<br>Szeretem a <br>a karácsony erdő illatát<br>s gyermekként<br>még mindig várom a csodát<br>a csörgő diót, mogyorót<br>s mindenféle földi jót <br>Mama énekli<br>a csendes éjt s az egész<br>táj hófehér<br>hófehér mert hull a hó<br>s szán siklik az úton <br>ami csuda-jó<br>Csengő zendül a <br>lovak nyakán<br>s a kerten át egy angyal száll <br><br>Ó régi karácsonyok<br>hol vagytok ?<br>hol vagytok<br>roráték, éjféli misék<br>és csikorgó hajnalok<br>Hová tűnt életünk s miért ?<br>Anyánk, Apánk már<br>rég messze jár <br>Luca búzánkban<br>lobban a gyertyaláng <br>hát összebújunk<br>mi: a család mert<br>minden család szentcsalád,<br>ha béke van és a szeretet <br>ami át meg átjár <br>mint a szél a fákat <br>s átjárja a szíveket<br><br><br>Ajánlás<br>szegénynek, gazdagnak<br>mindenkinek, minden<br> jó akaratú embernek a földön<br>Boldog karácsonyt s<br>s mindigre: boldogabb ünnepeket <br>

<br><br><br>Füstös félhomályban ülök,<br>cigarettám parazsáig ér az ég<br>s bomlik róla sejtelmes fátyol ,<br>Nélküled mit érek én ?<br>arcomra kiül magányom és<br>gubbaszt, mint szótlan öregek<br>a kapuk előtt, ilyenkor<br>alkonyattájt , s nem mond az<br>semmit, hogy ' hiányzol '<br>A néma sem tudja hogyan kiáltson !<br>Nélküled ülök a füstös félhomályban<br>és a csöndet vigyázom magam felett<br>Odakint suhog az áprilisi szél,<br>ecetfák virága verdes<br>és semmit , semmit sem érek nélküled !<br>és kering velem egy furcsa rémület !<br>s félek !<br>Te nem vagy itt!<br>s ki tudja meddig élek ?!<br>

Térdre hullva hódolok <br>csodáid előtt<br>Kiálts fel ! égek !<br>Bőrömön érdesre szikkadt a láz<br>Kirepedezett számon <br>És szememből cseppenként<br>hull a vérem<br>Mint a könnyek !<br>Így akarlak !<br>Idegeim lázas <br>vágyat vernek<br>Gyönyörű <br>asszony-testedért <br>lázasan didergek<br>de messze vagy !<br>és én is messze vagyok<br>és távoli a képed<br>csak a vágy van itt<br>lázasan verdes teérted <br>s lüktet ,mint ereimben a vér<br>és odafönt a csillagok<br><br>Jaj ! bársony ruhádban <br>szeretnélek !<br>Bársony ruhádból<br>kibontanálak !<br>bársony és a selymek<br> hullanának <br>és hullanának rólunk is<br>minden vásznak<br>még a falakból is<br>bársony lenne <br>mert a fal is tudná, <br>hogy téged várlak<br><br>Itt messziről <br>gyönyörűm<br>a melledre vágyom<br>megvert, megáldott<br>képzeletemmel <br>egy kétségbeesett <br>szorításra<br>egy kitárt karú ölelésre<br>egy hajnali ringatózásra <br>íme térdre hullva <br>kinyújtott <br>kezemmel kérve<br>hódolok a csodáid előtt <br>szoríts magadhoz !<br>ölelj szorosan !<br>mielőtt az élet véget érne <br>

Kiskunság<br>1973<br><br>Suhog a szél száraz homokverése<br>Nem maradt semmi a nyárból<br><br>Igézet záporos szivárványa<br>Vízcseppek gyöngye: hajnali harmat<br>elenyészett már<br><br>Suhog a szél száraz homokverése<br>Szíjat hasít ostoros fákra<br><br>levelek rongyos kacagánya lobog<br>csattog, s száll az égig mint hajdani<br>csikósok karikása<br><br>Suhog a szél száraz homokverése<br>Szegénység soványka földje támad<br><br>veri a falut , veri a várost<br>Karcolja kövekre mint a gyémánt<br><br>s eleven testre, hogy futóhomok<br>s fájdalmát ,s riadalmát....<br>

<br><br> Őszirózsa,őszirózsa, őszirózsa <br> Kékeslila, sápadt sárga <br> karomon a halál árnya <br> és a remény biztatója : <br> Őszirózsa, őszirózsa, őszirózsa <br>