A sorsunkban… <br> <br>Folyvást támadás alatt vagyunk immár ezer éve, <br>Az óta nem váltunk távol-közeliek ínyére! <br> <br>(Septolet) <br>Hazatalálás, <br>Honfoglalás, <br>Honalapítás. <br> <br>Saját a kultúra, <br>Készülés bosszúra. <br>Európa védőbástyája mindig… <br>Lesz így mindig? <br> <br>Vecsés, 2021. július 31. – Kustra Ferenc József – íródott: a történelmünkről… [És a múlt nem törölhető, még akkor sem, ha van, akinek nem teszik…] <br>

A hazáról… <br> <br>Miért hullik a sok könny? <br>Miért terjed a közöny? <br> <br>Rongálják a mi lelkünket! <br>Hogy vessük le félelmünket? <br> <br>Két évig dúlta mongol az országot, <br>A török itt élt, sok évig itt lakott. <br>A labanc jött és ment, így uralkodott, <br>Jött Trianon és hagyott egy fikarcot. <br> <br>A Don-kanyarba veszett, sok-sok katona… <br>Úgy tűnik, ez lett hazánk nem múló sorsa. <br>Idegen hatalom parancsolt és mi mentünk a háborúba. <br>Ott vesztek mind legjobbjaink és beájult szívünk a borúba. <br> <br>Ötvenhatban próbáltunk lábra állni, <br>Bíztunk, a hatalom ki fog vonulni, <br>De nem vonult ki, bebetonozta magát. <br>Ember nem érti… de nem hallatja szavát. <br> <br>Mi a nagy szívünkkel, mindig nekiállunk a hegyeknek... <br>Oda, igazi hazafi szívek minket elvezetnek, <br>Hogyha azt mi megmászni nem tudjuk, <br>Nekiállunk, messzire elhordjuk. <br> <br>A harci lovak toporzékolva várják a riadót, <br>De e helyett a trombitás fújja az il silenziot. <br>Miért? Miért folyik az a sok könny? <br>Lesz még valaha, hogy nem lesz közöny? <br> <br>Hogy vessük le félelmünket? <br>Ha rongálják a lelkünket! <br> <br>Miért terjed így a közöny? <br>Miért hullik… a bánat könny? <br> <br>Vecsés, 2013. január 7. - Kustra Ferenc József <br>

Végül mindenből… <br> <br>A vég nélküli csönd, <br>Folyvást üldözi ezeréves népünket, <br>De magány, nem ér el minket! <br>Volt már itt sok hódító, <br>De a magyar kilábal a posványból, szívével <br>És új útra lel, fájó szívvel! <br>Becsület, igaz szeretet, <br>Ez, mi viszi előre népet, segít a túlélésben, <br>Nemzetet a felemelkedésben. <br> <br>Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog formátumban, ami az én fejlesztésem és abban bízva, hogy a Magyarok istene vigyáz ránk… [Lásd. 1848 – 1956] <br>

Zászlórúdon, zászlónkat csattogtatja a szél. <br>Kárpátokban, már ezer éve él a magyar, <br>S bár a jelenlegi életünk, több mint fanyar, <br>A magyar teszi dolgát, és jobb jövőt remél. <br> <br>Kárpátok bérce a medence kerítése <br>És ebben van ezer éve a mi jó hazánk <br>Itt élünk, dolgozunk és halunk. Itt lesz fejfánk! <br>A Kárpát medence a magyarok szépsége. <br> <br>Ezer éve itt lakunk, menni nem akarunk. <br>Velünk élnek itt kis népek, sokan mások is <br>És ez nekik, úgy, mint nekünk a hazájuk is. <br>Nagyon rég a mi földünk... itt élni akarunk. <br> <br>Vecsés, 2013. január 8. – Kustra Ferenc József - 1848. március 15. –e emlékére! <br>

Tél hullajtott könny<br>Februári langyos eső.<br>Közelgő tavasz.<br> <br>Csatornákból tél<br>Csepeg, bokrokról harmat.<br>Hólepel-bánat!<br><br>Zöldelő határ;<br>Nyulaknak víg napja van.<br>Rikkant a tavasz! <br><br>Dunatőkés, 2024.február27.<br>Íródott: haiku csokorban.