Két vers<br><br>1.<br><br>Füvekkel, fákkal mérem magam<br>Csak ezért nem vagyok hontalan<br>Csak ezért nem vagyok árva <br>Majd angyalok visznek a másvilágra<br><br>2.<br>Kellene már egy új szerelem<br>lánggal lobogó, fényes !<br>Bolond az aki hisz nekem<br>Vígyázz ! Meg ne égess !

Ha megérkezel egy állomásra,<br>érdemes kicsinykét megpihenni.<br>Beletekinteni hátizsákba,<br>tettekről mérleget készíteni.<br><br>Számvetésed jót, rosszat egyaránt<br>tartalmaz. Nem mindegy, többet latban<br>melyik mennyit nyom; milyen az arány.<br>Nézd át alaposan leltáradat.<br><br>Mérleg nyelve jobbra, balra billen.<br>Rajtad múlik, élted, hogy telik el,<br>miként látod azt visszatekintve,<br><br>Lemenő Nap vöröslő fényében.<br>Döntést hozva, időd ne fecséreld!<br>Új lépéshez, írd meg számvetésed!<br><br><br>Budapest, 2015-07-03.<br>/írta: Bánlakyné Moravetz Edit/

Mindig érdekelt a titokzatos Sci-fi.<br>Ma éjjel átéltem. Lehet, hogy nem hiszik.<br>Hajnalok hajnalán aludni nem tudván,<br>három-negyvenhétkor, póker asztalunknál<br> <br>hatunknak osztották, a kezdő lapokat.<br>Belépve, illőn, mindig köszönni szoktam.<br>Tisztelettel most egy, jó éjszakát mondtam.<br>Másként üdvözletem, hogy szólhatott volna?<br> <br>Egyik játékostárs, ekképp viszonozta:<br>'Jó reggelt!' Másiknál: 'Délután van mostan!'<br>'Le sem feküdtem még - a harmadik emígy-<br>huszonegy-negyvenhét, most órám ezt jelzi.' <br> <br> Épp ennyi volt mikor, én aludni mentem ! <br>'Ezek szerint, időutazóvá lettem?'<br>'Ja! JA!' Röpke válasz jött sűrűn a chaten.<br>'Ha én ezt a klubban, elmesélem egyszer!'<br> <br>Ki hiszi el nékem éjjeli kalandom?<br>Bűnbarlangba járok, időutas vagyok!<br>Ha megélte volna, Verne Gyula, szegény!<br>Kerekedne ebből, szenzációs regény! <br> <br>Egyszerre több helyen voltam, egy időben?<br>Vagy netán egy helyen ültem, több időben?<br>Stanislaw Lem talán, a megmondhatója.<br>Vagy a jó Isten, ki mindennek tudója.<br> <br>Ezen bizony annyira elgondolkodtam,<br>lányos zavaromban All-int kattintottam.<br>Játékostársaim szemüknek nem hittek,<br>mikor Hét-Kettessel, fullal vittem mindent.

Vetett ágyam magányában<br>gondolkodom, hol hibáztam,<br>talán nem is vagyok vétkes,<br>galád sorsnak a keze ez.<br><br>Boldog voltam kis időre,<br>beleszólt a sorsnak keze,<br>mennyi-mennyi szép estéken<br>melletted volt az én helyem.<br><br>Hozzád bújva mondtam néked,<br>soha-soha el nem megyek,<br>veled érzem jól magamat,<br>sors választott másik utat.<br><br>Próbáljunk meg rajta járni,<br>vagy ha nem... hát botladozni.

Jön veled szemben,<br>Te elfordítod fejed.<br>Szempillád rebben,<br>De a megvetés vezet.<br>Látod, megszeppen,<br>S te nem fogod a jelet,<br>Mész görnyedtebben,<br>És nem nyújtod a kezed.<br><br>Félted gyermeked,<br>És rászólsz, ne nézz oda!<br>Éled életed,<br>Nem érzed, ez egy csoda,<br>Ahogy küzd, szeret,<br>Bár nem ő választotta,<br>Mégis megveted.<br>Isten rá ezt osztotta.<br><br>Ne tedd, ne bántsd őt,<br>Segítsd, könnyítsd meg létét.<br>Érezze erőd,<br>Hozz el lelkébe békét,<br>Adj neki erőt,<br>Feledje mások vétkét,<br>Legyen éltetőd,<br>Hogy megérted reményét.<br><br>Csöppnyi szeretet<br>Gyógyír a betegségben,<br>Gőgöd leveted,<br>Így időben és térben<br>Kitágul szemed.<br>Őt látod, teljességben,<br>Az embert... veled...<br>És nem kerekesszékben.<br><br>2015. július 8.