Minden változik... adventi hetek...<br>attól igazik, hogy voltam gyerek,<br>s a jelent lélekből díszítgetem.<br>Átélt és örökölt töredékek.<br>Emlék-tarka csokrom<br>ilyenkor kibontom<br>lassan és türelmesen.<br><br>Nem tudom, mi volt az ajándék,<br>már csak az örömre emlékszem...<br>csillogó szemekre,<br>s itt szívem táján a melegre,<br>ami túláradó, de békés.<br><br>Míg idézem, átsimogatom...<br>meg is érintem a jelenben,<br>hiszen van egymásra figyelés,<br>itt visszhangra lel szívverésem.ű<br><br>Szeretetem koszorú,<br>örökzöld ölelés,<br>mely boldog és szomorú,<br>mint maga a létezés...<br>eredőn emberi...

Csendes őszi hétvégén,<br>útra kelünk te meg én,<br>ősz a kedves évszakom,<br>útra kelünk vonaton.<br><br>Vonat füstje messze száll,<br>sok szép helyen meg - meg áll,<br>élmény ez az utazás,<br>napfény ragyog mi reánk.<br><br>Völgyről fel és völgyre le,<br>visz a vonat messzire,<br>remek ez az utazás,<br>csodáljuk a sok szép fát.<br><br>Zöld fenyők közt robogunk,<br>visz szerelem vonatunk,<br>hegyoldalnak árnyéka,<br>csodás fények játéka.<br><br>Másik oldal aranyban,<br>rásüt napnak sugara,<br>ősz színeit csodáljuk,<br>kézen fogva megállunk.<br><br>Boldogság így megállni,<br>forró csókot váltani,<br>madárdalra eszmélni,<br>szép szemedre ránézni.<br><br>Tova robog vonatunk,<br>sok szépséget csodálunk,<br>egymást nézve derülünk,<br>őszbe borult szerelmünk.<br> <br>Ősz adta kirándulás,<br>veled kedves oly csodás,<br>fogd a kezem örökké,<br>nem baj hogyha jő' a tél.<br><br>E szerelem vonatunk,<br>oly' boldogan utazunk,<br>majd végállomáshoz ér,<br>utazásunk véget ér.

Az ész a bajnok? hétköznapi pszichológia<br><br>Az ész mindig hiszi, úgy tudja, hogy ő a bajnok,<br>Meg folyvást azt hiszi, ide hiába jönnek a bajok.<br>Meg van győződve a saját igazáról, meg ő a legjobb,<br>Mindenki ennek alapján ítél, mert tudja ő a legjobb.<br>*<br><br>Az ész sokszor dolgozik, de nem is gondol semmit,<br>Csak dönt, csak sugall, irányít... azt a jó-mindenit!<br>De ha egyszer ilyen az agykérgi állomány, a fehérje,<br>Nincs mit tenni, ember ebből kell, hogy adatokat lekérje...<br>*<br><br>Szerelmetlenség, boldogtalanság, sikertelenség,<br>Agyunkban, mint képzetet hoz létre, ez egy jelenség,<br>Ez a bensőnk, ezt ócsárolni tisztességtelenség.<br><br>Vecsés, 2015. július 31. ? Kustra Ferenc ? verses eszmefuttatás<br>

Szeretem, hogy rám találtál.<br>Imádom, hogy hívsz.<br>Szeretem, hogy becézel.<br>Imádom, hogy vagy nekem.<br><br>Szeretem, hogy Rád találhattam.<br>Imádom, hogy hívhatlak.<br>Szeretem, hogy becézhetlek.<br>Imádom, hogy lehetek Neked.<br><br>Szeretem, hogy vársz rám.<br>Imádom, hogy akarsz.<br>Szeretem, hogy szeretsz.<br>Imádom, hogy imádsz.<br><br>Szeretem, hogy várhatok Rád.<br>Imádom, hogy akarhatlak.<br>Szeretem, hogy szerethetlek.<br>Imádom, hogy imádhatlak.

Csendes őszi hétvégén,<br>útra kelünk te meg én,<br>ősz a kedves évszakom,<br>útra kelünk vonaton.<br><br>Vonat füstje messze száll,<br>sok szép helyen meg - meg áll,<br>élmény ez az utazás,<br>napfény ragyog mi reánk.<br><br>Völgyről fel és völgyre le,<br>visz a vonat messzire,<br>remek ez az utazás,<br>csodáljuk a sok szép fát.<br><br>Zöld fenyők közt robogunk,<br>visz szerelem vonatunk,<br>hegyoldalnak árnyéka,<br>csodás fények játéka.<br><br>Másik oldal aranyban,<br>rásüt napnak sugara,<br>ősz színeit csodáljuk,<br>kézen fogva megállunk.<br><br>Boldogság így megállni,<br>forró csókot váltani,<br>madárdalra eszmélni,<br>szép szemedre ránézni.<br><br>Tova robog vonatunk,<br>sok szépséget csodálunk,<br>egymást nézve derülünk,<br>őszbe borult szerelmünk.<br> <br>Ősz adta kirándulás,<br>veled kedves oly csodás,<br>fogd a kezem örökké,<br>nem baj hogyha jő' a tél.<br><br>E szerelem vonatunk,<br>oly' boldogan utazunk,<br>majd végállomáshoz ér,<br>utazásunk véget ér.