<br>Sötét köpenyét felvette már az ég<br>Úgy suhan át a város felett,<br>Csillag szemeivel letekint a földre<br>Hol békésen alszanak már az emberek.<br><br>Egyedül talán én vagyok még ébren<br>S némán forgolódom álmatlanul,<br>Látod? Én most is teutánad vágyom<br>Hiába tiporsz el durván, szótlanul.<br><br>Miért van, az hogy nem tudlak feledni?<br>Pedig jól tudom, meg sem érdemelsz!<br>Kaphatnék én is szebbet, jobbat nálad<br>De az én szívem csak utánad, eped.<br><br>Úgy szeretnék végre kitörölni mindent<br>Ami hozzád fűz, és tehozzád vezet,<br>Nem akarok többé miattad szenvedni<br>Hisz nélküled talán sokkal jobb lehet!<br>

A dal,mi szól<br>Meg vigasztaló<br>Nekem való zeneszó<br>Amely körül vesz<br>Akár egy percre,egy pillanatra<br>Ha az ég is szét szakadna<br>Nekem majd marad egy kincsem<br>Ami ott terem,s baj nincsen<br><br>Egy szó<br>Egy dallam<br>Egy fuvallat<br>Valami suttogja<br>Valami uj jő<br>Valami,valami ami elképesztő<br>Valami,ami meg hat,s vígasztal<br>Ez az amit úgy hívnak:<br>Zene<br><br>Ha,a zene szól<br>Az nekem jó<br>Mert a zene csak akkor jó<br>Ha,hangosan szól<br><br>S,egy dallam sutogja ujra<br>~Várj még,s meg lesz a csoda~<br>De hiába is maradnék<br>Valami nem hagy nyugodni<br><br>Dejó....dejó is lenne<br>Ha a világ gond nélküli lenne<br>De ez is csak egy ábránd<br>Mondom magamban,századszorra<br>De valami jő,és a bút el zavarja<br>De az álmokat nem zavarja<br>El kergeti mi rossz,s árt<br>Csak jót,s mi mást hagy reánk...<br>

<br>Mi ez a tomboló szenvedély <br>Mely megbújva szívem rejtekén <br>Most mindent felkavar? <br>Mi ez az elfojtott néma vágy <br>Mely megtépve lelkem minden zugát <br>Belülről egyre mar? <br>Mi ez a mardosó fájdalom <br>Mely belülről éget és sajog <br>S nyugodni mégse hagy? <br>Mi ez az arcomra ráfagyott <br>Szívemet tépő fájdalom <br>S még meddig tart? <br>Nem tudom! De legyőzöm újra <br>Ha kell tombolva, sírva <br>Mi mindent felkavar, <br>S nem lesz más csak eltépett foszlány! <br>Mely szívemnek darabja volt tán, <br>Mely megmaradt. <br>

<br>Hogy is tudnálak elfeledni téged<br>Hisz te hoztad hozzám a színpompás tavaszt,<br>Szürke téli fagyból napfényt varázsoltál<br>S illatos virággal díszítetted azt.<br><br>Még ajkamon érzem csókjaidnak ízét<br>S orromban érzem a bőröd illatát,<br>Még most is melegít forró ölelésed<br>Mely feltépi bennem emlékek hadát.<br><br>Még most is látom a tarka délibábot<br>Mit illó reménnyel hintettél felém,<br>Még látom a mosolyt ajkad szögletében<br>De a szemeidben kihunyt már a fény.<br><br>Még most is bennem él minden édes emlék<br>Mely feljajdul bennem most is hirtelen,<br>S bár tudom: neked csak játékod voltam<br>Mégis te voltál mindig mindenem!<br>

<br>Olyan vagyok most akár a falevél<br>Mit a forgószél felkap hirtelen<br>S zúgó haragjában magasba emelve<br>Megtépázva dob a földre hirtelen.<br><br>Úgy bolyongok én is búsan, eltiporva<br>Mint a hulló levél mit a szél dobál,<br>Nem vár már senki, már nem is keresnek<br>Csak rőt avar őrzi lábaim nyomát.<br><br>Te sem vársz többé, pedig úgy szeretlek!<br>Mégis: magamtól messze űztelek,<br>Ha szeretni nem tudsz, felejts el végleg<br>De ne várd, azt hogy a játékod legyek!<br>