Hétköznapi pszichológia<br><br>A hazugság önmagában lévő, önmagát generálja,<br>És addig tartja fönt magát, amíg egy újabb nem degradálja.<br>A hazugság könnyen eladható, nincs, aki moderálja<br>És<br>Az emberek lelkét ötödik hadoszlopként biz' generálja.<br><br>Politikai hazugság országot és embert rongálja.<br><br>Vecsés, 2020. március 25. – Kustra Ferenc

Hétköznapi pszichológia a szerelemben…<br><br>(Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös)<br>Emlékszel, hogy mennyire nyikorgott az együttlétünk ajtaja?<br>Emlékszel, hogy mennyire ingadozott kapcsolatunk valója?<br>Emlékszel, hogy mennyire nyikorgott az együttlétünk ajtaja?<br><br>Jó, most itt ezen a tisztáson együtt ücsörögni<br>Az erdő szépségében sűrűjében gyönyörködni.<br>Ide a tisztásra, erdő beengedi a napfényt,<br>Mi meg engedjük egymás szívébe, a szeretetfényt!<br><br>(Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös, önrímes)<br>Emlékszel, hogy hányszor ültünk mi itt kettesben ezen a rozoga padon?<br>Emlékszel, hogy hányszor ültünk régen egymás ölében e kivénhedt padon?<br>Emlékszel, hogy hányszor ültünk mi itt kettesben ezen a rozoga padon?<br><br>Volt, amikor egész délután nem is szólaltunk meg a masszív csendben,<br>Szétnéztem és láttam, hogy a kuksol a csend körben-térben minden szinten.<br>Megfigyeltem, hogy voltak köztünk némi rések,<br>Az a mi hallgatásunk volt, hangtalan rések!<br><br>Néha erre járt egy kedves-kis szellő, és a tisztáson, hogy lecsapott?<br>Sőt, a huncut föl is vette a sajátságosan zúgó hangalakot.<br>Bennem közben több belső hang is csak vitatkozott-acsarkodott,<br>És már tudtam, hogy többet, együtt nem látogatunk homokozót.<br><br>(Anaforás, dupla-belső visszatérő rímes, 3 soros-zárttükrös, önrímes)<br>Emlékszel, hogy, hogyan kuksoltunk a vak csendben, néha egymásra is néztünk?<br>Emlékszel, hogy, hogyan kuksoltunk, hallgatagon, egymásra meg alig néztünk?<br>Emlékszel, hogy, hogyan kuksoltunk a vak csendben, néha egymásra is néztünk?<br><br>Ránk is vetült néha egy-egy fénysugár,<br>Én biz' már tudtam, hogy nem vagy enyém már…<br>Kerestem még kicsit az élet értelmét ebben a vak csendben,<br>Bizton tudtam már, elválnak útjaink, élet-lehetetlenben…<br><br>Vecsés, 2020. augusztus 7. – Kustra Ferenc – a 3 soros-zárttükrös –t, úgy kell olvasni, hogy az első és a 2. sort egyben. Utána a 2. és 3. sort egyben és akkor lehet értékelni a konklúziót.

Juj! Kereslek magamban Iza!<br>Te vagy nekem nők legjobbika.<br>Megismerkedhetnénk,<br>Szemben közelednénk...<br>Boldoggá tehetnél, ó, Iza!<br><br>Juj! Kaján vigyor nincsen bennem,<br>Boldogság se? nincs miből ennem.<br>Ha foghatnám kezed,<br>Légy jó! Átengeded?<br>Boldoggá tehetnél? szerelem.<br><br>Juj! Gyere már szembe, ó, Iza!<br>Mehetnénk tovább, kézen fogva.<br>Páromnak vágylak én!<br>Párság bensőségén...<br>Boldoggá tehetnél? óhajra.<br><br>Vecsés, 2019. augusztus 26. ? Kustra Ferenc ? anaforás, romantikus LIMERIK csokor

(10 soros bapeva)<br>Múltban<br>Keresgél,<br>Ki emlékszik!<br>Álmok szakadnak,<br>Jó lelkek porladnak,<br>Tépelődő kérdések?<br>Feledés homálya döntő!<br>Némaságban merengő vakhit,<br>Szaggatja a rózsaszín álmokat.<br>Könnycseppek fölébresztik valóságot...<br>*<br><br>(10 soros tükör-bapeva)<br>Múltban<br>Keresgél,<br>Ki emlékszik!<br>Álmok szakadnak,<br>Jó lelkek porladnak,<br>Tépelődő kérdések?<br>Feledés homálya döntő!<br>Némaságban merengő vakhit,<br>Szaggatja a rózsaszín álmokat.<br>Könnycseppek fölébresztik valóságot...<br><br>Könnycseppek fölébresztik valóságot...<br>Szaggatja a rózsaszín álmokat,<br>Némaságban merengő vakhit.<br>Feledés homálya döntő!<br>Tépelődő kérdések?<br>Jó lelkek porladnak,<br>Álmok szakadnak.<br>Ki emlékszik,<br>Keresgél,<br>Múltban?<br><br>Vecsés, 2020. szeptember 12. ? Kustra Ferenc ? a 10 soros ?bapeva? az én fejlesztésem. Kettő szótagszámmal kezdődik és soronként egyel nő. Szótagelválasztás tilos. Rímkorlát nincs, használata nem tilos, de kötelező az írásjelek használata.

Hogy Legázol és Elfojtad az Éheim indiánlány<br>Te szőke szerelő, Démon, Mindened kérem,<br>Ha Forralod, vérem, Mert te vagy Élnem,<br>Álmom harcot fák,<br>Mindig öleltek Ahogy indok a Fénylat Éhesem,<br>Mint a farkas Marjuk haronta,<br>Mint az Eli, Prédának, véknyal csak benned,<br>Lették, Érezték Akarjak ezt te is Éli hát ?<br>INDIÁN LÁNY<br>Meg szőke Szemedben, Ősz és tavasz,<br>Szomorú Jaj, szó Félelmet, beszélő.<br>Pamasz Ősszerezzensz holló fa Lévéleivel,<br>Lélek takar a szemed tele tépje.<br>Nem veszem el az öröm pillanat.<br>Gyere még el ha Eljössz akkor itt ragad velem,<br>Egyel vagy zoruljanak,<br>Az idő kapot szerelmünk örök<br>Tanul Legyenek a szeretett ősei szellemek,<br>kiket mindig meg idézel,<br>INDIÁN LÁNY<br>Egy Szőke Folyó lelkű tiszta szó.<br>Nekem csendűlő lélek harang,<br>Megszólitó, simogató, sziv csókra ?<br>Hány Engedd hogy legyen egy valképp,<br>Magamnak Rejtselek el inkák. ki féltik<br>őseik titkol ,<br>Ahol a Nagy istenség lélekbe<br>Zárva él és a jelre vár,<br>Ami a szivekben van.