De jó, hogy még ezt nem tehetik… Ha mindannyiunkat sorra vehetnék, <br>’Földön legokosabb’ titulusát megint-mindig ostobák szereznék… <br>Jobb is… ne imádkozz jobb sorsodért, hogy éltednek értelmet adjon, <br>Kiáltsd ki: Asszonyok, belőlem mindenki nagy ostobát csináljon… <br> <br>Miért kínlódsz, mint igavonó állat, annyit tanulni oly' értelmetlen, <br>Elég neked, ha régi jó ostoba vagy életpályádon… személyedben. <br>Ezen a világon mindenéből pótdíjért sokat tanulhatnak, <br>De egyetem tisztségesei ostobának diplomát nem adnak… <br> <br>Fejjel lefele van világban minden, tudósaink tán' sorban halnak éhen… <br>Igaztalanok a legegyenesebbek, mert ők az ostobák a műveltek… <br> <br>Vecsés, 2020. november 11. -Kustra Ferenc József - írtam: „iytop” szerzőtársam azonos c. verse átirataként, a szerző engedélyével. <br>

(Bokorrímes csokor) <br>A világon, nincsen édesebb ennél a nyelvnél, <br>Nincs szeretetteljesebb nincs... a magyar nyelvünknél… <br>Mintha méz csurranna az ajkaidra, <br>Miben benne van egész ég-föld bája… <br>Összeolvadva ebben a sajátos jelenségben, <br>Még az angyalok kórusban sem dalolhatnak szebben. <br> <br>Már évezrede folyik a szenvedésünk <br>Mások irigylik szabadságunk, de élünk! <br>Vannak dolgok, amiket eltemettünk, <br>De lám-lám… mégis középnemzet lettünk. <br>Ami álmokat láttunk, az a múlt, a jövendő kínja, kéje, <br>Dicső harcok szent emléke, a tovább élés egy nagy meséje… <br> <br>A magyarság tovább élhet még és talán keseregve harsog, <br>A szokás szerint meg a kicsikéinknél kiesik a tejfog. <br>A magyarok kulcsolt kezű fohászát más náció imigyen meghallja, <br>Mint buzgó szív is sugallja, imádságos nyelvünket az Isten is hallja. <br>* <br>(leoninus) <br>Földi lét, örök élet kötő szála, magyar az Istenéhez, utat megtalálja. <br> <br>Vecsés, 2022. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: Rudnyászky Gyula [1858-1913] azonos c. verse átirataként. <br>

A temetőőrnek nem hiányzik a feltámadás, <br>De, ő biblia ellenes? Vagy az ok egészen más… <br> <br>Életem halkan dúdoló zenéje, harsogva visszhangzik létem felett… <br>Életem csak rongy, nincs is neki zenéje, viszont akkor kinek csengetett? <br> <br>Állítod, hogy én mindig csak azt akarom… ez már végső véleményed? <br>Nem! Én állandóan akarom! Nyilatkozz, mi erről a véleményed? <br> <br>Az illatos nyár is besötétedik késő estére, <br>Vajon, majd gyenge holdvilágnál, nekiállnunk lehet-e? <br> <br>Sok apró, jó jel, jellemezte hétvégi pihenésünket, <br>Közben sokágú villám lecsapott, őrülten ijesztgetett. <br> <br>Örökre ott van fönt a sok csillag, igen jól kapaszkodnak! <br>De, földről azt látjuk, hogy vannak, amik gyorsan lezuhannak! <br> <br>Törtető, nagyravágyó embereknek még a szeme sem rebben, <br>Hogy civilizációt elrontották… az már nincs emlékekben… <br> <br>Vannak nagy és óriási pénzekről szóló tervek, amiket majd még realizálnak, <br>Ezek a mintapéldányai az emberiségnek, a felsőfokú képmutatásnak… <br> <br>Kinek aranyere lett, annak bizony megfagyott a lehelet… <br>Nem hiszem, hogy jobb híján kézen állva-ülni, nagy élmény lehet… <br> <br>Hangtalan az arctalan? <br>Vagy arctalan, ki hangtalan? <br>Súlyos-e vagy súlytalan <br>A