Nélküled üresek lettek a napjaim,<br>Csak tengődök a hiányod fájdalmain.<br>Álmok nélkül nem tudok már élni,<br>Már nem tudok emberek szemébe nézni.<br><br>Szerelmünk a csillagos ég alatt elvérzik,<br>Emlékeid szívem sebeit újra meg újra feltépik.<br>Tudnod kell, hogy nagyon szeretlek,<br>S már soha el nem feledlek.<br><br>Mit tegyek nélküled? Hiányzol.<br>Ha mással látlak, megöl a rémület.<br>Mit tegyek, hogy visszatérjél újra,<br>A szívem szeret, folyton ezt súgja.<br><br> EmlékezésSzomorú szerelem

A Tarna-parton sétálok egymagamban,<br>Szívemben tombol, zúg a hóvihar!<br>Sóhajom száll fel a magas égre,<br>könnyezik szívem, s velem sír a táj.<br>Mert ez a cudar élet kemény, levadássza népem!<br>Ajándékcsókjában keserű a nyár.<br><br>Tarna partján sétálok bús magányomban<br>Ködös reggelen, hószínű bánatomban.<br>A világon nincs szebb az én magyar hazámnál!<br>S mit érek én költőként a Tarna parti tájakon.<br>A magas Mátrát nézem, s elvakít a hó.<br><br>Elmerengek múltunk szép emlékén,<br>Hol árván maradt, szél-tépett tanyákon<br>Cigányainkkal tanyáztam rég.<br>Tábortüzeinknél szép, barna lányok táncot jártak,<br>Hegedű és bőgő hangja bezengi a kies tájat.<br>S én sétálok egyedül a falum peremén.<br><br> ReménySzenvedés

Úgy szeretnélek, oly boldoggá tenni,<br>S minél több időt temelletted lenni!<br>Mert ha te boldog vagy, még boldogabb vagyok,<br>Temelletted én, az is maradok!<br><br>Jó veled ezt én nem tagadom,<br>De miért kéne tagadni? Nem is akarom!<br>Szívem lángra gyúl, lángja magasra tör,<br>Melletted a bánat többé nem gyötör!<br><br>Szeretlek én téged, mint még senki mást,<br>Karod átölel, mint egy védő palást.<br>S ha te boldog vagy, még boldogabb vagyok,<br>S melletted én az is maradok!

Vasszekrények magaslanak, vaságyak előtt.<br>Vas szagú szél fúj a vasrácsok felől.<br>Vasajtó csukódik, tűri a vasakarat.<br>Vastüdő lélegzik a vasmellkas alatt.<br><br>Vasember mozdul, vaspáncél csörren,<br>Vasból van a vér, ami vasszívéből fröccsen.<br>Vasból van a kés, mely vastestébe hatol,<br>Vasból minden szó, mi vasagyának papol.<br><br>Vasból van a lélek, már leküzdötte émelyét,<br>Hasztalan keresi vasolvasztó-tégelyét.

Az első én voltam, a te örökkön, boldogságban,<br>Nyílnak-e már hóvirágoktól.<br>Minden télen havazik, a hó szállnának.<br>Hóvirágoktól hanem elhervadt.<br>Hóvirágoktól<br>Minden összeszedtem, <br>A gyöngyörűséges hóvirágoktól.<br>Add nekem örökké száz csokor,<br>Hóvirágoktól.<br>Ajkat és mosolyogtál rám a szememben,<br>Ahogy a nap elbújt, ha volna, a nap kisütött.<br>Nem esett a hóvirágoktól,<br>Hóvirágoktól,<br>Gyöngyőrű<br>Hóvirágoktól,<br>Ha volna, rád nézzek, forró vérem, tűzze.<br>Hóvirágoktól,<br>Gyöngyőrű<br>Hóvirágoktól,<br>Hóvirágoktól,<br>Havazik,<br>Hóvirágoktól,<br>Hóvirágoktól,<br>Gyöngyőrű<br>Hóvirágoktól,<br>Az első hóvirágoktól gyöngyőrű.<br>Minden érintéssel, boldogságomban,<br>Hóvirágoktól,<br>Gyöngyőrű<br>Hóvirágoktól.