<br>Az utolsó könnycsepp mit érte hullatsz<br>most végigcsorog az arcodon,<br>lemosva mindent, mi fáj és éget<br>s végig gördül az ajkadon.<br><br>Egy utolsó könnycsepp s már nem érzel semmit,<br>már csak egy seb marad lelkeden,<br>néha még fáj, és néha tán vérzik<br>de már nem éget szüntelen.<br><br>Hisz annyi szép, és jó vár még rád is!<br>Ne add fel könnyen,ostobán!<br>Minden mi volt, okkal történik<br>s jön majd helyette annyi más!<br>

<br><br>Miattad küzdök szélben, hóban<br>érted aggódom szüntelen.<br>miattad élek,miattad vérzek,<br>s most is te érted könnyezem.<br><br>Miattad dobtam el minden álmom<br>nem tartott vissza semmi sem,<br>mért nem érzed hogy nincs már másom<br>hisz neked adtam már mindenem!<br><br>Mért nem érzed hogy nincs más senki<br>egyedül én vagyok neked!<br>Mért nem hiszed hogy én vagyok csak<br>aki még melletted lehet?<br><br>Ne higgy te másnak, reám hallgass!<br>Tedd félre büszkeségedet!<br>Most tedd meg, amíg itt vagyok még,<br>hisz ki tudja holnap hol leszek!<br>

<br>Túl messze vagy! Nem látom az arcod,<br>nem is hallom már a hangodat,<br>egy kósza percben oly messze tűntél,<br>s most azt sem tudom már merre vagy.<br><br>Bár hangod fülembe cseng még,<br>de emléked mára megkopott,<br>akár a borús, esti égen<br>elhalványuló csillagok.<br><br>Nem hiányzol! De arcod még néha<br>emlékeimben felragyog,<br>S mi egykor fájt,elmúlt már régen.<br>Most végre úgy érzem: Boldog vagyok!<br>

<br>Egy régi kép, egy régi álom<br>amely előtör hirtelen,<br>felszakít minden régi álmot,<br>melyet feledni vágyol szüntelen.<br><br>Csapongva szárnyal lelked mélyén<br>akár a dühöngő szelek,<br>s újult erővel tör fel benned,<br>ami már régen elveszett.<br><br>Adj ki magadból mindent, mi éget!<br>Ne tartson vissza semmi sem!<br>Nem szabad többé visszanézned,<br>csak sebeid téped fel szüntelen!<br><br>Dobj ki mindent, mi hozzáláncolt!<br>S újult erővel menj tovább,<br>azon az úton mit kitapostál<br>hisz neked is nyílik még virág!<br>

<br>Egy jó anya bármi is történt<br>egyformán szereti minden gyermekét,<br>mindegyik oly kedves néki,<br>akár a legszebb, legdrágább nyakék.<br><br>Egy jó anya szeretné mindig<br>jóra nevelni minden gyermekét,<br>s ha néha-néha elgyengül mégis,<br>Ő is csak ember,mindenféleképp.<br><br>Megtenne mindent, hogy megőrizzen<br>minden bánattól amíg csak lehet,<br>S ha mindennap talán nem is érzed,<br>hidd el:Ő akkor is,örökké szeret!