(Septolet duó) <br>Az idő gyújtópontja <br>Kihalóba, <br>Nyárba… <br>Elmúlóba! <br> <br>Távolban jő vég kezdete, <br>Nyárnak elege? <br>Eső permete… <br>* <br>Szél fúj hullott falevelet, <br>Eleget, <br>Esőtől vizeset… <br>Leggyengébbet! <br> <br>Száradó gallyon, <br>Kopaszság vagyon… <br>Egyszeri alkalmon. <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös duó) <br>Gyengül természet vénült teste, <br>Lehet… lelkének is elege… <br>Gyengül természet vénült este. <br>* <br>Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak, <br>Lehet, hogy megijedtek? Most mért, hova rohannak… <br>Őzek is már talán gumicsizmában csoszognak. <br>* <br> <br>(Bokorrímes duó) <br>Fürdőruha szennyesben mosásra vár, <br>Mostanában már nem vesszük fel… mily' kár. <br>* <br>Szűnőben a természet teste-lelke szimbiózisa, <br>Már készülődik az új színkavalkád, új szimfónia. <br>* <br> <br>(Basó féle haiku duó) <br>Természet a táj… <br>Jól szabályozza magát. <br>Megváltozások… <br>* <br>Színesednek a <br>Levelek, nem múlóan. <br>Megváltozások… <br>* <br> <br>(Halmazrímes duó) <br>A nyárvég utat nyit… egy új ősz kezdete, <br>Várjuk, hogy majdan hogyan hat a lelkekre. <br>Majd hirtelen csak itt lesz egyszerre <br>És megtudjuk, hogy hat a lelkekre. <br>Jő egy erősen támadó lélek, még gyenge testbe, <br>De majd összeszedi magát és kemény lesz a teste… <br>* <br>Ha már jön az ősz, jól beragyogja az életünk, <br>Színkavalkádos lesz az erdő, mező… életünk! <br>Bizony majd megérezzük ideért ősz rezdülését, nem kell bérelnünk… <br>Biz’ elrendeli nekünk a bolyhos sál viselését, mit fel kell vennünk… <br>A növényi rügyek elvonulnak téli álomba, <br>Készüljünk, az új ősz olyan, nem öltöztet bársonya… <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 13. – Kustra Ferenc József - íródott: alloiostrofikus duók versformában. <br>

Álnok fondorlattal, lassan elmúlik a nyár, <br>És az ősz átcsal ő küszöbén… kapcabetyár <br>És hirdeti, hogy nagyon jó rejtek az ő hona, <br>Tél ellen, becsüljük… ő is csak papírkatona. <br> <br>Önző az ősz, de nyár liliomvére elfolyik, <br>Itt már semmilyen hites prófécia nem segít. <br>A nyár ifjonti bája, már nem gyógyír jajra, búra, <br>Torkot elszorít, hajnali hűvös… a hozománya. <br> <br>Kínlódásunk már gyötrőn kínkacajba fullad, <br>Vágyjuk a napfényt, ezen éji holdfény mulat. <br>Rozsdásodó levelek nyüszítve köszönnek el, <br>Az elmúlást hirdetik, elmennek a meleggel. <br> <br>Támad az éj, máris hosszabb, mint a nappal, <br>Már nem fürdünk Balcsiban éjjel és nappal. <br>Változás van újakat, változást hoz az ősz, <br>Tudd ezt, mindig van változás, hiába gyötrődsz. <br> <br>A fák és a bokrok ezer színben látszanak, <br>Ezeken madarak, bogarak még játszanak. <br>Gyönyörködöm bennük, tetsző a látvány, <br>Megint megértem egy őszt… ez nem hátrány. <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 24. -Kustra Ferenc József <br>