hang, mely éppen arctalan. <br> <br>Koros-e az, ki kortalan? <br>Kóros-e, avagy kórtalan? <br>Gyógyul-e a gyógyítható, <br>Gyógyít majd a Mindenható? <br> <br>Boldog kin azt látom, boldogtalan? <br>A boldogság vajon határtalan? <br>Határt szabhat neki ma a holnap? <br>Állhat új cél az ajtóban holnap? <br> <br>Vecsés, 2024. június 10. -Kustra Ferenc József- íródott: oximoronban. Az oximoron (látszólag) egymásnak ellentmondó szókombináció. Többsége nem valódi ellentmondás. Inkább kihangsúlyozza a dolgoknak azt a részét, ami valamilyen humoros, jelentőségteljes konfliktusba kerül. <br>

A poéta, mindig poéta… <br> <br>Késő már az este, át is csapott oly' mély-éjbe, <br>Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe. <br>Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce. <br> <br>Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal, <br>Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal... <br>Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok, <br>És még új is van, így az álmom ellen még harcolok. <br> <br>Fáradt kezem miatt nagyobb és több paca is le csebben, <br>De ettől egyetlen gondolatom sem múlik, nem rebben. <br>Én csak rovom a sorokat toll-ekémmel egyetemben. <br> <br>Gondolataim ebben a csöndben, szinte majd' kigyulladnak, <br>Papírom is megvilágosodik, nagyon világítanak... <br>Tollam alatt a betűk sokasodnak, gyorsan is száradnak. <br> <br>Ami itt és most az eszembe jutott, az le kell írnom, <br>Hogy ne vesszen el, most magamból még ki is kellett írnom… <br>Álmosodok, alig látok, nektek írok… ki kell bírnom… <br> <br>Vecsés, 2016. november 24. - Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként. <br>

Ajánlom e verset: Anci- Aninak… <br> <br>Minden úgy kezdődött, mint tavaly <br>Egész nyáron volt nagy hawaii. <br>Tudtuk persze nyárnak is vége lesz <br>Jön hűvös ősz… majd visszatekintesz. <br> <br>Minden úgy kezdődött, mint tavaly, vagy még az előtt, <br>Savanyúság gyártók megmérkőztek zsűri előtt. <br>Ez volt a szombati napi bevezető program, <br>Már annyi, hogy ember a bőségtől majd' megroggyan. <br> <br>Itt aztán megmérkőznek a savanyúság gyártók, <br>Bemutatják, mit készítenek, a tettre vágyók. <br>Van savanyú káposzta és azzal töltött paprika, <br>Fokhagymával töltött csoda és többféle uborka. <br> <br>Volt káposztapucoló verseny, négy savanyúság kategória, <br>Nagy a programválaszték… hogyan kövesse az éhes emberfia? <br>Voltak itt még Erdélyből is jó savanyúsággal versenyzők, <br>Káposztafőzés nagymestere címet, az idén nyerték ők. <br> <br>Káposzta-feszt! Óh, az Vecsésnek az éke, gyöngyszeme, <br>Idejárnak kajálni, közben szól a könnyűzene. <br>Vasárnap, kitelepült majd fél Vecsés, mind ki árus, <br>Mellettük serényen főz, jobbnál jobbat, ki bográcsos. <br> <br>Itt a legjobb finomságok tárháza az Epresbe, <br>Már ideszokott környék, és Pest embere, gyermeke. <br>Nagyobb tömeg volt, mint a búcsúba, <br>Mert idejár már, apraja-nagyja. <br> <br>Nagy a búcsú? Ember! Gyere csak a káposzta-fesztre, <br>Katartikus, mintha ott feszítenének keresztre… <br>Itt a káposzta a fő attrakció, <br>De van más is, sokféle, minden, mi jó! <br> <br>Házanként más-más a töltött káposzta, <br>Itt