Állok az erkélyen, és lenézek a tájra,<br>Ha ezt még tájnak lehet nevezni.<br>Mert nem látok a ligetben senkit,<br>Sem a tavon csónakkal, evezni.<br><br>Mögöttem néhány árválkodó fűzfa,<br>Melyet néha meglebbent a szél,<br>Ha a betonházak dzsungele közül<br>Egyáltalán a fűzfához valahogy elér.<br><br>Templomok tornyai magasodnak,<br>Hoznak fehér foltot a szürke tájba.<br>Madarak a tornyok felől szállnak<br>A város egyetlen megmaradt parkjába.<br><br>Az a néhány fa, mit parknak neveznek,<br>Már csak árnyéka egykori önmagának.<br>Mert átalakult szerepe az idők folyamán:<br>A házakban nagyobb értéke van a fának.<br><br>Csak állok és nézem: távolban csak a hegyek,<br>A sok szürke épület mögött maradtak zöldek.<br>Még néhány zöldre festett ház meg garázs,<br>Szemfényvesztő, hamis és szomorú varázs.<br><br>Itt élünk bezárva egy épített világba,<br>És meghalunk, mintha természetes lenne.<br>Pedig az erdők ma már házak, nem fák,<br>A felhők pedig gyárkémény füstgomolyák.

A temető elhanyagolt részében,<br>Tövisbokrok között;<br>Elhagyott sírhalom rejtőzik, <br>Néma jel: elfeledve örzik.<br><br>rég meg sem pucolták,<br>Nincs ott kivert ösvény.<br>Itt maradt, elhagyták,<br>Pedig nem volt fösvény.<br><br>Ő óvta számunkra meg a szabadságot,<br>Vérétől e drága föld egy része is elázott.<br>Nem féltek társai, mind melléje álltak,<br>Ők védték meg nekünk szeretett Hazánkat.<br><br>De ő mégis itt van, elfeledve, csendben,<br>Elhanyagolt részen, kicsiny temetőben.<br>Társai is ott vannak, mellette, sorban<br>Elrejtve mindentől, egy Bukszusbokorban.

Mentsd meg a vén fát,<br>Nem csak kör mit rejt a törzs...<br>Mint pinty, száll a lét.<br>Sors is dől, ha vág a bárd;<br>Nem lesz több fény, ne is várd!

Csillagos égre<br>Hajlik az íve<br>Telt Holdnak fény-udvara.<br><br>Fátyolos felhők,<br>Égi tekergők-<br>Cseppekben lehullana.<br><br>De fújja a szellő,<br>Vándor tekergő<br>Elűzi Hold bánatát.<br><br>Ragyogó fénnyel,<br>Misztikus éjjel<br>Lengeti kör-zászlaját.

Múltidéző vásár napon<br>Kisütött a Nap is nagyon.<br>Dalos kedvű táncos lábak<br>A színpadon karikáznak.<br><br>Száll az illat, szól a zene,<br>Rikkantgatják: jöjjön, vegye,<br>Finomsággal teljen begye,<br>Jókedvűen itt a helye.<br><br>Zsongó nép a tér közepén,<br>Áruval telt standok mentén.<br>Hangulat és mosoly szárnyal,<br>Vidám nóta zengő árral.<br><br>Játszó parkban gyermek zsivaj,<br>Boldogságuk itt most szilaj.<br>Hullámvasút, nagy körhinta,<br>Gondtalanság kicsi titka.<br><br>Bőg a duda, szól a nóta,<br>Táncol öreg, ifjú róla.<br>Lép a csizma, perdül szoknya,<br>Nincsen bánat – tova folyt ma.<br><br>Itt az idő gyorsan vágtat,<br>Portéka, pénz gazdát válthat.<br>Gyorsan közelg a nap vége,<br>Haza ballag vásár népe.