Hogyan működünk(?) - pszichés nézőpontból… <br> <br>Az elszigeteltség káosszá válik, mert a nézőponttorzulást eredményez… <br>A világtól való önkéntes elszigetelődés, a rossznak átengedményez... <br>Az elszigeteltség káosszá válik, mert a nézőponttorzulást eredményez. <br> <br>Bármely ember, alkalmazkodó képességének is van határa! <br>De, van, aki átlépi erőszakkal, ez már lesz: lelki válsága. <br>Ha az ember átkényszerül a határon, kiszámíthatatlan lesz. <br>És még ott van az összeroppanás is, mi bizony, lehetséges lesz. <br> <br>Az éhség sokkolólag, bénítólag hat az ember életerejére, <br>Empátiát degradál, reakciót meg lassít! Vész ember harci kedve… <br>Az éhség sokkolólag, bénítólag hat az ember életerejére, <br> <br>Megtörik az embert: az éhezés, a félelem és tudatlan bizonytalanság <br>És ezeknek a segédei, a kimerültség, a hideg, a kialvatlanság! <br>Fokozza ezeket a hó, a jégborítás, a metszően hideg szél, <br>És a speciális környezet, hol ember segítséget már nem remél… <br>Fáradtság, minek folyamodványa végső elcsigázottság, <br>Majd jön az önkontrol hiánya, az általános bágyadtság. <br> <br>Az emberi test egy tökéletes, működő harci gépezet, <br>Ami, ha tudja kezelni a bejövő fenyegetéseket, <br>Akkor precíz munkával megteszi kellő ellenlépéseket! <br> <br>A nagy emberi problémák is a felszín alatt siklanak, mint a torpedók, <br>Ha több probléma egyszerre közeledik, akkor azok egyben is… támadók! <br>A nagy emberi problémák is a felszín alatt siklanak, mint a torpedók. <br> <br>Az élet az nem olyan, mint átsétálni egy szépen gondozott parkon, <br>Az élet bonyolult, szép és durva, hogy ezekkel küzdelmet akarjon... <br>Az élet az nem olyan, mint átsétálni egy szépen gondozott parkon. <br> <br>Néha a legnagyobb boldogság is, egy nagy csapás mögött sejlik, <br>Nekem is volt, hogy a jó sejlett, de valóra nem mindig válik… <br>Néha a legnagyobb boldogság is, egy nagy csapás mögött sejlik. <br> <br>Néha a boldogság messzire elkerüli a legnagyobb küzdőt is, <br>Néha a boldogság elkerüli legnagyobb, legjobban küszködőt is… <br>Néha a boldogság messzire elkerüli a legnagyobb küzdőt is. <br> <br>Az életben a sebek ormai kiemelkednek a világfájdalom síkjából, <br>A lélekben keményen tornyosulnak, bőven termelnek ellenanyagot, gátlásból! <br>Az életben a sebek ormai kiemelkednek a világfájdalom síkjából, <br> <br>Nem vagyok begyepesedett, elvadult fatalista <br>De, ami a sors nagy, vastag könyvében meg van írva, <br>Mindenkinél úgyis az lesz a sorsának az útja. <br> <br>Vecsés, 2018. szeptember 19. – Kustra Ferenc József <br>

Jár biz’ sok olyan horgászni, <br>Ki nem is szereti enni! <br>* <br>Friss csapat ül kerékpáron, <br>Eltűnnek a láthatáron. <br>* <br>Szép dolog a búvárkodás, <br>Lent víz, maga a megnyugvás. <br>* <br>Jógatáborban sportolni. <br>Ott lehet jógivá válni. <br>* <br>Hetykén vibrál nap a vízen, <br>Csónak suhan messze innen. <br>* <br>Futni, életért, szépségért. <br>Legfőképpen, egészségért. <br> <br>Vecsés. 2016. május 24. – Kustra Ferenc József- [A művemet Szedő Tibor: „Családi strandolás” c. HIAQ –jához írtam, így közös TANQ lett volna, de máshová ment…] <br>

