Filozofikusan keresem a választ… de akkor mit? <br> <br>Jelzem, tudom, hogy valahogy élem a csendem. <br>Jelzem, tudom, kezdem élni hevesen… csendem. <br> <br>Nem is zizeg a csendem… <br>Nem is zörög a csendem… <br>Nem is hörög a csendem… <br>Nem is röfög a csendem… <br>Nem is dünnyög a csendem… <br>Nem is hüppög a csendem… <br>Nem is nyivákol a csendem… <br>Nem is rikácsol a csendem… <br>Nem is duruzsol a csendem… <br>Nem is mormogol a csendem. <br>Nem is dübörög a csendem… <br>Nem is mennydörög a csendem… <br> <br>Nem zötykölőg a csendem. <br>Nem lődörög a csendem. <br>Nem ücsörög a csendem <br>Nem sündörög a csendem. <br>Nem csatangol a csendem. <br>Nem barangol a csendem. <br>Nem leblokkol a csendem. <br>Nem bekrakkol a csendem. <br>Nem lubickol a csendem. <br>Nem bóbiskol a csendem. <br> <br>Nem randizik a csendem. <br>Nem partizik a csendem. <br>Nem behatol a csendem. <br>Nem kamatyol a csendem. <br>Nem kufircol a csendem. <br>Nem ficánkol a csendem. <br>Nem befarol a csendem. <br>Nem rostokol a csendem. <br> <br>Nem harácsol a csendem. <br>Nem kárpótol a csendem <br>Nem sumákol a csendem. <br>Nem istápol a csendem. <br> <br>Nem háromszög a csendem. <br>Nem járomszög a csendem. <br> <br>Minek is van csendem? Ha ily’ mint a leírtak szerint, lehet, hogy nem is szenvedhetem? <br>Lehetetlen-e csendem? Ha ily, mint a leírtak, vele a hátra lévőt élhetem? <br>Mégis én élvezem csendem! Ha ily', mint a leírtak, tartom vele együttélésem! <br> <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 29. -Kustra Ferenc József- írtam: mint kutatómunkát a csendem filozófiájáról, önéletrajzi írásként. <br>

Ha az életre azt mondjuk az olyan, mint egy hegedű <br>A szakadt hegedűhúron folyik le a lélek leve, <br>Itt bíz' már talán nem is segít hegedűvonó heve. <br>Még az kiderülhet, a lélek leve nem csábos nedű. <br> <br>A hegedűhúrt, összecsomózni bizony bár nem lehet… <br>Élet megy tovább, vonó nélkül vegyünk mély lélegzetet… <br> <br>Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc József <br>

(bokorrímes csokor) <br>Lenyugvó nap aranyfelhőjében <br>Megfürödhetsz fényes dicsőségben, <br>A szűrt valóság papíron pihen, <br>Ölelnélek magamhoz szelíden… <br> <br>(leoninus csokor) <br>Nap melegében, tűző fényében, közeledik sötét este vaksötétjében. <br>Föltámad a szél is, ami dühöng is, idefújja mindösszes vaksötétet is. <br>Hogy villámlás ne zavarja vaksötétet, csak dörög, kényszerítve fellegeket! <br> <br>Az öregedő tücsök esteli szólamot játszik, <br>Aztán meg van virág, ami igy este tátikázik… <br>Az éber bagoly új elemet tesz a szeme mögé, <br>Hogy lássa a vacsoráját, teszi csőr-felek közé. <br> <br>Szél kitép kisebb fácskákat, távoli égzengés zavaró… nem tud elfújni gyertyákat. <br>Eső nagyon esik és a viharban vízszintesen repül… minden vizes, kegyetlenül. <br>Elkezdődik ágak recsegése, az orkán el röpíti ezeket a… messzeségbe. <br> <br>Az énekesmadarak félnek, elbújnak kicsikéikkel <br>A fészek mélyébe. A szárnyukkal látják el védelemmel. <br>Közben biztos az ördög lépett patás lábbal ki a színre, <br>Megjött villámlás, vihar meg megy… Így már nem kell lépni vízbe... <br> <br>Vecsés, 2024. június 14. Kustra Ferenc József- íródott bokorrímes és leoninus csokorban… <br>

Hmm… ez a világ úgy van berendezve, hogy minden múlandó, <br>Hmm… még talán az ott fénylő csillag is, mi egyelőre lobogó… <br>Hmm… ez a világ úgy van berendezve, hogy minden múlandó. <br> <br>Minden veszendő ezen a hétköznapi tájon, <br>De hangoztatjuk egy nem… örökön fájón… <br>Minden veszendő ezen a hétköznapi tájon. <br> <br>Mert, ha igaz lenne, hogy a szeretet örök, nem volna háború, az ellenségeskedés örök. <br>Mert, ha igaz lenne, hogy az ember fő oszlopa a boldogság, nem lenne örökös a harca. <br>Mert minden múlandó ezen a világon, közben meg az enyészet az úr a boldogságon. <br>Mert sokan állitják a szeretet az örök, végtelen pusztaságon, közben meg ott minden örök. <br>Mert most is háború van és romba dől a világa, mégis van ki hirdeti, ez a szeretet világa. <br>Mert azt is mondják, hogy új élet terem a pusztaságon, s aranymag nő elszárad virágon. <br> <br>Minden mulandó ezen <br>A világon, szem is lezárul... <br>Szeretet fényben. <br> <br>Ha végtelen setét lesz, <br>Pusztán boldogság, tovább ragyog… <br>Szeretet fényben. <br> <br>Minden múlik világban, <br>De talán szeretet velem lesz… <br>Szeretet fényben. <br> <br>Vecsés, 2023. április 14. – Kustra Ferenc József – íródott: Madách Aladár: [1848 – 1908] azonos c. verse átirataként, alloiostrofikus versformában. <br>

Az ánti’ világban még éltek, szokásból… öreg bölcsek, <br>Kik elmondták fiatalnak, miért rossz lenni ökörnek… <br>Oktatták a józan észt is és munkához hozzáállást, <br>Tanították a néha bizony kellő, vigyázban állást. <br> <br>Én is éltem akkoriban, a csodára is vártam, tettem érte! <br>Igazságomat azonban kiugró, nagy szerencse nem kísérte… <br>Az óta is fejtegetem az életem szám-rejtvényét, <br>De rájöttem, egyszerűbb összeírni, létem sok génjét. <br> <br>Az életben, minden területen a felkészültség kell, hogy domináljon, <br>Mert csak, annak van arra lehetősége, hogy nagy-precízen helyt is álljon! <br>Egy munkában elképzelhető, hogy van egy utolsó simítás, <br>Életben meg ilyen nincs, a siker egyik kulcsa; odaadás. <br> <br>Vecsés, 2014. március 21. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként… <br>