Az alkotás lázában érzem, hogy lüktet a halánték, <br>Mint ahogy a jó izgalmában izzad az ágyék-tájék… <br>Kezembe fogom, régi, jó lúdtollamat, <br>Magamban meg makogom az új sorokat. <br> <br>Izzad a kezem is és a lúd volt tollát leejtem, <br>Tenta is repül a végéből, sokfelé szétfreccsen… <br>Kutyabőrre írok, az feketésen foltos lesz, <br>Nyár van, hajnali harmat nincs, de majd új ősszel lesz. <br> <br>Előkapom az itatósom, teregetem mindenfelé, <br>De ami nagyon gyorsan beivódott, ő azt már nem lelé… <br>Előveszek egy tépett pergamen darabot, tán’ jó az is, <br>De előbb iszok egy feketét, attól megnyugszom magam is. <br>* <br>Tenta, csak fröccsen, <br>Papír meg nagy-foltos lesz. <br>Miért ügyetlen? <br>* <br>A tintapacát, <br>Radírozni, nem lehet… <br>Emlékeztető! <br>* <br>Sebaj, új papír van, jönnek az új gondolatok… <br>Nem baj, leírom, és nem vesznek el a mondatok! <br>* <br>Régi gondolat <br>Is megvan, nem feledem… <br>Mindent leírni! <br> <br>Vecsés, 2016. június 12. - Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban… <br>

Drága föld éjjel <br>Takaródzik kéjjel,<br>Csillagos éggel, <br>Ezüstös holdfénnyel.<br>Elszunnyad mára, <br>Békesség a párna,<br>Szellős a sátra, <br>Illatos az álma.<br><br>Könnyed a lelke, <br>Csend honol ma este,<br>Pár cseppet ejtve, <br>Párát szitál szerte.<br>Elolvadt árnya <br>Erdőt mezőt szánja,<br>Reggelig várva <br>Nedves lesz bokája.<br><br>Narancs hajnal fényben felsóhajt jó nagyot,<br>Örömmel köszönti az éltető Napot.<br>Emlékében él még milyen volt az éden,<br>Palástja fent ragyog azúrt fénylő kékben.

Sík határban ringatózva forr a száraz levegő,<br>Széna lett a zamatos rét, korcsosult a legelő.<br>Szántóföldnek poros kérge parázslóan égető,<br>Tüzet okád felhőtlen ég mikor a Nap delelő.<br><br>Remélem, hogy elmondhatom - túléltem a hőséget,<br>Forróságból adott a nyár jól eltúlzott bőséget.<br><br>Rozsdásodik már az évszak, nyikorog a kereke,<br>Lejtőn gurul arany nyárnak gyümölccsel telt szekere.<br>A dús lombok megritkulnak, hull a fáknak levele,<br>Ismét hosszú útra kelnek madaraknak serege.<br><br>Közelg az ősz tarka bája, nektár nedű beérik,<br>Bármilyen is lesz az idő, a naptárban nem késik.<br><br>Kellemesebb már az este, hűvösebb a levegő,<br>Híg felhőktől a holdsugár búcsút intve remegő.<br>Fenn az égen száll a hattyú, csillagokban őserő,<br>Lenn a földön új díszletet vezényel a rendező.

Okostelefon<br>Szürke állományt tisztít...<br>Már fehéredik!<br><br>Vakító színek,<br>Elme is szivárványos...<br>Szürkét tompító!<br><br>Neuron ámul,<br>Nem érti parancsnokát.<br>Szinapszis-gátló!

Dőzsöl a hangulat,<br>Italnak lelke száll.<br>Éjjeli kábulat,<br>Csendtiprón rezonál.<br><br>Basszusnak ritmusa<br>Remeg a szélben,<br>Viharos éjszaka<br>Úsznak a lében.<br><br>Megszűnik a gátlás,<br>Eltompul az elme.<br>Bulizik sok lármás,<br>Hajnalig nincs tente.