<br>Szürke homály ködösíti szemem,<br>Mi nem tud eloszlani szertelen.<br> <br>Ragyogás mi egykor voltam,<br>Csupán csak árnyéka múltnak.<br> <br>Én szenvedésre születtem,<br>Mártír élet a keresztem.<br> <br>Szavam kopik mint a nevem,<br>Kifog majd hinni nekem?<br> <br>

<br><br>Holnap,holnap talán már nem.<br>Véget ér!álom lesz,ez az<br>emberhez méltatlan küzdelem.<br><br>Milyen messze ér a szerelem fénye?<br>Lélek feketül lélek terhétől, s még<br>aggként is remeg szemünkben,<br>a megélt szerelmes élet szenvedélye.<br><br>És mint száraz kóbor falevél<br>sodródik a tenger vizén,úgy<br>Lebeg fonnyadt gyenge szívünk<br>Semmiként.A semmi egén.

<br><br>Csak egyetlen szó elég lett volna,<br>csak egyszer mondtad volna hogy szeretsz,<br>s én megtettem volna mindent érted<br>hisz elraboltad a szívemet.<br><br>Csak egyetlen egyszer hallottad volna<br>szívemnek csendes sóhaját,<br>hiszen hozzád szólt oly halkan, szelíden<br>amilyen halkan suttognak a fák.<br><br>Csak egyetlen percet vártál még volna,<br>amíg letépem kínzó láncomat,<br>hogy ne legyen semmi, mi gátat szab nékem<br>s tomboló viharként átadom magam.<br><br>Csak egyetlen perc, mit nem tudtál kivárni!<br>s egyetlen perc alatt minden elveszett!<br>Csak egyetlen könnycsepp mit hullajtok érted,<br>azután végleg messzire megyek.<br><br><br>

<br>Mi ez a tűz? És mi ez a láng,<br>amely bennem ég szüntelen?<br>Mi ez a forró szenvedély<br>amely belülről éget el?<br><br>Mi ez a forró, furcsa érzés<br>amely belülről felkavar?<br>Mi ez az égő, fájó érzés<br>mely minden ízemig felkavar?<br><br>Mi ez a tűz? Már elfeledtem!<br>Rég nem gyújtott fel semmi sem!<br>Nem is értem már miért történt,<br>hisz nem akartam már élni sem!

<br>Ölelj át kérlek! Szeress engem!<br>Oly nagy szükségem van reád!<br>Ne kérdezz semmit csak szoríts magadhoz!<br>Ne kérdezd tőlem hogy mi bánt!<br><br>Nem kell hogy megérts most engem,<br>csak ölelj át! Vigyázz reám!<br>Úgy, ahogy először tetted<br>azon a forró éjszakán.