Velem szemben sétálsz utcán,<br>Földre tekint szemem némán,<br>Fölemelem a szemem bénán,<br>Arcot adna szavam már.<br><br>Velem szebben sétálhatsz utcán,<br>Földre léphetek azonnal bénán,<br>Fölemelhetem tekinteted, Ég már, <br>Szemem szólhat, nézz Rám.<br><br>Velem sétálsz el, utcán.<br>Földre tűz a télláng,<br>Fölemelem lábam, lépj már!<br>Szóló szemem néz Rád.<br><br>Velem sem sétálsz utcán,<br>Földre sem űz nyárláng,<br>Fölemelném szárnyam szép árny,<br>Álmom sem szól hozzád. <br>

Érzések, mik nemes bársonyba öltöztetett szavak dísz serege sem fejt ki.<br>A szívem, mit érez, hogy mondjam el Ő neki?<br>Miként, s tán a lényeget.<br>Hisz igazakat ejt minden lélegzetem.<br>Emberöltőnyi szeretettet oda adom A Nőnek.<br>Nála gyönyörű, harang szón zeng.<br>S ha zeng !<br>Ó, ha dalra fakad,<br>Őt dicsőíti minden akkord dallam.<br>A dalnál nem áll meg, annál hatalmasabb erő ez.<br>Hisz ha vele lehetek, egész ember lesz e test.<br>S ha egészé válik, egészé teszlek,<br>Együtt minden valóság lehet.

<br><br>Este van, ideje lefeküdni,<br>Nyugalmas álomban elmerülni.<br>Felnyitom felnyílós ágyamat,<br>Veszem ki a kelléktárgyakat.<br><br>Kispárna, takaró előrepül,<br>A hálósipkám is megkerül.<br>Fülemben ott a két füldugó,<br>Lecsuknám - nem enged az ágyrugó.<br><br>Próbálom, mozgatom, nem akarja.<br>Mérgesen rugok az ágyamba.<br>Nyúlok a rugóhoz, hogy piszkáljam,<br>Rögtön odacsípte három ujjam.<br><br>Ugyanekkor, ezzel egyetembe,<br>Az ágyam rázuhant a fejemre.<br>Hiába füldugóm tompítása,<br>Ordításom az agyvelőm rázza.<br><br>Mit léphetnek a szomszédok most?<br>Rendőrt hívnak vagy állatorvost?<br>Fejemen ágy, ujjamon rugó.<br>Nem vagy épp erre doktor Bubó?<br><br>Mindenem kiszállt mindenemből.<br>Hogy szabaduljak helyzetemből?<br>A végsőt bedobva egyenesedek,<br>Kihúzom ujjaim és fejemet.<br><br>Helyére dörren a kanapé,<br>Elismerésem a magamé.<br>Végre vízszintesbe kerülök,<br>Lidérc lázálomba merülök.

