A művelt Nyugat szerelmes lett a háborúba… Már küldenék Ukrajnába a katonáikat… <br> <br>Aggasztó háború… <br>Terjed az emberi búság. <br>Ez háború aggaszt! <br> <br>Aggasztó háború… <br>Terjed emberi butaság. <br>Lelkemben aggódok. <br> <br>Aggasztó háború… <br>Van kinek ez nem aggasztó <br>Én bizony aggódok. <br> <br>Aggasztó háború… <br>Nyugati részvevők miatt… <br>Vörösvonaluk, nincs! <br> <br>Aggasztó háború… <br>Ám… konkrétan ne kérdezzél… <br>Túl sok a szereplő. <br> <br>Aggasztó háború… <br>A parancsom, hogy állj! <br>Te halálosztó vagy! <br> <br>Aggasztó háború… <br>Fekete kos! Te népírtó! <br>Ja! Nép kiirtó vagy! <br> <br>Aggasztó háború… <br>Fekete kos! Te Harpagon! <br>Halált váltasz pénzre… <br> <br>Aggasztó háború… <br>Kos! Mesélsz Te a gyereknek? <br>Tanulja háborút… <br> <br>Vecsés, 2024. július 3. – Kustra Ferenc József- íródott; HIAQ csokorban, a világ, az emberiség jelen -katasztrofális, háborús- történelmi helyzetéről. Látni TV híradókban: Európa is fegyverkezik! Egy védelmi szövetség, támadásra fegyverkezik… <br>

Mért nem jelentkezel Emese? <br>Elmentél, eltűntél, mint mi se… <br>Roppantul hiányzol, <br>Vajh’ mással cicázol? <br>Észrevetted? Eltűntél… mégse? <br> <br>Hol lehetsz, kedvesem Emese? <br>Ez így ideg rottyam menete… <br>Karomba fogtalak, <br>Számmal pusziltalak! <br>Eltűntél, híred sincs már nekünk… <br> <br>Nem bántottalak… mért, Emese? <br>Tettednek leszek én betege. <br>Úgy szeretgetnélek, <br>Hagyd, erre kérnélek… <br>Gyere, ölelj újra Emese… <br> <br>Vecsés, 2021. augusztus 15. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Fullasztó csók kéne, Enikő, <br>Ne bánj el velem, keserv van bő! <br>Messzibe elnéznénk, <br>Szembe elmerülnénk… <br>Együtt imádkoznánk, Enikő. <br> <br>Múlik idő, nő mindennapja, <br>Ránk hozná bajt, szerelem papja. <br>Összebújnánk ketten, <br>Füvében a réten… <br>Én lennék a gyermekünk apja. <br> <br>Dönts! Biz' már jöjj hozzám Enikő, <br>Érezd majd, erőm kerítéskő! <br>Egy család von' miénk, <br>Boldogan élhetnénk… <br>Dönts! Légy enyém végleg, Enikő! <br> <br>Vecsés, 2021. június 2. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Meg kell már törni a vörös, hajnali, bús csendet, <br>El kell kezdeni a mára kiszabott új létet! <br>Minek rettegni az esőfelhős, vöröslő hajnalokat? <br>A mosolygó léttel várjuk a következő új napokat… <br> <br>Ne higgy ma már a régen volt meghazudtolt ígéreteknek. <br>Elő kell venni a belsőből fakadó, saját terveket. <br>Angyalok! Este imádkoztam, mély hittel hozzátok! <br>Ma, ha felébredek, nekem, szebb új napot hozzatok… <br>Napok új ritmusán, ne érkezzen nekem, mi kevésbé tetsző, <br>Mi bánatot okozó, nem is tetsző, szívemet sajgón metsző. <br> <br>Életem, ma már ne legyen oly' mint a rabszolgák reménysége, <br>Ne legyen már a könnyes verejték, tekintettel követése. <br>Ne legyen kérem, ne, szánalom hamupor a hamuból, <br>De tán’ legyen végső feloldozás, bocsánat... holtaktól! <br> <br>Reményből kell építkezni sok-sok új napfénnyel, <br>Hogy ne kelljen már gyászba borulni az élettel. <br>A vágyak hajnala adjon ragyogást a mai jövőnek. <br>Ébredéskor szíveik dobbanjanak, értéket érzőknek. <br> <br>Vecsés, 2015. január 10. – Kustra Ferenc József <br>

Jó lenne nagyon gazdagnak lenni <br>Akkor világgá lehetne menni… <br>Elmennék messze és erre-arra <br>Végül be is bújok egy sírhantba... <br> <br>De addig bejárnám a világot, <br>Élményt gyűjtenék, éltető lángot. <br>Szórnám a pénzt, ha olyan sok volna, <br>Meg adnék is... volna lelkem nyugva… <br> <br>Vecsés, 2015. január 2. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>