Édes átok: <br>Utolsó napig és hajszálig <br>Gyermek-szemmel <br>Nézni a világot. <br><br>Újra-újra <br>Megborzaszt az emberi rosszság, <br>Szepegéssel <br>Borzalomba fúlva. <br><br>Kérded, kérded: <br>Mért nem vagyunk mind tiszták és jók? <br>S jön a válasz <br>S a választ nem érted. <br><br>Jön a válasz <br>S úgy hallgatod, mint riadt gyermek <br>S reszketsz, mint fa, <br>Félig-zöld és száraz. <br><br>S szólsz: bús kincsem, <br>Te, szakadatlan, vén gyermekség, <br>Úgy imádlak: <br>Egyebem úgysincsen.<br>

Ahogy nőnek az árnyak, <br>Ahogy fogynak az esték, <br>Úgy fáj jobban és jobban <br>Az eljátszott öregség. <br><br>Ez az én két vén szemem <br>Habár sok szépet látott, <br>Mosolygós öreg úrként <br>Nem látja a világot. <br><br>Nem fogok bocsánattal, <br>Víg arccal tündökölni <br>S fiatal vétkek fölött <br>Pálcát tréfásan törni. <br><br>Emlékezni se fogok <br>Kedvesen zsörtölődve, <br>Ősz hajjal, piros arccal <br>A régi jó időkre. <br><br>Heves, ál ifjúsággal, <br>Óh, ezerszer jaj nékem, <br>Megöltem jövő magam, <br>Az én szép öregségem. <br><br>Ahogy nőnek az árnyak, <br>Ahogy fogynak az esték, <br>Úgy fáj jobban és jobban <br>Az eljátszott öregség.<br>

1. <br><br>Farkasordító, gonosz télben <br>Életem, ez a vén csavargó, <br>Vergődik, fut gyilkos veszélyben, <br>Hajhó, nem éri hangom el. <br>Rongyoltan és térdig a hóban <br>Hol erre, hol amarra tart, <br>Megáll, kis ereje fogyóban. <br><br>Hajhó, egy útszéli keresztnek <br>Támaszkodik a vén csavargó: <br>Nem az ő útja, útatvesztett <br>S ez a kereszt tán sírkereszt. <br><br>S nincs más jel a vad hómezőben. <br>Estelegve és ködbeszőtten <br>Forgószél-lován összevissza <br>Száguld a fehér Fagy-Halál <br>Dermesztve, fütyölve, vakítva. <br><br>Vén csavargó, itt nincs tovább <br>S az a fa-Krisztus se segít meg, <br>Hajhó: az élet nem adódott <br>A bús Galilea-beliknek. <br><br>2. <br><br>Hát lefekszünk és álmodunk, <br>Mint az elfeledett rege <br>S édes álmokban vesz meg minket <br>Az Isten hidege, <br>Hajhó, hát lefekszünk és álmodunk. <br><br>3. <br><br>Pompás és kicsiny palotában <br>Parfümös, párás, jó meleg, <br>Csókos illatú, kis termekben <br>Vár a legnagyszerűbb leány. <br><br>Szűz, de pompásabb az Életnél, <br>Bölcs, de nyugtalan telivér <br>S az ő kész, szent hálószobája <br>Megér száz, híres csarnokot. <br><br>Ő az Életnek el-nem-értje, <br>Ő az a Gyönyör-Valaki, <br>Kiért nem kár a kárhozás sem, <br>Kiért nem nagy adó az üdv. <br><br>Édes ágyába vonja forrón <br>A vén csavargót ez a lyány <br>S a legégibb muzsika hallik <br>A legemberibb éjjelen. <br><br>4. <br><br>Így fagyott meg a vén csavargó.<br>

Van-e szebb élet, mint a másik <br>S nem mindegy-e, akárhogyan <br>Verjük magunk az elmulásig? <br><br>Úgy siratom azt, amit sírtam, <br>Olyan nagy vétek a sirás: <br>Esti vezeklés hajnal-pirban. <br><br>Aki él, az mind, mind örüljön, <br>Mert az Élet mindenkinek <br>Kivételes, szent örömül jön. <br><br>Én vétkeztem, százszor vétkeztem, <br>De már jön a megjobbulás, <br>Már az örömet látni kezdem. <br><br>Már megragyog fénnyel az Élet, <br>Mindennemű s mindenkié: <br>Milyen nagy, áldott fényességek. <br><br>Akárki helyén éltem volna, <br>Életem éltem egyaránt, <br>Ujjongva avagy panaszolva. <br><br>És akármi is fog már jönni, <br>Mielőtt végleg elmegyek, <br>Meg fogom ezt szépen köszönni.<br>