Született és hithűvel telt magyar vagyok a történelmünkbe… <br> <br>(leoninus) <br>Magyar a szód, mondják a fülembe… magyar a szód, mondják bele a szemembe… <br>A némaságnak bennem nincsen otthona, magyar beszéd a lelkemnek otthona. <br>Én teljes magyar ember vagyok, igy neveltek, így tanítottak… ki más… ti igy haltok? <br>* <br> <br>(Senrjon trió) <br>Bakó velem nem tárgyal, <br>Akkor se, ha bárd van kezébe! <br>Halál, érdemem? <br> <br>Volt, hogy kivégzőosztag <br>Sorba állt és már csak úgy lőttek. <br>Magyart ölni jó? <br> <br>Tán’, rám rivallnak = magyar! <br>De én biz’ nekik ellenállok! <br>Én: magyar vagyok! <br>* <br> <br>[Kínai: 27 szótag "Yijiangnan" 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa (x = végtelen)] <br>Magyarul: <br>Élni akarok! <br>Magyart tettem társamul! <br>Mért’ támadnak... agyalok, <br>Pedig nem csalok! <br>* <br> <br>(Tíz szavasok) <br>Van nekünk királyi koronánk, <br>Ezer éve István király hagyta ránk. <br> <br>Van nekünk magyar hazánk, <br>Nagy királyunk, ezer éve bízta ránk. <br> <br>Van nekünk fölséges magyar lelkiségünk, <br>Ehhez társul magas szintű eszmeiségünk. <br>* <br> <br>(Apeva) <br>Mi <br>Mindent <br>Megértünk! <br>Nagyon adja: <br>Eszmeiségünk! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Kalapom, <br>Magyar! Lengetem… <br>Légy velem! <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Mi együtt mindig <br>Csak magyarul beszélünk! <br>Ez anyanyelvünk! <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Magyar a szó, amit suttognak a fülembe… magyar a szó, jó, ha mondják szemembe… <br>A néma szónak bennem nincsen semmi otthona, magyar beszéd a lelkemnek otthona. <br>Ízig-vérig magyar ember vagyok, igy neveltek föl, tanítottak… ki más… majd igy halok. <br> <br>Vecsés, 2024. május 21. –Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, <br>önéletrajzi írásként. <br>

Csak olyan vagyok, mint egy vezetékló… <br>Nincs semmi kedvem kurjantgatni, hahó! <br>Vezetékszáron, látom nincs semmi jövőképem, <br>E tudattal kacagok a vezetékszár végen… <br> <br>Vecsés, 2007. január 7. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Szomszédi háború, ha közeledik, minden csak nem bájos, <br>Sőt, jobban megnézve látszik, hogy egy lépésre sem sármos. <br>Nő a számuk az elesetteknek, <br>Ők voltak APU… hadiárva gyerekeknek… <br> <br>Oktondi az ki a Balcsin, vitorláson nem vesz mentőmellényt, <br>De, ez csak akkor érdekes, ha túléli és elmeséljük az eseményt. <br> <br>Ha csattog alattad a gyorsvonat, lehet, hogy defektes? <br>De, ha a gőz csattog, az még annál jobban is veszedelmes! <br>Keress a NET -n, menni kell a járműjavítóba, ez a helyes… <br> <br>Zöld fűben is lehet ma már síelni, <br>Nem kell kicsit se nagyon ijedni, <br>Persze egy mozdulatlan sziklának menni? <br> <br>Caj kiránduláson lehet, hogy dupla a defekt! <br>De! Tekerni kell tovább, lehagyni a stresszt. <br>Én jártam igy… a falúvégi kereszt tisztelgett. <br> <br>Esti iskolában még lehet ’házi’ novellaírás <br>De, ne gyerekeddel írasd, mert NET -ről olvasni más. <br> <br>Holnap reggel menetelnék iskolatársakkal, az iskolába… <br>De, sors ellenem van, nyári szünet van… nyarat csodálni! <br> <br>Ma itthon ebédre ”jó lett” bableves volt a menünk, <br>Egy tányér, meg féltányér, volt adag nekünk… <br> <br>(septolet) <br>Világ csodálva, <br>Háború szokásba. <br>Gránát dobálva… <br>Másik lovára. <br> <br>Száraz pogácsa, <br>Lövészárokba… pofámba! <br>’Nyugat’ pojáca. <br> <br>(HIQ) <br>Életünk <br>Vajon mit hoz még? <br>Száj tátva. <br> <br>Csak játszva <br>Lehet-e élni? <br>Lekésni <br> <br>Járj járva <br>Ne hallgass másra! <br>Még van front… <br> <br>Vecsés, 2024. július 21. – Kustra Ferenc József- íródott, alloiostrofikus versformában és részben önéletrajzi írásként. <br>