Szél cibálja a redőnyöket,<br>hó helyett vízcseppek csillognak az ablakon.<br>A rohanásban eddig elmaradt az elcsendesülés.<br>Porcelánok fölött imára kulcsolódnak a kezek,<br>a sokból egy lesz, túl a vérségen, egy család.<br>Fényfüzér csillog a szívek körül,<br>szabadságra ment a kötelesség.<br>Eltelítenek az illatok és a mosolyok,<br>megfürdöm bennük, tisztára mosnak.

Lakik erre egy Napsugárfiú.<br>Amikor először találkoztam vele, csaknem elgázoltuk.<br>Nem nézett se jobbra, se balra, csak örült.<br>Örült a fáknak, a napfénynek, a hőségnek, a kék égnek.<br>Mi pedig találgattuk, hogy mit szívhatott.<br>Napsugárfiú sudár, vékony, borzas szőke haja az elemek játékszere.<br>Ujjaival dallamokat zongorázik a levegőben.<br>Mosolyogva dobja ki az elhagyott szemetet.<br>Dr. House betegséget keresne rajta, mert a boldogság manapság kórság.<br>Mégis, talán közülünk egyedül ő egészséges.

Az álom zavaros, zöld tó. Taszít.<br>Ujjaim között kesernyés füst kígyózik<br>az égig érő fák felé.<br>Pestről nem látni a bölcs hegy köré<br>gyülemlő, fekete felhőhadat,<br>amiből telt idomú Luna,<br>öreg barátnőm,<br>dölyfösen lép ki.<br>Megfürdet, betakar<br>az éj ezüstös, kék levével.<br>A cigaretta lassan ég,<br>akár ez a perc,<br>nem siet sehová,<br>csend dorombol a Hargita lábánál,<br>jóllaktak az éhes farkasok.

Könyvekbe temetkezem. Száguldok a kék metróval. Védelmi vonalat vonnak körém a lírikus gondolatok. Nem nézek fel, nem figyelem, mi van körülöttem. Félek, hogy az üres, élőhalott tekintetek magukkal rántanak. Délibábok tarka ruhákban, üveges, szenvtelen a tekintetük. Nem nézek ki az ablakon, és a telefonom kijelezője sem segít meglátnom a tükröződésben a hasonlóságot.

Az anyák csendben jönnek a világra.<br>A kevésre azt mondják, nem szeretik.<br>Dzsengát építenek az elmosott edényekből.<br>Vádló szavak nélkül törlik a könnyeket.<br>Titokban isszák a vodkát.<br>Csendben viselik a csonttörő pofonokat.<br>Helyettük a nővér kiált fel.<br>Miután gyermekük felnőtt, plüssmacikkal veszik körül magukat.<br>Az üvegszemek vég nélkül ontják a könnyeket.<br>De csak tükröt tartanak, vigaszt nem adnak.