Hétköznapi pszichológia: ’Az emberi életet a remény tartja fönn’. <br> <br>(leoninus) <br>Hitben nem bízok, de reménnyel telve vagyok, már csak kis békességet akarok… <br>De hah! Békességtelenséggel van tele a szobám és udvar… Békekötést azonnal! <br> <br>Az éjszakai csönd bekopog az ablakon… kinyitom és beömlik, mint a takaróm… <br>Az éjszakai csönd ilyen? Bejött átölel, de nem takar… Atyaúristen, hogy ez milyen… <br> <br>Hiszek, bár amiben nem… igy öregen, szólt egy duda, megijedt, kiugrott… inalt futva. <br>* <br>(senrjú) <br>Éber is lettem, <br>Mától öregség ilyen? <br>Redőnyömet le… <br>* <br>(senrjon) <br>A kecském sufniban van, <br>Most mekeg, ez csendet így akar? <br>Kos! Tán’ nőre vár? <br>* <br>Kínai= „Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen) <br>Van <br>Nekem is, egy élőm van… <br>Ó, Te csend… <br>Ha lét van, van… van. <br> <br>Reggel tudtam meg, hogy este álomba mélyedtem… lehet, mert csend elment és keseregtem? <br> <br>Vecsés, 2024. július 7. Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában. <br>

Nagy nap lesz augusztus tizedike, <br>Poéták nagy összejövetele. <br>Lesz ott evés, ívás, öröm, mulatság, <br>Még a végére lesz tán’ táncmulatság? <br>Győzött sajnos ez a ronda élet, <br>Törődik is ez… álmom mivé lett. <br>Hej! Pedig szerettem volna Szegedre menni, <br>Ott poéták… egész este veletek lenni. <br>Lélekben veletek leszek és én is mulatok, <br>Nagy poétaölelést mindenkinek kiosztok. <br>Maradok itthon, csak nem lepnek be a legyek. <br>Sorsom a gaz, nem engedte, hogy most ott legyek. <br>Pedig én igyekeztem, könyörögtem, gazsuláltam! <br>Lám hiába minden, fölöslegesen ácsingóztam… <br>Vecsés, 2013. augusztus 08. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás. <br>

Van-e a távolban nekünk felcsillanó kis reménysugár, <br>Ha az utunkon defektet kapott a fakerekű batár? <br>Van-e kiút az egyre mélyülő sárkátyúból már, <br>Ha kiderül, hogy ez egy mindent beszippantó mocsár? <br>* <br>Összekötözött <br>Bokával menekülni? <br>Kínlódva várni! <br>* <br>Kilátástalan, <br>Ha nincs kilátás hegyről… <br>Futni? Csermelyből? <br>* <br> <br>Mindig van remény, mondják az okosok, bizakodók! <br>De tudják-e, hogy csak híresztelik, ők a megmondók? <br>* <br>A gyakorlatban <br>Mi valamirevaló? <br>Életiskola! <br>* <br>Megoldások és <br>Vágykeltők, erősítők. <br>Kilátástalan? <br>* <br> <br>Van, hogy a tornyok is csak úgy magukba dőlnek, <br>Mert amik magasak, azok le is fekhetnek… <br>Összedőlhet, mert berobbantják, vagy lassan, földrengéstől, <br>És ha még látjuk is, akkor szív remeghet rettegéstől… <br>* <br>Pap, ha prédikál, <br>Ő megmondja a tutit! <br>De kinek? Mi bűn? <br>* <br>Befolyásolhat <br>Bármi, ami szembejön. <br>Negatív utak. <br>* <br> <br>Ködben menve eltévedni, nem is olyan nagy művészet, <br>Ott hamar megérzi tévelygő, mi kéne… az egészet. <br>A ködben biz' nincs okosság, csak botorkálsz, mint vak a sötétben, <br>És nem tudod, mi lesz a vége… mint rózsaszín leányregényben? <br>* <br>Megoldások és <br>Lehetőségek. Vágyak! <br>Reményvillanás… <br> <br>Vecsés, 2015. július 2. – Kustra Ferenc József - Versben és senrjúban írva <br>

Nem látom az erdőt… <br> <br>Mindig van egy vastag fa, így ahová akarok, oda nem látok! <br>De igy is meglelhettem egy volt csőszkunyhót, egy nagyon ronccsá omlót. <br>Nem más ez, mint korhadt deszkák halmaza… sors miért vetett éppen oda? <br>Nincs már meg az ajtaja és látom, hogy sosem volt dikója, ablaka. <br> <br>Be is mentem kicsit nézelődni, hátha valamit régit itt lehetne találni. <br>De aztán kiderült nincs ott már egy törött fakanál sem, csak pókháló más semmi sem. <br>Belül látszott, ez nem volt soha a csősz otthona, munkavégzés okán ment oda. <br>Érdekes lenne itt aludni egyet, de kosz, por, bogarak nem engedtek… egyet. <br> <br>Bentről, ajtó helyén kilestem, ott egy vastagabb fa volt, így kukucsban ki nem estem. <br>Gondolkoztam, nem volt eredményes a mai nap… nem voltam misén, lehet, hogy a pap? <br>Hazataláltam erdőből, otthon heveny gondolatim támadtak… ők nem fáradtak. <br>Érdekes volt a néhai csőszkunyhó, vajon milyen lehet, ha letámadja a hó? <br> <br>Vecsés, 2016. június 15. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Láttam már szebb napokat,<br>Madarakat táncolni a nyári szélben,<br>Gyerekeket játszani a napsütésben,<br>Örülve, kacagva, derűbe borulva.<br><br>A nyári napfény, mint mennyi sugár,<br>Ragyogott e békétlen világra, s tudtuk jól,<br>Gyermeknek lenni isteni kiváltság,<br>Mint tudatlan angyalok, szelíd jótevők.<br><br>Lelkem virága ám hamar elhalt, hol<br>Remények, álmok, csodák,<br>Mint délibábok tűntek el hirtelen,<br>S helyüket üres terek pótolták.<br><br>Mára lettem, aki lettem,<br>S vagyok, aki vagyok:<br>Maga a múló valóság,<br>A megismételhetetlen semmiség.<br><br>2013.