Reggel ködpára<br>Fürdeti a bús tájat...<br>Ősz-keresztelő.<br><br>Szürkeségbe kopaszodott fák integetnek,<br>Sajgó, még vágytól parázsló lelkeknek...<br>Őszi elégia sáros álmába süppednek.<br><br>A földhöz ragadt<br>Sötét felhőknek könnye...<br>Elmúlást sirat.<br><br>Szottyadt avar alatt érik jövőnek reménye, <br>Zord napoknak hajnalán új idők kezdetére.<br>Hittel telt álmokat ígér télnek ünnepére.<br> <br>Új kezdet indul<br>A fáradság küszöbén,<br>Téli pihenő.

Az idő vasfoga távol maradt<br>Lelkem s testem nem remeg<br>A kegyes halál, mint lángoló<br>Tollú keselyű vijjogva csapkod<br>Már ezer éve nyughelyem<br>Felett

Kishitűség – hűség – örök hűség… <br> <br>Elveszőben van már, kiveszőben a honfi hűség, <br>Látom a népemen lassan, de győz a kishitűség! <br>Ó! Pedig e vészterhes időkben, a tiszta hűség… <br> <br>Magyarok Istene! Kevesen maradtunk, kivel menjek csatába? <br>Népünk nem szaporodik, de fogy! Ezt kell most elmondanom imába! <br>Ó! Teremtőnk se pénz, se posztó: így, hogy lehet győzni a csatába? <br> <br>Sajnos olyan kevesen vagyunk mi, az igaz-hűek, <br>Sajnos, kevesek élünk már úgy, mint igaz lelkűek! <br>Sajnos, kevesek már, kik régies, nemes lelkűek… <br> <br>A végzet tengelye monotonon, de forog, szinte egy gépbűl. <br>A végzetünk tengelye forog, de nem látom, hogy megszégyenül! <br>A végzetünk tengelye ellen kell a harc, hogy ne győzzön végül… <br> <br>Az idő, mint áradat, úgy tűnik, szinte megállíthatatlan, <br>Az idő persze véges, ha nem csatlakozunk le, múlhatatlan! <br>Az időnk fogy, nem terjed honfi hűség, mi lehetne korlátlan… <br> <br>Igaz, hű, drága honfiak, mondom néktek, rossz út a mártíromság, <br>Tegyünk, mormoljunk imákat, mutassunk olyant mint határozottság! <br>Ne hátráljunk, menjünk, tegyünk! Ha elveszünk, az fölös mártíromság… <br> <br>Bízz’ csak erős lélekkel, nem reménytelen reménnyel, indulj bőszen a csatába. <br>Bízz’ csak erős hittel, erős akarattal tégy, hogy ne kerülj mártírság pásztába! <br>Bízz’ csak, nagyon erős imákat mormolj, kiáltsd is! Így nem vész a szó a pusztába… <br> <br>Igyekezz, tegyél! Figyeld érdekünkben, hogy hol lóg ki az a sántító lóláb. <br>Igyekezz, tegyél! Ha csak könnyezve ülsz a kapudban kispadon, nem visz tovább! <br>Igyekezz, tegyél! Ne legyél Te az ügyetlen bal-kéz, mert ez a hovatovább… <br> <br>Bízz’! A mi időnk árja, dübörögve rohan elő, föltartóztathatatlanul. <br>Bízz’! Tégy! A népünk nem veszhet el csak úgy, hontalanul, föltartóztathatatlanul! <br>Bízz’! Erősítsd hited, hűséged és megyünk előre, föltartóztathatatlanul! <br> <br>Vecsés, 2021. január 26. – Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában az 1956 -s forradalom és szabadságharc emlékére… <br>

