Gyertyafényes nyári estén<br>Egymás karjaiban kettecskén<br>Megbújunk a Holdfényes<br>Csillagszőnyeg alatt<br>Tiszta az égbolt <br>Felhő semmit nem takar<br>Hallgatjuk egymást<br>És a tücsök zenekart<br>Ki rockot zenél<br>Szívünknek jót akar<br>Az hevesen dobol<br><br>Csillagok hunyorognak<br>Nevetve kacsintgatnak<br>Tetszik nekik e pár<br>Ki most egymásra talált<br>Hív bennünket sétára<br>Egy jó sétakocsikázásra<br>Előállt már a Göncöl szekér<br>Elvisz bennünket a tejútra<br>Majd onnan a nász útra<br><br>Halkul a tücsök zene<br>Figyelni már nem tudunk<br>Csak egymás fele<br>Gondolatunk messze jár<br>Szívek Ámorán<br>Nyári szerelem mámorán<br><br> <br><br><br><br>

Mikor megismertelek csak egy volt<br>Gondoltam én, de túl gyorsan jött<br>Megérintettél megremegett testem<br>Mint mikor zenét hallgatsz és átjárja tested<br>Puha szád , csókkal összeforrt enyémmel<br>Remegő szívem szólt <br>Ő lesz a nagy szerelmem<br><br>De már vége, nincs tovább?<br>Próbáltam harcba szállni szívemmel<br>Nem, nem kell a nagy szerelem<br>Nem akarom ,hogy hatalmába kerítsen<br>Minden találkozás, minden nap<br>Órának percei fonták körém <br>Szerelemnek hálóját<br>Mikor megismertelek csak egy volt<br>Gondoltam én, de túl gyorsan jött<br>Megérintettél megremegett testem<br>Mint mikor zenét hallgatsz és átjárja tested<br>Puha szád , csókkal összeforrt enyémmel<br>Remegő szívem szólt <br>Ő lesz a nagy szerelmem<br><br>De már vége, nincs tovább?<br>Próbáltam harcba szállni szívemmel<br>Nem, nem kell a nagy szerelem<br>Nem akarom ,hogy hatalmába kerítsen<br>Minden találkozás, minden nap<br>Órának percei fonták körém <br>Szerelemnek hálóját<br><br> <br>De már vége, nincs tovább<br>Ki póknak hálójába téved, elveszett<br>De nekem mégis itt van Ö <br>És én reménnyel teli<br>Legeltetem rajta szemem és várom<br>Mint gyermek, ki két markába zárva<br>Fogta meg a lepkét <br>De nem tarthatja fogja<br><br>De ár vége, nincs tovább..<br>Tombol bennem a vágy , szerelem<br>A gondolat mely azt súgja <br>legyen Ö boldog<br>Enyém volt még volt <br>Be töltötte szívemet <br>Engedd el ha szereted <br>Nekem végtelen nagy szerelem <br>Miért is volt jó nekem!<br><br>De már vége, nincs tovább?.<br>Mert még mindig szeretem, végtelen<br>Valahol jó nekem a maradandó érzelem<br>Agyam, szívem harcban áll egymással<br>Álmaim asszonya, szerelmem tündére<br><br>De már vége, nincs tovább?<br>Ki Földre szálltál és megérintettél<br>Ujjaiddal táncot jártál testemen<br>Közben mély barázdákat szántva benne<br>Majd abba elhintve szerelem magját rendre<br>A beérett termést elvetve újra és újra<br><br>De már vége, nincs tovább?.<br>Szerelemtől szemem nem lát<br>Csak Téged kíván <br>Hozzád simulva még érzem <br>Őrjítő illatod, de szavaid<br>Mint a rózsának tüskéi<br>Fájdalmasan belém hatolnak <br>Már érzem nem szeretsz<br> <br><br><br><br><br><br>De mindez csak volt, nincs tovább?<br>Én még mindig reménnyel teli<br>Ölellek és várom, hogy csókod <br>Mint felragyogó Napsugár <br>Tiszta és igaz szerelmet hoz<br>Ellentétben Veled <br>Csak játszom a gondolattal<br>Szerelmem, jó lenne még Neked?<br><br>De már vége, nincs tovább?<br>Olykor hiszem még szeretsz!<br>Mindig Irántad érző szívem, vérző<br>Reménnyel szerelemmel teli<br>Ki tudom csatát vesztett már késő<br>Mivé lett, hová tűnt a nagy szerelem?<br><br>De már vége, nincs tovább?<br>Hová lett a gyakori szó <br>Mely ajkadat elhagyta?<br>Fülembe zúg, cseng, Szeretlek!!!<br>Talán csak szó volt és nem szerelem!<br>Mint gyermek ki féltve őrzött madarát<br>Elengedi, szabadságot ad neki<br><br>De már vége, nincs tovább?.<br>A madár ki szabadon repül tudja<br>Nem volt rab, nem tartották fogva<br>Aki vigyázott rá édesgette, szeretgette<br>Életének, szívének egy darabját képezte<br>Most elengedte mert szerette<br><br>Legyél boldog, nincs tovább?<br>Szívemben mint örök <br>Marad a szerelem<br>Mit Irántad őszintén éreztem<br>Tudom a szív melyet gondoltam, <br>Hogy enyém, már nem nekem zenél<br>Vége tudom , már nincs tovább<br><br><br>

