<br><br>1. rész<br><br>Pistike ötéves, Holnap szülinapja.<br>Ajándékot vásárol az édesapja.<br>Hatalmas játékbolt játékokkal tele.<br>Papa jól tudja, hogy fia mit szeretne.<br><br>Pistike gyűjti az ólomkatonákat.<br>Ahogy belép, meglát egy polcon vagy százat.<br>Jó pár ezek közül már megvan fiának.<br>De hamar kiderül, hogy nem jött hiába.<br><br>Volt a seregben egy délceg ólomhuszár.<br>Bal kezében puska, jobbjával szalutál.<br>Mellette ólomló szépen felnyergelve.<br>Ilyen nincs még otthon. A papa megvette.<br><br>Megvirrad a másnap, Pisti szülinapja.<br>Szüleitől az ólomhuszárt megkapja.<br>Majd kibújik a bőréből örömében.<br>Örömkönnyek szöknek a szülők szemébe.<br><br>Mostantól a huszár a kedvenc játéka.<br>Elmúlt öt évének legszebb ajándéka.<br>Vele játszik nappal, vele alszik éjjel.<br>Ragaszkodik hozzá tiszta szenvedéllyel.<br><br>A huszár a vezér az ólomseregbe.<br>A történet ezzel befejeződhetne.<br>De még nincsen vége, van némi folytatás.<br>Leírom. Nektek pedig továbbolvasás.<br><br>2. rész<br>Nagyon sok év eltelt a történet óta.<br>Alig emlékszünk a huszárra s a lóra.<br>Pistike rég megnőtt. Ma már Pista bácsi.<br>Kisfia épp most kezd iskolába járni.<br><br>Az ólom sereget húsz éve kinőtte.<br>Hírmondó sem maradt a házban belőle.<br>Már távoli emlék a huszár és lova.<br>Régesrég eltűntek. Csak én tudom hova.<br><br>Sokáig hányódtak akkortájt a házban.<br>Először a polcon, aztán a kamrában.<br>Kikerült végül egy hulladéktelepre.<br>Halványan emlékszik még a szeretetre.<br><br>Érte jöttek aztán, autóra tették.<br>Lovával együtt egy nagy kohóba vitték.<br>Kemencébe rakták, és megolvasztották.<br>Öntöttek belőle új ólomkatonát.<br><br>Pisti bá fiának most van szülinapja.<br>Nagy ünnep ez. Játékboltba viszi apja.<br>És vajon mit látnak meg az egyik polcon?<br>Délceg ólomhuszár feszít ólomlovon.<br><br>Kis Pisti már döntött. A huszárt megvették.<br>Apja szeme könnyes, előjön az emlék.<br>Elérzékenyülve megy haza fiával,<br>És az újjáéledt ólomkatonával.<br><br>Pisti szülinapja pompásan sikerül.<br>Este a huszár a játékpolcra kerül.<br>Jobb kézzel szalutál, baljában puskája.<br>Vigyáz a családja éji nyugalmára.<br><br>

<br><br>Oly fiatal voltam még <br>az ifjúság olyan szép <br>nem volt bánat <br>nem volt bú <br>csak egy szerelmes fiú <br>Falu szélén kicsi ház <br>ott lakott a nagyapám <br>nagyanyó is vele élt <br>boldogságunk idején. <br>ott bújtunk el te meg én <br>szerelmünknek éjjelén. <br>Az emlék most <br>vissza tért <br>régi fakult ,de <br>szép kép.

<br><br>Ne keresd ,ne sirasd a régit<br>ami elmúlt,feledni kell<br>tudom most mondanád<br>de könnyű,te sem látsz <br>át a könnyeken<br>te is várod léptét<br>hallgatnád a szavát<br>bírnád ölelését<br>csókolnád a száját<br>néznél kék szemébe<br>vágyat úgy kutatva<br>túrnál ősz hajába<br>boldogan,sikongva<br>álmodnád az álmot<br>élnéd bár titokba<br>de ha egyszer elmúlt <br>nem jön vissza soha<br>ne keresd a régit<br>csak gondoljál arra<br>ami olyan szép volt<br>s azt ne feledd el soha.