Ősz miatt elsorvadt levélhalmaz a talpad alatt, <br>De, hogy rálépsz, emiatt nehogy ostorozd magadat. <br>Ez bizony benne van az életben, ez az elmúlás rendje, <br>És majd jön biz' a tavasz és lesz új levél… növény új sejtje. <br> <br>Tavasszal, lesz talán bú vagy esetleg harag, <br>De mi nyugodtan pihengetünk a fák alatt… <br>Tavaszi nap sugara villódzva töri meg a süket csendet, <br>Közbe sajnálkozva nézzük, egy koldus… szemetesben rak rendet. <br> <br>Most még az életvonatom száguld a ködben. <br>És én komoran, csendben, csak ülök a csöndben. <br>Azon mélázok, hogy mikor lesz már melegedő tavasz, <br>És bízok, hogy eljő, ki kell várni, ez csak életszakasz. <br> <br>Ez egy téli vonat, érzem, hogy fűtenek, <br>De bennem már tavasziak a vágyképek. <br>Majd ez a vonat lefékez, megállunk múló télben, <br>Kinézünk és gyönyörködünk a tavasz szépségében… <br> <br>Vecsés, 2015. február 4. – Kustra Ferenc József <br>

Az emberiség nem mutat jóra változást… él a háborús világhelyzet, de, nem mert rosszabbodik. <br> <br>(Első rész: 2016. 03.14.) <br>Huh! Micsoda emberhalmazban élünk, <br>Vannak itt mindenféle népek vélünk… <br>Itt semmi sem függ attól, mi mit kérünk. <br> <br>A földön elterjedtek a népek, <br>Akik se nem jók, kik se nem szépek… <br> <br>Ugribugri majm', <br>Berakja a lábait. <br>Ő, az ész osztó. <br> <br>Diktátor hajlam, <br>Sokaknak a sajátja. <br>Sárba tiporni. <br> <br>Nemcsak hatalom <br>Kell neki. Észt terjeszti… <br>Azonos népek? <br> <br>A gondatlanság <br>Uralkodó eszme lett. <br>Óh, tudatlanság… <br> <br>Tarol a szeretethiány mindenfelé, <br>Csak az önzés, amiben örömét lelé… <br>Erővel elintézés mód… ezt terjeszté'… <br> <br>Megoldás nem látszik, tán’ csak bujkál, <br>Emberi faj csak egymásba vájkál… <br>De, ha majd ember a Marson mászkál… <br> <br>Úgy tűnik, hogy éppen veszélyes vulkán van kitörőbe, <br>Párhuzamosan egy cunami hullámzik kikötőbe… <br>Eljő idő, hogy emberiség elmegy a feledőbe… <br>*** <br> <br>(Második rész: 2024. 08. 15.) <br>Ó, emberiség <br>Látom, nem lesztek jobbak! <br>Krokodil… jobbak… <br> <br>Mit írtam <br>Idő helytálló! <br>Valóság! <br> <br>Emberek! <br>Javíthatatlan! <br>Milyen lesz? <br> <br>Fanyalgók! <br>Mily’ viselkedés? <br>Mi vón’ jobb? <br> <br>Diktátori hajlam megerősödött, <br>Uralkodó eszmeként csak előzött. <br> <br>Ezeknek a butaság is kell, mert ezzel érnek célt el… <br>Kettős beszéd? Rosszindulat alapja, mind ennek foglya. <br>Szeretet nincs, ennek hiánya… beleestek ebbe a hibába. <br>Tudatlanság csak fokozódik, emberiség ezen hánykolódik. <br> <br>Közben már folyik az Ukrán háború, szétterjedt a gyilkos ború… <br>Vannak államok, kik ezen nyerészkednek, meghajoltak végzetnek. <br>Önzés és pénz gyűjtés, smucigság erővel, ne legyen harc mennykővel. <br> <br>Ukrajnát meghülyítettek, az emberek „életét” így megszüntették. <br>Férfiember nem mehet utcára, „elfogják”, viszik, front egy ugrásra! <br> <br>A megoldás a vak ló? <br>Mi hiányzik, mi egy látó ló! <br>Ima békéért! <br> <br>Emberek! Túl kell éni! <br>Békességet kell teremteni! <br>Ima békéért! <br> <br> <br>Gazdag otthon gazdagodj! <br>Embertömegeken uralkodsz… <br>Ima békéért! <br> <br>Vecsés, 2024. augusztus 15. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában 2 részben, de látni, hogy a helyzet nemcsak ugyanaz maradt… atomháborúsra-súlyosabbra megváltozott! <br>