Nehéz a nyárvéggel, közeledő ősszel szembenézni, <br>Bár nagyon jó az új, szép színekre ámulóan nézni. <br>Jön még az is, hogy zenét játszik a finoman szitáló eső <br>Mi esernyő alól hallgatjuk, sétálunk… arcunkba verdeső. <br> <br>Cinkos mosollyal a Nyárra kacsint a közeledő Ősz, <br>Most kezdi illegetni magát, kacérkodik, mint dizőz, <br>De tudjuk azt is, hogy csak álnokoskodik, mielőbb jöhessen, <br>Mert át akarja venni a hatalmat… Nyár helyett úr lehessen. <br> <br>Térdelhetünk, bár fújhatják aranyharsonát angyalok, <br>Őszkapu előtt megadja magát a nyár... elandalog. <br>Még táncol a napsugár a csúnyán rozsdásodó leveleken, <br>De fáradt már a tánc… látszik is már hajnalban a leheletem. <br> <br>Tudjuk mit hoz, lehullott levelet, szemerkélő esőt, <br>És az udvarunkba lehullott levelet szedni kell, sőt <br>Van jó azért benne, le kell szedni sok finom érett gyümölcsöt… <br>Aztán meg békességben várhatjuk nagy, fekete varjú felhőt. <br> <br>Lesz majd köd is, hideg is és az Ősz is, majd készül tova, <br>Kacérkodott, majd elkullog... lesz bizonytalan, tétova. <br>Akkorra várjuk nagyon, már talán a mustból is finom bor lesz, <br>Nekünk meg jön már egy új... jeges és kemény tél, hideg évszak lesz… <br> <br>A nap, szórja sugarát, még erőlködik, vigyázna rám, <br>De én közben látom, észlelem, az Ősz meg kacsint reám... <br>Öreg! Szólít meg bizalmasan: vedd már föl a vastag dzsekidet, <br>Már nem való legénykedni, ne fázítsd öregedő testedet… <br> <br>Ülök a lugasban, hallgatom a vándorló madarak dalát, <br>Úgy tűnik, mennek, kis időre felkeresik a másik hazát… <br> <br>Vecsés, 2012. szeptember 3. – Kustra Ferenc József <br>

Hétköznapi pszichológia. <br> <br>Manapság, nagy divat lett az önfejlesztés, -és hisznek- egy jobb élet <br>Reményében, de ez nem az érték, ez csak egy szelete az életnek. <br>A tudatos változásnak sok módja van, de bonyolult az élet, <br>És <br>Így nem várható, hogy a szabadság lesz ura, jól-változott léleknek. <br> <br>Mert mi lesz közben a részekkel, mert azokból áll össze az élet. <br> <br>Vecsés, 2020. június 10. – Kustra Ferenc József <br>

Szemem csukva, álmodok Bori, <br>Rád várnak virágok bibéi. <br>Gyere közel, lelkünk <br>Érjen össze nekünk… <br>Várok jőj… szerelem lényegi. <br> <br>Testem remeg, a percek telnek, <br>Imádkozok a jövendőnek… <br>Hétköznap küszöbén <br>Ülök és várlak én. <br>Érzelem tüzek hevítenek. <br> <br>Szavad már elszállt, ó, Boriska, <br>Maradsz csak álombeli vágya… <br>Gyönyörű a hajnal. <br>Nélküled a nappal? <br>Éledhet remény, szívem vágya? <br> <br>Vecsés, 2021. szeptember 21. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus LIMERIK csokorban. <br>

Az égen a felhőség úgy néz ki, mint egy lötty, lassan. <br>Összetöredeznek az alapok, szegélyek… lassan. <br> <br>A sötétedő alkonyat, árnyék dús, sejtelmes fényei <br>Csak jőnek, beterítenek, mint az idő másodpercei… <br> <br>Én, mint hullócsillag, nézem a hullócsillagokat kihunyni, <br>Próbálom, végtelen elmúlását, véglegesen elfogadni… <br>Képzelek egy másik világot magamnak… ezt, ki tárja elém? <br>Ahol nincs kín, félelem, magány, reménytelenség! Remélhetném? <br> <br>A lét és a gyász extenzív lobogásában megszült verseim <br>Egyedi hangvételű soraim, vajh’, a lélekdallamaim? <br>Olyan a lelkem, mely az öröm, búbánat alatt... erősödik! <br>Gondolatim… szárnybontók! Írhatok égre… nem elfelhősödik? <br> <br>A homokórán a perc és a másodperc gyorsan lepereg, <br>Az este gyorsan éjszaka lesz, beterít, mint a fergeteg… <br> <br>Vecsés, 2015. február 21. – Kustra Ferenc József <br>

(Bokorrímes anaforásban) <br>Van kinek annyi fénye és meleg van, mit a gyertyája ad… <br>Van, hogy a csatába, papír talpú bakancsba vonul a had…. <br>Van, ki csak úgy meghal és még koporsóra sem telik… <br>Van, kinek sok van, a kutyája is szalámit eszik... <br>* <br> <br>(Senrjú duó) <br>Erdő fái közt <br>Is jó lehet kilátás… <br>Magasles… magas. <br>* <br>Siker útja a <br>Sok-sok tevés, lejárás. <br>De mi a siker? <br> <br>Vecsés, 2013. október 10.- Kustra Ferenc József <br>