<br><br>Kopár hegy tövében sűrű tölgyfa erdő.<br>A természet ajándéka mind a kettő.<br>Hatalmas barlang van a hegy belsejében.<br>Egy csinos kis ház áll az erdő mélyében.<br><br>Szépen berendezve a hegy nagy barlangja.<br>A tágas lakosztályt az óriás lakja.<br>Az erdei kis ház virágokkal körbe.<br>Éppen most ebédel lakója a törpe.<br><br>Friss gomba az ebéd, amit maga szedett.<br>Erdei patakból ivott rá hűs vizet.<br>Aztán érett gyümölcs került a pocakba.<br>Közben a madarak énekét hallgatta.<br><br>Dél volt. Az óriás is épp megéhezett.<br>A hegy oldalából egy sziklát megevett.<br>Amikor jól lakott, ő is megszomjazott.<br>Vizet csavart pár nagy kőből, abból ivott.<br><br>Törpe és óriás jó barátok voltak.<br>Ha nem volt más dolguk, egymással játszottak.<br>Gyakran találkoztak, ha sétáltak éppen.<br>Az erdő és a hegy közötti kis réten.<br><br>Most, hogy az ebéden mindketten túl voltak,<br>Nem volt véletlen, hogy egymásba botlottak.<br>Köszön az óriás: Szia törpe, játszunk?<br>Válaszol a törpe: Szia, bújócskázzunk.<br><br>A törpe a hunyó, behunyja a szemét.<br>A nagy óriásnak elrejtőzni nehéz.<br>Gondolkozik kicsit, aztán lép vagy ötöt,<br>Csendesen leguggol a kopár hegy mögött.<br><br>Szétnéz a kis törpe, és már egyből sejti,<br>Óriás komáját merre kell keresni.<br>Mászni kezd sebesen a hegy tetejére.<br>Hosszú út ez neki, de felér estére.<br><br>A csúcsról ugrik az óriás vállára.<br>Egy fél napig tartott amíg megtalálta.<br>Pár lépés most csupán az erdei kunyhó.<br>Holnap délután az óriás a hunyó.<br><br>Másnap ebéd után újra találkoznak.<br>Ahogy megbeszélték, megint bújócskáznak.<br>Háttal az óriás,- elbújik a törpe.<br>Hogy hova- azt jó előre eldöntötte.<br><br>Indul az óriás keresni barátját.<br>Átnéz minden bokrot, átvizsgál minden fát.<br>A nagy kopár hegyet kétszer megkerüli.<br>Az agyafúrt törpét estig mégsem leli.<br><br>Nem zavarja már, hogy a játékban vesztett.<br>Vajon barátjának végleg nyoma veszett?<br>Aggódás terül el őszinte szívében.<br>Orráig is alig lát már a sötétben.<br><br>Rémülten felkiált: Törpe gyere elő.<br>Nem is kellett volna ekkora hangerő.<br>Remegett a törpe a nagy nevetéstől,<br>Mikor kimászott az óriás zsebéből.<br><br>Eztán mind a ketten egy nagyot nevettek.<br>Ahogy minden este, most is hazamentek.<br>Mint minden délután, holnap is játszanak.<br>Örökre igazi barátok maradnak.<br><br>

<br><br>Munka után édes az evés.<br>Bár a kajám otthon épp kevés,<br>A vacsorát lazán megoldom.<br>Van egy tucat tojás a polcon.<br><br>Készülhet a csodás rántotta.<br>Szükség lesz legalább háromra.<br>Több is férne korgó bendőmbe,<br>Holnapra is hagyok belőle.<br><br>Fogom az elsőt, odaverem.<br>Sajnos kicsit hevesen teszem.<br>Vesztemre a teljes tartalma<br>Szétfolyik a a konyhaasztalra.<br><br>Sebaj, jöhet a következő.<br>Még mindig nagy az ütőerö.<br>Azért sem megy egyik se kárba,<br>Ujjaimmal húzom a tálba.<br><br>Nem tiszta az asztalterítő.<br>Az eredmény nem túl áttetsző.<br>Bagatell dolog, csuda bánja.<br>Majd a sütés sterillizálja.<br><br>Kezembe újabb tojást fogok.<br>Most már taktikát változtatok.<br>Kiskésemmel hasítom félbe.<br>Ujjaimba hatol az éle.<br><br>Sárgájába és fehérjébe<br>Elegyül ujjam piros vére.<br>Most csak annyit a védelmemre:<br>Visszajut majd keringésembe.<br><br>Betörök még néhány tojásba,<br>S ráunván a fogadtatásra<br>Úgy döntök már jöhet az evés.<br>Bár a bruttó nettója kevés.<br><br>Belenézek a kotyvalékba,<br>Úszik benne bőven a héja.<br>Nem fogok most ezen aggódni.<br>Habverés előtt meg kell sózni.<br><br>Fogom a sót oda se nézek.<br>Majdnem üres. Rá az egészet.<br>A fenébe. Nem mellényúltam?<br>A fejedelmit megcukroztam.<br><br>Ez volt a perc mikor feladtam.<br>Volt ott egy székem, leroskadtam.<br>A tál gezemice előttem.<br>Csak az éhség szállt el belőlem.<br><br>Ülök szokott letargiámban.<br>Előttem még két épp tojás van.<br>Megszólal a kakukkmadaram:<br>Ennyi volt mára. Éjszaka van.<br><br>Egyik tojásom elhibázza.<br>A másik telibetalálja.<br>Szép sárgán csorog piros csőre.<br>Rögtön kiszállt a hang belőle.<br><br>Belenyugodva nyomoromba,<br>Hogy nem sok került gyomoromba,<br>Álomra hajtom a fejemet.<br>E dicső napnak véget vetek.