkire nem vár. <br>Remélem, a természet rendőrség nem tereli vissza telet, volt az itt már eleget <br>S amúgy sem voltunk vele megelégedett, menjen az egyenlítőre, ott miket lehet… <br> <br>Nincs, <br>Elment, <br>Eltűnt ő, <br>A tél nyoma <br>Nagy távolságra. <br>* <br>Vecsés, 2023. március 21. – Arad, 2023. április 4. - Kustra Ferenc József – íródott; az évszakváltásról, a leoninust én írtam. Az apeva: szerző-, és poéta társam Ghica Izabella Iasmina munkája. <br>

Önbíztató kérdések… hozzád <br> <br>Vagyok-e én kovácsmester, ki szívünket egybe kalapálná? <br>Vagyok-e én mesterkovács, ki a csókunkat kikalapálná? <br>Vagyok-e én poeta natus, ki szívét adja az íráshoz? <br>Vagyok-e én poeta doktus, ki eszét adja újdonsághoz? <br>Vagyok-e én novellaíró, aki ért az ilyen prózaíráshoz? <br>Vagyok-e én íróember, ki ért a sok aforizma megíráshoz? <br> <br>Vagyok-e én fölavatott lovag, ki szegényeket is támogat? <br>Vagyok-e én fölavatott lovag, ki lelkiséget is támogat? <br>Vagyok-e én, ki majd megy örökön a világmindenségben? <br>Vagyok-e én tehetség a nyomozói mesterségemben? <br>Vagyok-e én tehetséges az autóvezetésben? <br>Vagyok-e én tehetséges a csókod átélésében? <br> <br>Kérdésem, vagyok-e én neked lelkedből hiányzó? <br>Kérdésem; vagyok-e én neked bíz’ szeretnivaló? <br> <br>Vecsés, 2023 július 1. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Nagypapámnak volt ilyen nagyon kérges a tenyere… <br>Nyakamon látszik öreg inak logó erezete… <br>Lábaim, már nem akarnak felvinni az első emeletre… <br>A finom vitaminbombák, számból kihullnak a kerevetre… <br> <br>Ha kis-csajt látok utcán, jut eszembe, jó családból való-e, <br>És ha harmincast látok, azon meditálok, végre anya-e? <br>No, nem én változtam meg, de az élet ennél többet enged-e? <br> <br>Öreg csont, nem vén csont, de hetvenfelé, öregúr mi lenne más? <br>Ebbe a korban, már kevésbé érdekel a nyitott dekoltázs. <br>Ha enni akarok, fogsort is kell csináltatni, nagy pénzért, <br>Persze, minek, húsra nem telik, de még megyek a kenyérért. <br>Ember legyen okos és ne legyen öregen képmutató, <br>Vége lassan… élet leírja, ez nem a postán maradó! <br> <br>Ráncok csak gyűlnek, lábam egyre nehezül, <br>Mit várhatok… itt már ember lemerevül, <br>Nincs oly', hogy innen sietve elmenekül… <br> <br>Életem elején volt nekem bölcsődal, <br>Végállomásomon lesz… cifra ravatal. <br> <br>Vecsés, 2015. január 22. – Kustra Ferenc József – Íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Arccal előre, <br>Az élet, nem néz hátra. <br>Múlt-uszályt visszük… <br>* <br>Jelen rabja vagy, <br>Akár akarod… bár nem… <br>Kételyek és vész. <br> * <br>Van, kinek hintójába villám van befogva. <br>Enyém, a szamaras szegény ember kordéja. <br>A szerencsém még ilyen kordén sem közeleg, <br>Nekem minden csak összekuszált egyveleg. <br>* <br>Csorbult remények… <br>Hevük, már elenyészett. <br>Hű emlékezet. <br>* <br>A sors kötőfék… <br>A vágyak önfeledtek. <br>Jövőnk szárnyalás. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 17. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban. <br>