<br> <br><br> Jön a verőfényes karácsony,<br> Itt délen, nincsen zúzmara.<br> Ha mégis havas ünnepre vágyom<br> Lélekben, elmegyek haza.<br><br> Kicsi falum a Dráva partján,<br> Oda repülni volna jó.<br> Végigmenni a régi utcáná<br> Talpam alatt ropog a hó.<br><br> Felébredni a harangszóra<br> Fagyos, adventi hajnalon.,<br> Sietve rorátéra menni,<br> Nyomot hagyni a friss havon.<br><br> A templomajtó nyitva, tárva,<br> Kihallatszik az orgona,<br> S a Jézusváró régi ének:<br> Harmatozzatok... dallama.<br><br> Benn énekszó és gyertyaillat,<br> Oltár előtt térdel a pap.<br> Szívünk megtelik imádsággal,<br> Karácsonyváró áhitat..<br><br> Gyermekkori álomvilágból<br> Magamhoz térek hirtelen.<br> Eltünt a hó, s a gyertyaillat,<br> Csak az áhitat maradt velem.<br><br> Szívünkben várjuk a karácsonyt,<br> Mindegy, hogy otthon hol vagyok.<br> A betlehemi fényes csillag,<br> Mindenütt egyformán ragyog!.

<br> <br> Nyírfa illatú esték <br> Lépteid meglesték,<br> de csak mentél ,<br> nem törődtél senkivel <br><br> Fáztál,melegedtél, <br> s nem szóltál senkinek ,<br> hogy betakarjon !<br> <br> Ki űzött el a <br> paradicsomból ?<br> Miféle félelem ? <br><br><br> Bolond vagy .Árnyék ,<br> magadat hajtod ?<br> Jöjj közelébb ? <br> megcsókolom az <br> arcod !<br> s énekelj?.<br><br>

<br> <br>A bűnöm vagy <br>Dugdoslak magam elől is <br>Szűkölve takarlak <br>De lidérc vagy <br>Tört rácsaim mögül kilépsz <br>És újra akarlak <br>Tiltás, menekvés meg nem állít<br>Virrasztva érted dideregnek <br>Holdfény - karcolta éjszakáim <br>És kicserepesedett számon lüktet a láz <br>a hiányod<br>Szégyenemben <br>már felkiáltok <br>S percről percre <br>Magamat verve , sírva , siratva <br>és kéregetve várok <br>Kínlódva hívlak, kutatlak <br>A vágyam vagy, <br>Jaj eleven lidércem <br>Hiába űzlek, hiába takarlak. <br> <br>

<br><br>Csak így elmenni,<br>hogy semmi sem őrizzen<br>-békés, köznapi kövekbe<br>vagy vasakba ötvözötten<br>- akár szavakba !<br>Fákra, falusi házak előtt<br>a padokra vésve -<br>Csak így elmenni,<br>hogy ' Voltál !'<br>és számon ezt senki se kérje !<br>Csak így elmenni,<br>hogy ne nézzenek<br>érted a csillagokba !<br>Jaj ! így elmenni<br>nem csak neked !<br>Senkinek, soha nem szabadna !<br>

Oly távol vagy tőlem<br> és oly elérhetetlen<br>mint életem messzi csillagai<br>Csak a képzelet vetít ki falaim<br>négyszögére hol szabályosan<br>s józanul fut a festékcsík <br>a mennyezet alatt <br>De lobogó láz jár át ahányszor<br> képzeletemben hozzád érek ,<br>vad akarások zúgnak fel bennem! <br>szelíd és vad ölelések<br>Szeretném, hogy úgy gondolj rám, <br>ahogy én is ! <br>ahogy forró számmal kényeztetnélek !<br><br>