Bársony éjnek sűrűjében<br>hold pengéje kaszabol<br>jöjj táncolj vélem egyet<br>Tangót játszik a zenekar<br><br>Bársony éjnek sűrűjében <br>Tangót játszik a zenekar<br>hold pengéje kaszabol<br>jöjj, táncolj vélem egyet<br><br>Tangót játszik a zenekar, <br>de nincsen hangja, muzsikája<br>se hangszere se kottája<br>csak a csend ! csak a csend !<br>csendül, lázad !<br>Bársony éjnek sűrűjében<br>hold pengéje kaszabol<br>szedd a lábad., gyorsan<br>járjad, gyorsan fordulj<br>sebesebben, hogy az ég<br>kifényesedjen és<br>kitárt menedéket ádva<br>hurcoljon egy másvilágra<br><br>Bársony éjnek sűrűjében<br>hold pengéje kaszabol<br>jöjj táncolj vélem egyet<br>Tangót játszik a zenekar

Amikor megláttalak <br>már elindultunk az őszbe <br>nap sütött még,<br>délben világoskék volt <br>az ég<br>és este <br>fénylettek a csillagok <br>de az utak mellett<br>már szétfújt levelek <br>hevertek szerte <br>mert az akácok és a nyárfák<br>eldobálták mind <br>a lombjukat<br><br>Csókjaidban mégis<br>minden méz volt !<br>az éj egy darabja <br>leszakadt s nevetett .<br>Ujjaidban száz sebesült <br>tigris sikoltott<br>a levegőnk perzselt,zihált, <br>remegett<br>s szemedben lobogó <br>mélységek énekeltek <br><br>Azután <br>elmentél <br>és arcomra köveket <br>gurítottak az árnyak<br>Menekültem <br>de megtaláltak<br>Bárhogy lesz <br>Mégis, mégis várlak !

Lebontott kontyotok emlékzuhatagába temetkezni<br>karotok biztonságát <br>és a csodákat nem feledve<br>s az alázat mélységeibe hullva<br>vergődni didergőn, <br>felsebezve<br>kikötözve<br> májusi füvekre, fákra<br>szeles, <br>szerelmes<br> dalokra várva<br>szótlan siratni titeket<br>kik fölittátok a szívemet, <br>s véremben szüntelen dobogva<br>kísértek majd a sirató<br> dombra<br>Ti juj-hangúak , párás-szeműek !<br>s megszelídültek <br>akiknek hajában<br>megőszültek az ujjak elmaradt érintései<br>és a bánat<br>Ti, Félelmeimben megváltók s menedékek<br>ha kivetettek mind a házak<br>Őrzőim<br>ha nem vigyázz senki<br>hogyha össze kell már esni<br>a kéregetők görnyedt énekével kellene értetek<br>énekelni !<br>hogy visszatérjetek !<br>mert fölittátok a szívemet!<br>Ti anyáim ! szeretőim ! testvéreim !<br>örömben , szenvedésben <br>csupasz kő-vidék <br>a táj nélkületek<br>fekete-virágos reménnyel<br>és nincs senki a kapuk előtt !<br>s a kerítéseken sem szól ki senki !<br>az éjszakák bénán függnek a tájon<br>s perceit az idő csak eldübörgi<br> tehetetlen<br>nélkületek csillagom riadtan<br>verdes tenyeremben<br>s felnőtt dolgaim között<br>kirepedezik a fájdalom<br>Ím így vagyok <br>kitárt karotok<br>ölelésére várva<br>nézzetek !<br>marad mi volt: a gyermeksírás<br>s fölötte a halál öntörvényei<br>keringenek.

Messze vagy és elérhetetlen<br>Csak az éjszaka bugyraiban<br>fortyog kínom<br>tehetetlen <br>s emészt a tűz teérted<br>Vad kamaszvágyakkal <br>gondolok rád <br>s vad kamaszvágyakkal<br>ölelnélek<br>Mint felhúzott íj <br>feszülnék ujjaid között<br>ölelő, széttárt <br>karjaid között <br>s rád fonódnék <br>lázas, folyondár testtel<br>Ziháló fuldokló <br>lélegzettel finoman <br>s csendben míg feloldoz <br>az öröm és eljön az este<br>így szeretnélek<br>de eltelt a nap <br>nélküled s hiába <br>vágyakoztam érted <br>ma jéghideg éj van odakint <br>a hold maga a pengeél,<br>hasít a fénye<br>ölelj meg s szeress még <br>mielőtt a szívemhez érne

baljóslat<br><br>Partra vetett halak vergődtek egymásra,<br>ezüstről ezüst pergett le, és beszáradt<br>opállá az alkonyattól vert homokon;<br>a pikkelyeken üveges szemek mása:<br>tekintetük öntött ólom a dokkokon.<br>A belőlük kiolvasható baljóslat<br>láttat bennünket kígyót faló kígyónak.<br><br>**<br> vadászat<br><br>Előtted, mögötted eldurvult a látkép,<br>véres darabokra szakadt szét a háttér.<br>Az elvörösödött hold a túlpartra folyt.<br>A fasorokra rávetődött az árnyék.<br>Halászó aggokra vadásznak kamaszok.<br>Haldoklástól hangos a halszagú tájék.<br>Jobb ha félre álltok vén marhák, vén szarok!<br><br>***<br> halászat<br><br>Földalatti járatokban, mint a vakond<br>fehér bot nélkül is kutatod otthonod.<br>Ellehetsz apró férges gondolatokon;<br>vakon, avagy félvakon is, az vagy aki:<br>meg nem fejthető rébuszokban bujkáló<br>ködszurkáló; soha senkinek valaki.<br>És ha bármikor is felhúzod a hálód,<br>benne aranyhal helyett magad találod.