Láthattál álmaidban gyakran: <br>oltár elé veled haladtam, <br>te asszony voltál, én urad, <br>míg én ébredve, őrizetlen <br>órákon szádról gyűjtögettem <br>a számlálatlan csókokat. <br><br>A tiszta öröm hordozója, <br>mit átéltünk, pár gazdag óra, <br>tűnő gyönyörként száll tova. <br>Mit ér az élvezet, ha szádon <br>a legforróbb csók is csak álom, <br>s minden öröm a csók maga?

Feleségek felesége, <br>Lelkemadta kicsikéje! <br>Jer ide már az ölembe, <br>Mulassak veled kedvemre. <br><br>Szerettelek lyánykorodban, <br>Szeretlek most százszor jobban, <br>Nem százszor, de ezerszerte, <br>Ha meg nem haragszol érte. <br><br>Nem is tudja a nőtelen, <br>Mi az igazi szerelem; <br>Hogy tudná az istenadta? <br>Mégcsak akkor tanulgatja. <br><br>Nőtelen ember szerelme <br>Csak virág a kalap mellett; <br>S most a szerelem énnékem <br>Lélekzetem, szivverésem. <br><br>De boldogok is vagyunk ám, <br>Ugye, lelkem kis Juliskám? <br>Meg se' várjuk a halálunk, <br>Elevenen égbe szállunk!

Nem tudom, mi lelt ma engem? <br>Jókedvemben nincs határ; <br>Danolhatnék, fütyölhetnék, <br>Egyikhez sem értek bár. <br><br>Összeverem a bokámat, <br>Noha nem szól muzsika; <br>A szobám világos, ámbár <br>Nap nem süt belé soha. <br><br>Még a füst is rózsaszínű, <br>Melyet rosz cserép pipám <br>Legroszabb kapadohányból <br>Küld keresztül a szobán. <br><br>A szivem ver, mintha benne <br>Háborogna szerelem; <br>Pedig egy leány sem váltott <br>Csak egy jó szót is velem. <br><br>S annál megfoghatlanabb ez, <br>Mert zsebemnek zord egén <br>Pénzfogyatkozásnak éje <br>Űl sötéten, feketén. <br><br>Szóval: a világ előttem <br>Egy szép tulipánbokor... <br>Kár, hogy addig lesz csak az, mig <br>Kimegy fejemből a bor!

Bírlak-e, vagy csábúlt szemeim játéka im e kéz, <br>És e hókebel és e picin édes ajak? <br>Illat-e ez, melyet beszivok szomjamban aléltan, <br>S melynél olvadozok, láng-e ez angyali szem? <br>Úgy van! egész tündérország bűbája körűlfont, <br>S én gyönyörérzékből istenek álma vagyok<br>

Szeretném, ha vadalmafa lennék! <br>Terebélyes vadalmafa; <br>S hogy testemből jóllakhatna <br>Minden éhező kis gyermek <br>Árnyaimmal betakarva. <br><br>Szeretném, ha vadalmafa lennék <br>S minden egyes árva gyermek, <br>Ha keserű könnye pereg, <br>Felkeresné s könnyeivel <br>Öntözné meg a tövemet. <br><br>Szeretném, ha vadalmafa lennék, <br>Mi ha majd egykor kiszárad <br>És a tél apó kivágat, <br>Lángjaival felszárítná <br>Könnyeit a bús árváknak. <br><br>S ha csakugyan vadalmafa lennék, <br>Volna öröm a földön és <br>Sehol semmi bú, szenvedés <br>S a mosolygó fejeket nem <br>Bántaná az elköltözés.