Vagyon egy oly tenger ezen a világon, <br>Melynek feküvése van minden országon. <br>Bizonytalan ennek határa és partja, <br>Bátor bizonyosnak minden ember tartja. <br>Sok dúlás, zűrzavar keblébe rejtezett, <br>Benne a Sirtesek fogtak mintegy kezet. <br>Darabos kősziklák lappanganak nála, <br>Hova mint megannyi Atlas teste szálla. <br>A kegyetlen szelek rajta dühösködnek, <br>A habok egymásra mászva erőlködnek. <br>Eurus felette Zefirust kergeti, <br>Austert Boreás nyomja s fenyegeti. <br>A nagy gályák rajta szinte úgy sűlyednek, <br>Mint a csónakocskák, ha szelek erednek. <br>Sokan alig mennek itten egy keveset, <br>Mindjárt elmerűlnek (óh, siralmas eset). <br>Mások több ideig lebegnek felette, <br>De ha a szél magát nékik eresztette, <br>Csakugyan végtére ők is elmerűlnek, <br>A tenger vizének örvényébe dűlnek. <br>Ezen tenger nevét ha tudni akarod: <br>Az élet; s a vizét magad is zavarod. <br>Lakosok számával hogy magát győzheti, <br>Minden ország csupán ennek köszönheti. <br>Meddig tartson ennek széle és határa, <br>Annak soha senki végére nem jára. <br>Mint megannyi szélvész, a sok veszély ebben <br>A veszedelmekkel megrakott helyekben, <br>Melybe még valahány hajók verődtenek, <br>Ízre-porra törvén, eltemetődtenek. <br>Viaskodnak ezen a szelek egymással, <br>Öszvecsapnak, vínak szörnyű csikorgással. <br>Nincs ezen békesség, nincsen nyúgodalom, <br>Uralkodik benne a kín és fájdalom. <br>A szegényt, a királyt egyformán forgatja <br>Engesztelhetetlen kemény indúlatja. <br>Sokan még csak alig érkezhetnek erre <br>A nyomorúsággal megrakott tengerre, <br>Vitorlájok szélnek alig eresztetett, <br>Már akkor hajójok széjjel feszíttetett. <br>Mások eltőlthetnek számos esztendőket, <br>Míg a tenger hányja ide s tova őket. <br>Végre veszedelmes örvényre találnak, <br>Melybe keze közé esnek a halálnak. <br>Ily tengeren való hajókázásának <br>Vete véget, akit e sírba zárának. <br>- - - - - - - - vala ennek neve, <br>Ki is a tengeren immár elsűlyede, <br>Mert - - esztendők elfolyása alatt <br>Minden nyúgodalom nélkűl rajta szaladt. <br>Sok viszontagságot látott és szenvedett, <br>Mígnem végezetre partra verekedett. <br>A szelek gyakorta felkeltek ellene, <br>De megszabadítá azoktól istene, <br>Mivel hajójának a hit volt kormányja, <br>Aki ezzel bírhat, azt a szél nem bántja. <br>Édesatyja, aki előtte meghala, <br>- - - - - - - - - - - - - vala. <br>Édesanyja - - - - - - - - - - - - <br>Társánál számosabb napokat számlála. <br>- - - - - - - - az ő kedves párja, <br>Kinek megholt testét már most a sír zárja. <br>Amely kevés időt együtt élhetének, <br>Abban az egyesség remeki levének. <br>Galambi szelídség lakozott házokban, <br>A jámbor kegyesség járkált udvarokban. <br>Mindketten egy szívvel csak azon voltanak, <br>Hogy szűntelen az Úr útjában járjanak. <br>Akkor is, amidőn egymástól elváltak, <br>Az Úrban váltak el s tőle el nem álltak. <br>Vége van már csendes tengeri útjának, <br>Lakója a boldog mennyei hazának. <br>Elérte a partot, sőt reá is hágott, <br>Már többé nem szenved változandóságot. <br>Örűl, hogy bátor rá sok szél törekedett, <br>Mindazáltal hajótörést nem szenvedett. <br>Néktek pedig, kik még a titkos tengeren <br>Bizonytalanság közt vagytok sok ezeren, <br>Ímé, tanácsot ád, melyet kövessetek, <br>Hogy a partra ti is békével érjetek. <br>Az Úrnak félelme légyen vitorlátok, <br>A Jézust vezető csillagnak tartsátok, <br>Amerre e' vezet, arra siessetek, <br>Így lesz aztán boldog útatok s végetek.<br>