<br><br>Anyám szeme miattam könnyes<br>miattam fátyolos két szeme,<br>s a messze tűnő esti ködben<br>miattam homályos tekintete.<br><br>Ha néha-néha rossz vagyok hozzá<br>csak arcába temeti két kezét,<br>s nem szól semmit hogy ne is lássam<br>könnytől fátyolos tekintetét.<br><br>Anyám szeme oly szépen fénylik<br>mint az ég alján feltűnő csillagok,<br>s szemének minden villanása,<br>minden sugara rám ragyog.<br><br>Anyám szenében látom a tengert,<br>a messzire kéklő hegyeket,<br>mely ragyogásával eltakarja<br>a feltornyosuló felleget.<br><br>Anyám szeméből öröm sugárzik<br>mely értem van, s boldog vagyok<br>hogy én lehetek minden kincse,<br>bár meghálálni sosem tudom.<br>

<br><br>Nem kívántam mást, csak szeretetben élni<br>s boldognak látni szeretteimet,<br>megcsodálni minden apró kis virágot<br>s őrizni mindig a lépteiket.<br><br>Csak mellettük lenni némán és szelíden<br>ahogy a lágy szellők borzolják a fát,<br>nem szólni semmit, csak mellettük lenni<br>míg a boldogság rájuk nem talál.<br><br>Hogyan segíthetnék ha szükségük van rám?<br>Hisz nem vigyázhatom minden léptüket!<br>Apró porszemként szállok csak a szélben,<br>s bár feléjük sodor,mégsem érnek el.

Ma reggel, amikor<br>felébredtem,<br>sötét volt még<br>a villany sztrajkolt<br>- megdermedtem.<br><br>itt sem egy gyufa<br>sem egy mécses;<br>és sietnem kell,<br>mert nincs választás<br>a vizeléshez.<br><br>mert nem voltam <br>egy kicsit sem elôrelátó<br>így mindenütt<br>a sötétség, úgy fogadott<br>mint csukott ajtó.<br><br>úgy volt velem,<br>ki munkát keres.<br>csukott ajtók...<br>és aki az ajtókat<br>sem találja meg.<br><br>

Parfüm, kortyolok,<br><br>Parfüm, nevetek,<br><br>Parfüm, iszom,<br><br>Parfüm, iszom.<br><br>Parfüm, nevetek,<br><br>Parfüm, vedelek,<br><br>Parfüm, nem érzem,<br><br>Mindenki testvérem.<br><br>Rohanok, vedelek,<br><br>Rohanok, szeretek.<br><br>Gyűlölök, szeretek,<br><br>embert keresek.<br><br>Nincs ember, rohanok,<br><br>Még piát! -kutatok<br><br>Van pia, rohanok,<br><br>Van ember, szeretek,<br><br>Még sincs!<br><br>Hányásban fetrengek.

Szüntelen némaság ejt rabul engem<br>Tekintettemben örök magány<br>A szavakat rég összeszedtem<br>Hátha elfojtja bennem a halál!<br>Keserű íze van minden hangnak<br>Mely torkomban alszik éjszakákon át<br>Neki rohannék egy penészes falnak<br>Csak hogy újra csókolhassam a szád<br>Hallgatok, míg lehet! Félek<br>Ha nem ezt teszem,<br>Elveszítelek először téged<br>Majd elveszítem végleg az eszem<br>Az őrülettel ülünk itt csendben<br>Nézzük egymást szüntelen<br>Egy elvarázsolt cseresznyés kertben<br>Melyben tátong egy bús verem<br>Szótlan vagyok már napok óta<br>Pedig neved suttogására készülök<br>Rég óta vágyom egy szóra<br>De ha kimondom, megszédülök<br>Így hallgatok, míg lehet! Reménykedem<br>Hogy nem öl meg a bús magány<br>Hogy egyszer megtalálom helyem<br>Hogy viszont szeret az a barna lány<br>