Hétköznapi pszichológia… <br> <br>A múltba nincsen semmilyen út, a múltból vissza nincsen -várhatjuk- semmilyen út! <br>Azt tán’ intézik, hogy kiapadt kút adjon vizet, de nincs ott egy csipet víz tünet… <br>Elsőre igen abszurdnak tűnik, mert káván átnézve napfény nem tükröződik. <br> <br>Temetőben sem volt soha semmilyen találkozó, halottaink léte maradó! <br>Persze vizionálom, határokon kéne egy állomás és ott átkiabálás… <br>Hah! Lehet, hogy véglegesen megbolondultam? Bízok, hogy ennyire tán' nem romlottam… <br> <br>Ott vannak nagyszüleim, a szüleim, velük kellene találkozni élő hadnak. <br>Annyira hiányoznak, hogy élem a szenvedésem, ezt elbírni van tehetségem. <br>Ha legalább kísértetként kicsit visszajönnének, úgy örülnék lehetőségnek… <br> <br>Ki tudhatja, hogy ki és mikor kerül át, én is igy várom a megváltást… <br>Megváltóm, ha legalább integetne… de bizony még nincs meg sírom helye. <br>Már tudom, nincs árva találkozási pont sem… vágyam a lehetetlenem. <br>* <br>(HIQ) <br>Cím kéne, <br>Találkozáshoz! <br>Régi vágy. <br> <br>Erdős út <br>Ősvényként is jó! <br>Régi vágy. <br> <br>Betonút <br>Nem volna sáros… <br>Régi vágy. <br>* <br>(senrjon) <br>Krisztusi határoknál <br>Kellen már egy határállomás… <br>Ölelkezés nincs! <br> <br>Temetőben találka, <br>Nem létezik, Teremtő útján. <br>Sírokra gyertya… <br> <br>Úgy tudom, sokak vágya, <br>Kik a találkozót hajszolnák… <br>Kövezett út? Jaj! <br>* <br>(Tízszavas) <br>Vágyhatunk mi botor módon, <br>Ebből mi sem lesz… horkolós álmodón… <br> <br>Vecsés, 2024. szeptember 7. -Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

A fákat színes-őszies vegyes szín belepi, <br>A hajnali alig meleg… levél szőnyeget teríti, <br>Köd-sürjes pára lebeg a színtelen rét felett, <br>Jó lenne itt, újra megint járnánk az avar felett! <br> <br>Séta közben hallgatnánk, levelek múlás dalát, <br>A hűvösben a kantáta, alig szedi össze magát… <br>Lenagyobb hangot a fölre esett levelek adják, <br>S ha rálépünk, recsegés lesz… fáj, mondják. <br> <br>Nemrég még meleg volt, ősz nem mutatott nyomot, <br>Most azonban lecsapott és ügyesen mit ki sem hagyott! <br>Felhős most idő, éjjel a hold, igy nem is tud körülnézni <br>De holnap már napnak szabad lesz, tájra melegcsét küldeni. <br> <br>Vecsés, 2016. július 14.- Kustra Ferenc József- írtam: önéletrajzi írásként. <br>

Írást faragott...<br>A betűkből szavakat,<br>Ékszer-vers dalolt.<br>Egy mestertől vallomás<br>Maradandó alkotás.<br> <br>Versben zeng a nyelv;<br>Ősöktől öröklött kincs...<br>Kovácsolt képlet!<br>Mint nemzetnek lobogó,<br>Költő nyelvnek a zászló.<br><br>Magyarság védő,<br>Mennyei lélek-manna.<br>Örök értékű!<br>Író szívvel szavat szab,<br>Nyelv tortáján ízes hab.<br><br>Édes anyanyelv...<br>Misztikus ég-korona,<br>Páratlanságos!<br>Ékes nyelvnek őrzői<br>A nemzetnek költői.<br><br>Nemes ötvözet,<br>Mit poéta versbe önt-<br>Szívnek harangja.<br>Lelkekben kong a hangja.<br>Minden magyar meghallja!

Az irigy ember<br>Rosszmájúságban szenved...<br>Léleknek foltja.<br><br>Léleknek foltján<br>A mosás biz nem segít...<br>Idővel kopik.<br><br>Idő koptatja<br>Emlék képek színeit.<br>Kifakuló múlt.<br><br>Megfakult múltat<br>Fantázia festeget...<br>Feledés foltját.<br><br>Feledés foltja<br>Űrt hagyott a lélekben...<br>Lét-zsugorító!

Kályha tőznél melegszenek<br>A vacogó kihűlt lelkek.<br><br>Hűvös napok vissza tértek,<br>Fák ágai elvetéltek.<br>A levelek földet értek,<br>Megágyaztak már a télnek.<br><br>Nyargalászik a fagy szele,<br>Elkopik az ősznek nyele.<br>Lassan hó hull majd a földre,<br>Olyan lesz mint angyal röpte.<br><br>Lágy-hófehér mennynek tükre<br>Tisztulást hoz a szívekre.