A jó bort töltsd ki,<br>De szét ne öntsd mert jaj lesz!<br>Tudd: ez egy szent lé!<br>Óvd hát mi fűt, csepp is kincs,<br>Mert mint a vér, baj ha nincs!

Szél fuvolája <br>Levelet játszva<br>Perdülő táncra<br>Hívja el.<br><br>Forog serényen<br>Levél a szélben<br>Aranyló fényben<br>Csillan fel.<br><br>Színekkel telve<br>Tarka lomb zegve<br>Gyermek nevetve<br>Libben el.<br><br>Kacag a lelke<br>Pirul hevülve<br>Avarra esve<br>Elpihen.

Gyöngy harmat a fűszálakon felragyog a fényben,<br>Illan a nyár, párolog már, ősz libben a térben.<br>Köd paplannal takaródzik, nyirkos már a reggel,<br>Beleolvad a napsugár, pancsol mikor felkel.<br><br>Villany dróton fecske sereg, gyülekeznek szépen.<br>Bízunk benne vissza térnek a költésre épen.<br>Erőt vesztett falevelek szelet várják éppen,<br>Az ágakon meglibbennek landolásra készen.<br><br>A darvak is készülődnek, s velük néhány fajta,<br>Természettől az ösztönük dél vidékre hajtja.<br>A körforgás tova gördül, változik az arca,<br>Emberesek a hónapok, színkavalkád rajta.<br> <br>Nyár idéző röpke napot vénasszonyok hoznak,<br>Sütkérezve egy kis padon múltról álmodoznak.<br>Idő íve laposodik, megnyúlnak az esték,<br>Fellegekből csordogál már a sok színű festék.

Átalakul a természet,<br>Rezes lángja felrebben.<br>Pihenés ez nem enyészet,<br>Erőt gyűjtöget csendben.<br><br>Elköszönő tarka díszlet<br>Levelekkel integet,<br>A vidékre dér pírt csíptet,<br>S begyűjti a kincseket.<br><br>Kéményeknek füstje fázik,<br>Köd szuszog hűs hajnalon.<br>Fény helyett most árnyék játszik<br>Minden álmos ablakon.<br><br>Bár a világ búsnak látszik,<br>Földnek mélyén élet él.<br>Új tavaszra készülődik,<br>Csak előtte jön a tél.

Egy sötét erdő mélyén ered,<br>Összegyűjt sok apró eret.<br>Így nő, duzzad, folyik, terjed,<br>Virágzik benne az élet.<br><br>Kettészeli Európát,<br>Látnod kell e hosszú csodát.<br>Átfolyik a magyar pusztán,<br>Arra akar folyni talán.<br><br>De a legszebb, hidd el nekem,<br>Ott pompázik, úgy szeretem:<br>A torkolata, lent a Delta,<br>Az egy álomszerű csoda.<br><br>A Deltában él ezer állat,<br>Szellő mozgatja a nádat.<br>Itt a Duna három ága,<br>Lett az élet meleg ágya.<br><br>Ide siet minden csepje,<br>Arra vágyik, hogy elérje,<br>Beleérjen a tengerbe,<br>S egyszer talán újrakezdje.