<br>Mi ez a tomboló szenvedély <br>Mely megbújva szívem rejtekén <br>Most mindent felkavar? <br>Mi ez az elfojtott néma vágy <br>Mely megtépve lelkem minden zugát <br>Belülről egyre mar? <br>Mi ez a mardosó fájdalom <br>Mely belülről éget és sajog <br>S nyugodni mégse hagy? <br>Mi ez az arcomra ráfagyott <br>Szívemet tépő fájdalom <br>S még meddig tart? <br>Nem tudom! De legyőzöm újra <br>Ha kell tombolva, sírva <br>Mi mindent felkavar, <br>s nem lesz más csak eltépett foszlány! <br>Mely szívemnek darabja volt tán, <br>Mely megmaradt. <br> <br>

<br> <br>Most segíts! Holnap már késő! <br>Most add meg, ami jár nekem! <br>Ha most nem jössz holnap már késő! <br>Holnap már nem kell semmi sem! <br> <br>Most akarj! Amíg szükségem van rád! <br>S úgy vágylak, mint a levegőt! <br>Mely kitágítva minden kis pólust <br>Sugároz éltető erőt. <br> <br>Most szeress, amíg én szeretlek! <br>Holnap már hiába szeretsz! <br>Ma még forrongó tűzben égek, <br>De holnap már nem lesz szikra sem! <br>

<br>Kopott házak közt ácsorog a sarkon<br>egy szegény koldus ki halkan kéreget,<br>rongyos ruháját megvetően nézik<br>meg sem sajnálják már az emberek.<br><br>Könnyező szemekkel tekintget széjjel.<br>Segítsenek rajtam! Kérem! Emberek!<br>Rongyos kalapját fél kezében tartja<br>s esdeklő szemekkel halkan kéreget.<br><br>Alig van ember, aki megsajnálja<br>de az én szívem majd megszakad!<br>S pár forintot dobok rongyos kalapjába<br>pedig már nékem is alig maradt.<br><br>Istenem! Látod mily gyarló az ember?<br>Minél több van néki annál gonoszabb!<br>Miközben értékes kincseket harácsol<br>a szegény koldusnak egy forintot sem ad.<br><br>Csak aki annyira szegény és kifosztott,<br>csak az értheti meg mások nyomorát,<br> s ki kifosztott lelkében maga is oly koldus<br>Csak az értheti meg mások bánatát!<br>

<br>Izzó parázzsal jöjj felém <br>ha akarsz engemet, <br>ezernyi szikrát szórj felém <br>ha hozzám érkezel. <br> <br>Lángolj és perzselj mint a tűz! <br>Felgyújtva lángomat, <br>de vigyázz! Mert lehet hogy végül <br>minden lángra kap! <br> <br>Lehet hogy lángoló tüzeddel <br>mindent elsepersz, <br>de a felcsapó tűz varázsa <br>Téged is sebez! <br> <br>S ha vöröslő izzó lángunk <br>sziszegve összeér,<br>ezernyi szikrát szórva <br>mindent felemészt! <br>

Felkelsz egy reggel, s nem indul jól a nap.<br>Később jó hírt kapsz, boldogan szaladsz haza.<br>Szép a napod a kedved 100%-os.<br>Aztán jön egy fordulat, s csak rosszra számíthatsz.<br>Elborít mindent a fekete felhő, sötét lesz és elered az eső.<br>Amit a homokba írtunk, elvitte a víz, amit az égre festettünk elfújta a szél.<br><br><br>Tombol még mindig a vihar, kinn hideg az idő.<br>Csak esik, esik és fúj a szél,elázott minden<br>mi kint volt a hidegben.<br><br><br>Eláll az eső, de még mindíg sötét van.<br>Jobb lett, de teljesen nem szünt meg.<br>Eltűntek a homokba írások, az égre festett álmok.<br>