<br><br>Kis ház a város és a természet között.<br>Lackóék családja szép helyre költözött.<br>Jobbra házak sora, rohanó emberek.<br>A másik irányban az élet csendesebb.<br><br>Zaj és nyugalom közt két élet határa.<br>Jobb helyen nem lehetne Lackóék háza.<br>Az óvodáig egyenes út vezetett.<br>Nagy csoportos volt, egyedül is mehetett.<br><br>Ha hazaért, kijárt játszani a rétre.<br>Nem egyedül, általában volt vendége.<br>Mindig elkísérte egy-két csoport-társa.<br>A természet-játszótérnek volt vonzása.<br><br>Barátai mind lakótelepen laktak.<br>Járt már sokszor náluk, ott is jót játszottak.<br>Csak hát egy panelház kis gyerekszobája<br>Nem a fogócskázásra lett kitalálva.<br><br>Ha kedve volt, estig a réten lehetett.<br>Csak a távoli erdőbe nem mehetett.<br>Mikor kimerülten visszatért a házba,<br>Friss virágot vitt a nagy padlóvázába.<br><br>Szülei dolgozni a városba jártak.<br>Csak úgy gyalogosan a közeli gyárba.<br>Hétvégén anya is lement a mezőre.<br>Apa meg vadászott odébb az erdőbe.<br><br>Egy nap, Lackót apukája megkérdezte:<br>Elvinné vadászni, van-e hozzá kedve?<br>Fia igent mondott. Holnap úgyis szombat,<br>Megbeszélték, reggel jó korán indulnak.<br><br>Szombaton a hajnal alig hogy meghasadt,<br>Útra kész volt Lackó egy pillanat alatt.<br>Apa elővette sörétes puskáját,<br>Előfüttyentette hűséges kutyáját.<br><br>Elindulhattak a harmatos mezőn át,<br>Csak hogy megzavarják az erdő nyugalmát.<br>Szép volt a hajnali harmatos varázslat.<br>Lackó azt sem tudta mi az a vadászat.<br><br>Egész közel jártak az erdő széléhez,<br>Felmordult a kutya, mert valamit érez.<br>És ekkor megmozdult egy közeli bokor.<br>Apró tapsifüles riadt fel álmából.<br><br>Pillanatok alatt játszódott az egész.<br>Apuka célzott és dörrent a lövés.<br>Illetve még mielőtt eldörrenhetne,<br>Felordított Lackó: Apa ne apa neee!<br><br>Nagyot szólt a puska, ott maradt a nyuszi.<br>Folyik Lackó könnye. Mit tettél apuci?<br>Odarohant hozzá, az ölébe vette.<br>Apja csak nézte zavartan, szégyenkezve.<br><br>Magához ölelte az apró állatot.<br>Könnyével öntözte, a szíve dobogott.<br>De mintha nem csak az ő szíve dobogna.<br>Ekkor kinyitotta szemét a nyuszika.<br><br>Szerencsére Lackó erős, elszánt hangja,<br>Apát a célzásban kicsit megzavarta.<br>Súrolta a nyuszit a puska sörétje,<br>De kisebb volt sebe, mint az ijedtsége.<br><br>Alig kelt fel a nap, elindultak haza.<br>Fut Lackó, ölében a rémült nyuszika.<br>Hűséges kutyájuk tart csak lépést vele.<br>Hátul kullog apa, s a lelkiismerete.<br><br>Fáradtan hazaért, a nyuszit lerakta.<br>Első dolga volt, hogy vízzel megitatta,<br>Elé tett aztán pár káposztalevelet.<br>Hálásan pislogtak rá a piros szemek.<br><br>A nyuszi a háznál végleg otthonra lelt.<br>Összebarátkozott Lackó szüleivel.<br>A kerten kívülre nem is kívánkozott.<br>Még a kutyával is összehaverkodott.<br><br>Apa most is kimegy néha az erdőbe. <br>Élelmet visz az erdei etetőkbe.<br>Puskája a kamra mélyén rozsdásodik.<br>Hat éves fiától megtanult valamit.<br><br><br><br>

<br><br>Versem aranyifja (nevezzük Gergőnek)<br>Nincsen híján önbizalomnak, erőnek.<br>Nem nevezhetném őserőnek erejét,<br>Szteroiddal tömi szép nagy kerek fejét.<br><br>Tetőtől talpáig tömör vázszerkezet.<br>Taréjfrizurája egy külön fejezet.<br>Ahova odacsap, olaj törhet elő,<br>Köztiszteletnek örvendő verekedő.<br><br>Csupasz széles vállán számtalan tetkója,<br>Biztos mindnek akad mondanivalója.<br>Fülében, orrában belelőtt karikák,<br>Körberöhögném, de félem a kritikát.<br><br>Kerülendő inkább világos nappal is.<br>Kivert kutya módra alantasan hamis.<br>Hogyha létezésed ütközik elvével,<br>Te is ütközésbe kerülhetsz öklével.<br><br>Próbálná leplezni, de agya alig vág,<br>Kopott mint a rajta levő farmernadrág.<br>Azért írástudó, hisz járt iskolába,<br>És úgy tudja ő egy szemétdomb királya.<br><br>Lehet, hogy szemétdomb ahol élsz egykomám.<br>Neked valóbb helyen lehetnél fenn a fán.<br>Elnézve gondoktól barázdált arcodat,<br>Ha rajtad múlik a szemét örök marad<br><br><br>