Vázlatosan a láthatóról… <br> <br>(bokorrímes) <br>Folynak a könnyeim és mindet felperzseli a sáros föld… <br>Fogynak a könnyeim és rögtön mind elnyeli a sáros föld. <br>Könnytelen vagyok már, de nem könyörtelen <br>Könnytelen vagyok már, nem szeretettelen. <br>Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem becsüli… <br>Szeretetteljes vagyok, de ezt senki nem igényli… <br> <br>(HIAQ) <br>Szépre-jóra vágyni? <br>Enélkül éltet leélni… <br>Szépre-jóra vágyni? <br> <br>(bokorrímes) <br>Az emberi szeretet, már elzarándokolt <br>És talán nem hagyott a lelkekben hírmondót! <br>Hova-merre mehetett vajon? A lakatlan életsivatagba? <br>Vagy kóborolva ellátogatott a szomszéd borszőlő lugasba? <br> <br>(HIQ) <br>Ó, lélek! <br>Talán elveszek? <br>Jaj, félek… <br> <br>(bokorrímes <br>Élet is elment, <br>Semmi jó nem lett. <br>Szeretetem kinek? <br>Nem kell már senkinek… <br> <br>(anaforás, bokorrímes duó) <br>Sivár pusztaságom, sírva körbejárom, <br>Sivár pusztaságom, nekem… igajármom. <br>Sivár pusztaságom, bánat generátorom, <br>Sivár pusztaságom, sírva akadta torkom. <br> <br>„Szép életem” mára már, mint halál kultúrája… <br>„Szép életem” mára már, halál hívó dudája… <br>„Szép életem” mára már, mint halál kultúrája. <br> <br>Vecsés, 2019. április 21. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Anyába is lehet csalódni… <br> <br>Egy vén huncut lett vagy talán más az élet? <br>Én magam azt hiszem gonosz, mert mivé lett… <br>A szép és boldog gyermekkorom… sok-sok év <br>Nyugalma és biztonsága, volt boldog rév… <br> <br>Budapest, 2000. július 15. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás. <br>

Én esdek rendszeresen, de kérem, meghallgattatik-e? <br>Én, amit belefoglalok, az kérem, megtéttetik-e? <br>Az én imába foglalt kéréseim, nem hallgattatnak meg? <br>Az én hithű esdéseim, lehet, hogy nem is tétetnek meg? <br> <br>Vecsés, 2014. október 4. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat! <br>Utál engem, mint rabomobil sofőrje, lovas kocsikat… <br>Régóta figyelem a sorosomat, mint a lét-nagyurat. <br> <br>Van saját navigátora, hogy célt, engemet nehogy tévesszen, <br>Hogy lélekkínzásokat, örömmel tegye, jó hosszan élvezzen… <br>Megfogott engem, hogy életítélet végrehajtóm lehessen. <br> <br>(Senrjon trió) <br>Alakulása nekem… <br>Semmi megy csak egyenes úton. <br>Bánatoskodok! <br>* <br>Látszólag egyenesen <br>Haladni becsapás, ámítás. <br>Bánatoskodok! <br>* <br>Az élet nem fürj húsi, <br>Inkább, nagy döghús a dögkútból. <br>Bánatoskodok. <br>* <br> <br>(Apeva) <br>Gyors <br>Meglét. <br>Születés. <br>Életút meg <br>Eredménytelen. <br>* <br> <br>(Bapeva) <br>Szülés. <br>Megjöttem, <br>Ordítottam. <br>Már éreztem én <br>Ezt nem kellett volna… <br>Körülnéztem, jó nem volt… <br>De az akaratom... sem volt <br>Homlokomon meg pech lovagja! <br>Mibe fogjak mi, ha nem sikerül? <br>Barát sincs, csak nagyjából ellenfelek. <br>* <br> <br>Tettel állandóan korhol az élet, <br>Hogy ki ne szabaduljak, <br>Folyton fényezi kemény ketrec-létet. <br> <br>Az élet, maga az elviselhetetlen lét, <br>Faramuci, maga szabályozza a létét! <br>Valami kén', gondoltam saját víziómra, <br>De ez nem jön, megteszi így ócska vízóra! <br> <br>Nagyon vágyok, hogy jól megszűrt tiszta vizet öntsünk életpohárba, <br>De vajon megoldható-e az utolsó előtti végórákban? <br> <br>Eljátszom a köd-nélküli láthatatlant, <br>A lelki gond nélküli kis csomagtalant… <br> <br>Vecsés, 2020. november 10. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott. <br>

Galád a lét <br>És miben lét <br>Fejezi ki, hogy mi a lét, <br>Így tudod, a lét miben lét. <br> <br>A létedet Te éled, neked kell megfejtened <br>És talán magadtól is neked kell megmentened... <br> <br>Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc József <br>