Tekintgetünk a múltba?Minek?<br>Magyar abból sem okulna<br>Nem szabad mélyre ásni<br>Abból nem tudunk kimászni<br>Kár azzal foglalkozni, régen<br>Hogyan kellett volna hadakozni<br>Százötven évig úr lett a török <br>Abból is lett majdnem örök<br>Akkor sem fogott össze a magyar<br>Egymás ellen ment az acsar<br><br>Ha? Szapolyai akkor kitart<br>Török nem győzi le a magyart<br>Ütőképes volt a sereg<br>Töröknek itt nem volt helye<br>Kár lenne sorolni, jött a Habsburg<br>Magyar nem volt összetartó<br>Hosszan lett ő a helytartó<br>Kevés volt ki Kossuth hangját itta<br>Elesett a Haza, osztrák<br>A vérünket tovább szívta<br><br>Porba hullt sok magyar feje<br>Elveszett az ország több mint fele <br>Alig maradt hazánk fia<br>Azt sem tudjuk már,hogy ki az<br>Csapolják a határt, folyik<br>Elárulják egyre bomlik<br>Ne azon sírj, mi lett volna ,.ha?<br>Birodalom voltunk összeomlott<br>Magyar menekült hanyatt-homlok<br>Nekiestek az országnak, mint tortának<br>Magyar meg egymás torkának<br>Benyalták mint tortáról a habot<br>Népünk belőle alig kapott<br><br>Pecsét került sorsunkra<br>Béklyó meg a lábunkra<br>Kisem hevertük a szenvedést<br>Jött az orosz sínylődés, iga<br>Mi lettünk a málenkiak<br>Lett olyan ki ezért vigad<br>Nem feledjük a harcok nyomát<br>Felosztják a magyar honát<br>Ölik egymás vérét szívják<br>A népet össze uszítják<br>Gyerekekre nincsen áldás<br>Csak a múltat sírják<br>Így ássák meg a Magyar sírját.<br><br>

Hogy győz a jobb , a jobbik ?<br>Volt igazság és jobb is<br>Van annak vagy több száz éve<br>Már eladták az országot élve<br>Ha kinyitod a szádat félve<br>Munkád kenyered nem lesz<br>Kormányunk róla eleget tesz<br>Nincs ki Magyarért feláll<br>SEGÍTSÉG! Magyarország kiállt<br>Vagy lesz majd egy mégis?<br>Ki mer és áll az élre?<br>És elsöpri az elnyomót? Félre!<br><br>Hazáért kik tettek régen<br>Emlékét nekik őrzi béke<br>Élünk belőlük mint emlék<br>Állj fel! Mire vársz még?<br>Emlékezni Petőfi és Kossuthra<br>Attól még maradunk csonka<br>Emlékezni szép és nemes<br>De ne feledd most van jelen<br>Létünk már sajnos régen<br>Nincs mi zengje Földön égen<br>Nem csak nagy ország<br>De volt Magyarország<br><br>Mi csak ülünk és tűrünk <br>Hol van mikor a határt<br>Tenger, három fogta körül<br>Magyar már semminek sem örül<br>Zászlónk és benne a címer<br>Hazánknak nagyságát jelképezte<br>Erejét, hazafiság, szeretet képezte<br>Kivágni ősi címert<br>Zászlónkból ki merte?<br>Ki ezt tette nem magyar a lelke<br>Csonka lett mint a Haza<br>Nem lengeti szívnek dala<br><br>Hogy tekintesz büszkén a múltra?<br>Ha tűröd semmit nem tanulva<br>Ne hagyd, hogy e név feledésbe merüljön<br>Véred add érte bármibe is kerüljön<br>Büszkén vallni, hogy mered?<br>Ha ereidben nem Magyar vér pezseg!<br>Zászlónkon befoltozzuk a lyukat<br>Nagy Magyarországhoz utat így mutat <br>Ne sírj a múlton nem kell zokognod<br>Volt miből legyen okolnod<br>Add és ne sajnáltasd magad<br>Emléket majd mit hagysz <br>Büszke lesz a magyar apraja és nagyja<br>Kér a MAGYAR NÉV sírva, könyörögve<br>Húzd ki magad ne görnyedj örökre<br><br> <br> <br><br>

Ez a szép nagy ország<br>Mi volt, Magyarország<br>Már nem lesz többé<br>Vált, nagy köddé<br>Sokan nem tudják <br>Mit takar a címer<br>Rajta a korona<br>Magyar azt, volt<br>Semmiért nem adta<br>Címeren az ország<br>Utána a honvágy<br>Mire már kevés magyar<br>Ki erre vágy <br><br>Nem mást akart<br>Hajdan e címer<br>Mert idején annak<br>Az országot a magyar<br>Másnak nem adta<br>Határt szabott akkor<br>Duna, Tisza, Dráva, Száva<br>Ki ránk tört akkor<br>Eltört keze, lába<br><br>És a nagy Alpok<br>Rég lehanyatlott<br>Határát akkor<br>Három tenger mosta<br>Hosszan<br>Benne a kereszt<br>Isten bennünket<br>Nagyon, nagyon szeret<br>Mint jelzi is a címer<br>Ki magyar, még mer<br>Forró vérét adná érte<br>Csak,hogy Szent Hazánkat <br>Több bánat ne érje<br><br>