Nos barátim! Kedves jó Atyámfiai… <br>Ki nem meri magát magyarnak nevezni? <br>Ebbe az embertelen világba eljött az idő, hogy beváltsuk szavunkat! <br>Nincs mese minékünk védelmeznünk kell családot, hazát, vagyis… önmagunkat! <br> <br>Mi mindig büszkék voltunk a saját névre, hogy „Magyar”! <br>Persze okunk volt rá, méltán, mert dicső faj az magyar… <br>Sohasem fért gyávaság ezen nemzethez, pedig részesültünk üldöztetésben, <br>De ki magyar soha ne féljen, míg világ lesz… majd utazunk mi göncölszekérben… <br> <br>Hogy itt vagyunk, ezért sokat tettek ős apáink hajdanta, <br>Legyünk mi mindenképpen és méltón a „méltóak” utódja. <br>Lelkesülve éljünk egész életben és bizony szívvel-lélekkel, <br>Tegyük meg mi is azt, amit a megírt sors szerint nekünk tenni kell. <br> <br>A történelmileg dicső pálya nyitott ám előttünk, <br>Haladjunk mi előre, rajt’ és mi előre siessünk. <br>Szégyen és átok hulljon, gyávák meg árulók fejére, <br>Kik félnek kilépve tenni… a mindennapi harctérre. <br> <br>Ha már majd a harci dob pereg és zúg-bőg az ágyú javába, <br>Előre mindenkinek… akiknek kedves a magyar hazája. <br>Bár egy harcban sok szerető szív vére ömlik el, <br>Szabadságunk akkor majd, nagy diadalt könyvel el… <br> <br>Mert bizony, minket a „nyugati műveltek” nem szeretnek olyan-nagyon sokan… <br>Mi végül is kicsi ország vagyunk… de, magyarok tizenöt milliónyian. <br> <br>Vecsés, 2023. március 16. – Kustra Ferenc József – íródott: Petőfi István, „Nos barátim” c. ver-se átirataként. (Verbász, 1848. Írta: Petőfi István: 1825 – 1880) [Közzétette Mucsi Antal Toni műfordító.] <br>

(anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>A sorsom tett tönkre és nem lelem már a helyem az égvilágon, <br>A sorsom úgy elintézett, mint egy ízig-vérig érdekelt… bántón… <br>A sorsom tett tönkre és nem lelem már a helyem az égvilágon. <br>* <br> <br>(anaforás LIMERIK csokor) <br>A sorsom… szemetek szemetje, <br>Nálam bíz’ nem volt nagy keletje. <br>De szél ellen bizony <br>Nem lehet… jaj bizony. <br>Látom, van sorsnak irány fénye… <br>* <br> <br>(anaforásban) <br>A sorsom ellen vajon mit lehetne tenni? <br>Bizony látom én: csak a jó nagy semmit tenni. <br>A sorsom könyvéből kiradírozni mit sem lehet, <br>Csak figyelem a fejem felett gyűlő fellegeket. <br>A sorsomban van az utóbbi 48 év is, ma van, <br>Tenni nem tudok, olyanok... rossz körülmény van. <br>* <br> <br>(anaforás senrjú csokor) <br>Ami hátra van, <br>Az is így telik? Hogyan? <br>Pedig volt remény… <br>* <br>Ami szépséges <br>Volt, reményem… gödörbe… <br>Pedig volt remény… <br>* <br>Ami megtörtént… <br>Reményem szétzilált lett. <br>Pedig volt remény… <br>* <br> <br>(anaforás, 10 szavas) <br>Ami hajthatott volna megszületnem… <br>Akkor nem keseregnék. Ó, minek születtem? <br>* <br> <br>(anaforás, 15 szavas-6 sorban) <br>Ama negyvennyolc <br>Éve <br>Szánkázok lefele… <br>Sorsomban hithű ítéletvégrehajtó… <br>Sorsom nem mesemondó… <br>Átkom tart, rendesen megvalósuló… <br> <br>Vecsés, 2021. november 3. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írásként. <br>

Hétköznapi pszichológia: ’Az emberi életet a remény tartja fönn’. <br> <br>(leoninus) <br>Hitben nem bízok, de reménnyel telve vagyok, már csak kis békességet akarok… <br>De hah! Békességtelenséggel van tele a szobám és udvar… Békekötést azonnal! <br> <br>Az éjszakai csönd bekopog az ablakon… kinyitom és beömlik, mint a takaróm… <br>Az éjszakai csönd ilyen? Bejött átölel, de nem takar… Atyaúristen, hogy ez milyen… <br> <br>Hiszek, bár amiben nem… igy öregen, szólt egy duda, megijedt, kiugrott… inalt futva. <br>* <br>(senrjú) <br>Éber is lettem, <br>Mától öregség ilyen? <br>Redőnyömet le… <br>* <br>(senrjon) <br>A kecském sufniban van, <br>Most mekeg, ez csendet így akar? <br>Kos! Tán’ nőre vár? <br>* <br>Kínai= „Vágyódás délre”: 16 szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen) <br>Van <br>Nekem is, egy élőm van… <br>Ó, Te csend… <br>Ha lét van, van… van. <br> <br>Reggel tudtam meg, hogy este álomba mélyedtem… lehet, mert csend elment és keseregtem? <br> <br>Vecsés, 2024. július 7. Kustra Ferenc József- írtam alloiostrofikus versformában. <br>