Lassan ring bíborba a táj,<br>árad sejtelemmel,<br>hosszúra nyúlik minden árny,<br>s bámulom a csendet.<br><br>Gondolataimban némán,<br>befordulva nézek,<br>ahogy elárvult vadvirág<br>a köves útszélen.<br><br>Elmémben egy kósza sugár<br>szállja meg érzésem,<br>s a sejtjeim hullámhosszán,<br>végtelenbe réved.<br><br>Mélyen bujkál bennem a vágy,<br>lappang elememben,<br>mint mikor dermedt harmat vár,<br>hogy rá fény derengjen.<br><br>De csak az időtlen Világ<br>árnya leng a térben,<br>s itt állok ahol a magány,<br>még téged remélve.<br><br>2013

Egy átlagos fiú, ki szeretetre vágyik,<br>Egy kicsit hiú, de ki nem hibázik?<br>A lány, kit szeret, jó barátja,<br>Nem szereti őt, ahogy a fiú kivánja.<br><br>A fiú fél, hisz látja, az igazság fáj,<br>De fátylat rája, hisz csak egy lány,<br>De szerelme izzik és fáj,<br>Mindaddig míg barátja a lány.

Így egyszerűen, SZERETLEK!<br>Mindegy hol vagy, mit csinálsz,<br>Nem számít sem kor, sem foglalkozás.<br>Bár, tiszteletem irántad mélységes,<br>De személyedbe vagyok szerelmes!<br>Ismerem a lelked régóta már,<br>Lelkem, lelkedre oly sokat várt!<br>A sors életünk során, <br>Többször is segített,<br>De elmentünk egy más mellett,<br>Így, elkerülhetetlen találkozás kellett!<br>Hidd, el nem tehetek róla,<br>Már az első kézfogás óta,<br>Csak rád gondolok, rólad álmodok!<br>Megtettem mindent a felejtés útján,<br>Ám, harcom hatástalanul hullott vissza rám.<br>Könnyeim már elapadtak,<br>Olyanná lett, mint a kiszáradt patak.<br>Szemed ragyogása számomra a fény,<br>Minden reggel köszöntelek én.<br>Látom arcod és mosolyod,<br>Lelkemben szól kedves hangod.<br>Estenkénti imám érted szól,<br>Nevedet szívembe véstem jól!<br>Álom nélküled soha sem jön szememre,<br>Lelked tüze örökké él lelkemben!

Rég láttalak kedvesem, <br>Hiányodtól sokat szenvedek!<br>Olykor magam elé révedek,<br>Lám, rád talál a képzelet.<br>Majd két szemed tüzében elégek.<br>Csak mosolyogsz és nézel, <br>Ahogy utolsó emlékemben megőrizlek!<br>Látom minden rezdülésed,<br>Hallom bársonyos hangodat.<br>Mintha most is szólnál hozzám, <br>S én örömmel válaszolok.<br>Érzések kavarognak, <br>Képek peregnek,<br>Mint a néma filmekben.<br>A szavak néha eltűnnek,<br>Az energia rengetegben!<br>Búcsúzóul átölelsz, <br>Én boldogan simulok hozzád,<br>Biztonságot nyújtó karjaidba.<br>Pár pillanatra, együtt ver szívünk,<br>Ám mostoha az élet, <br>S szétfoszlanak a képek.<br>A távolból még kedvesen,<br>Visszaintesz nekem.<br>Ne félj Kedves, <br>Míg élek megőrzöm e képet,<br>S amit irántad érzek!<br>Csak ez maradt meg nekem,<br>Majd, ha szólít a végzetem,<br>Utolsó képként, boldogan átviszem! <br>Majd egyszer, ott újra találkozom veled,<br>Addig, híven őrzöm lelkemben, <br>Az őszinte, mély szeretet. <br>Egy örök életre drága szerelmem!

Mellkasodon kék erek futnak<br> édes melleid felé <br>amik <br>tenyerembe férnek<br>gyönyörűek<br>bimbóik<br>kis gombok<br>szerelem kemények<br>ahogy hátradőlve <br>támaszkodsz<br>ahogy a kéj<br>pírja<br>ömlik el <br>szép arcodon <br>Ó kár hogy csak fénykép vagy<br>ha valóság lennél<br>én <br>egész lényedet <br>szorosan átölelném<br>s mozdunlnék veled <br>finoman<br>ezen a terülj asztalon ahol ülsz<br>szét tett gyönyörű<br>lábad közére<br>lenézve nézhetnéd<br>ahogy <br>kis szőke bozontod<br>alatt <br>a férfiasság<br>szemérmes ajkaid közé<br>nyomul<br>s kagylócskáid szorosan<br>ölelik<br>hogy bejárja mélyed<br>hogy <br>jajongó<br>ujjongásodig verje a kéjed<br>hogy már te is lökj önkéntelen<br>míg karjaiam közt <br>elalélsz szerelmesem