eheted, ha van hozzá kis tálka. <br>Mindegyikben más az ízek halmaza, <br>De mind finom… ha kóstoltad itt, vala. <br> <br>Közben föltámadt a szél, ő is finomságokról regél, <br>Bár neki más a finomság, a levert, elsodort levél… <br>Nézem, ide a nők már nem csak pánt nélküli semmibe, jöttek, <br>Bár jó az idő… sutyorogva csoszog már az ősz, beöltöztek. <br> <br>Van itt bizony még, egy profi lángossütő is <br>Aki ontja finomságot, fokhagymával is. <br>Itt nem számít, ha fokhagymás a leheleted, <br>Itt nem hibás, megszokott e cselekedeted. <br> <br>Vannak itt húsosok is, remek, magyarosan tömény falatok. <br>Közelükben már a sült hús, a főtt füstölt tarja, más falatok <br>Folyvást csábítják a csatangolókat, evésre és kedves, harsány női hangok, <br>Invitálják disznótorosra a csorgó nyálú nagyérdeműt… mily' pillanatok! <br> <br>Van már avar is, napfény félve hullik rá, tömeg tapossa, <br>Finoman zizeg, majd recseg, ahogy a sok talp letapossa. <br>Ez is elmúlás, itt senkit nem érdekel, nem ezért jöttek, <br>Itt most szórakoznak, mának élnek, kedves embertömegek. <br> <br>A húsok és a káposzták illata keveredik az ősz illatával, <br>És a kisebb, meg nagyobb sátrak alatt a vendégsereg borospohárral, <br>Mulatja az időt, mely nem áll meg és elhozta az őszt, <br>És itt a poharakba nem lőre folyt! Isznak, mi a szöszt? <br> <br>Visszatérünk még a káposztára, mert van itt többféle, nem csak töltött, <br>Van jóféle székely is, amit, ha ember kovászos kenyérrel elkölt, <br>Akkor olyan lesz, mint a jól felfújt skót bőrduda <br>Feszíti vagy egy napig a hordóvá lett hasa… <br> <br>Itt a káposztának van olyan illata, hogy kint szabad ég alatt <br>Helyettesíti a templomi füstölőt, itt most az alulmaradt. <br>Sokáig itt volt a jó meleg nyár, nem is gondoltunk a melegtelen napokra, <br>De beköszöntött az ősz már. Jackit veszünk, nem ülünk hosszan a hideg padokra. <br> <br>A nagyérdemű itt bizony mást is láthat, ha már itt van <br>Mert felállítva, vendég zenészekkel, két színpad is van. <br>Este koncerteket adnak a nagyérdeműnek, <br>Táncolnak, ki akar, has feszítést csökkentőnek. <br> <br>A tömegben, simogatja az arcunkat az ősz fuvallata, <br>Lehet, ezért is, mert bizony tudja, hogy ő a tél, nyitó kulcsa. <br>Őt nem igen érdekli eme nagy, tömeges zaba fesztivál, <br>Ő csak a Nap bűvös ragyogását csökkenti… érdekében áll. <br> <br>Voltak itt egész napra kitelepült kézműves árusok, <br>Kiknél az a legnagyobb érdem... a magyaros motívumok. <br>Itt vehetett, akit érdekelt, magyar kézműves terméket <br>Közben tanúi voltunk, láttuk… őszbe olvadást, új létet. <br> <br>Ezt a nagy úri-murit, az ősz kísérte, a kísértetiesen rekedtes hangjával <br>Szoknyát, nagyon felemelő huncutsággal, a zizzenő levél hangszerével, altjával. <br>Már láttunk mindenfelé zsugor-aszott levélszemetet, <br>Ez talán a jövő záloga, itt hagyja új életet… <br> <br>Reszkető kézzel írom e sorokat, <br>Bánatos lelkem siratja a nyarat… <br>A jackit, úgy fázósan összehúzom magamon, <br>Megyek haza, vegyes illatot érzek ruhámon… <br> <br>Vecsés, 2012. szeptember 24. – Kustra Ferenc József <br>Anci- Ani poéta társam felhívására írtam, mert ő nem tudott jelen lenni az úri-murin… <br>