Szürkület, eget<br>Nagyon ural hajnalban.<br>Kis ködszitálás.<br>*<br>Vak-sűrű a köd?<br>Csöndbe fojtott szenvedély.<br>Hajnal, nem derűs.<br>*<br>Vonuló felhők,<br>Tán? tőlük függ a holnap.<br>Köd-sötét hajnal.<br>*<br>A napsütés már<br>Késik, köd takarja el.<br>Fekete hajnal.<br>*<br>Hajnalban már a<br>Félhomály, ritkás-ködös.<br>Nyirkos levegő.<br>*<br>Kora hajnalban<br>Halványsárga napkelte.<br>Kis köd láttatik.<br><br>Vecsés, 2016. december 20. ? Kustra Ferenc ? íródott, eredeti Baso féle haikuban.<br>

Kellesz nekem, mint kenyér az éhezőnek,<br>Meleg nyári zápor a szomjazó földnek.<br>Mint hajnali harmat a nyíló virágnak,<br>Mint oxigén a lélegző világnak.<br><br>Kell nekem az az út, mely Hozzád elvezet.<br>Kell nekem minden, mi összeköt Veled.<br>Kell nekem tomboló, tűzforró szerelmed,<br>Angyaltündér lényed és csábító tested.<br><br>Nélküled szárnyaszegett, árva madár lennék,<br>Kinek nincs ereje, hogy élje életét.<br>Nélküled az egész mindenség csak fájna.<br>Vagy az életemet beragyogó fáklya.<br><br>Te adsz nekem mindent, erőt, boldogságot,<br>Az életemet és az egész világot.<br>Kellesz nekem, mert ha nem lennél, nem élnék,<br>Ezen a bolygón már csak egy emlék lennék.

Vörös rózsa reszkető kezemben,<br>gyógyulás halovány reménye,<br>lélek harc, állandó küzdelem,<br>idő múlásával már reménytelen.<br><br>Bizalom? Már tovaszállt lelkemben,<br>szívem gyógyulása oly reménytelen,<br>szebb jövő? Már nem juthat nekem,<br>marad a múlt, összetört szívemben.<br><br>Fáj, a lélek ölő bizonytalan jelen,<br>messze jár boldogságom, s kedvesem,<br>megtalálni nem fogom, bár keresem,<br>összetört szívvel ez reménytelen.

(Septolet)<br>Csönd pelerinemben ücsörgélve<br>Bámulok? nézgélve.<br><br>Fejem üres,<br>Vadkutyám rühes.<br>Létem színpadán,<br>Lét-létrám fokán,<br>Örökbe-maradván?<br>*<br><br>(Senrjú)<br>Tán? gondolkodnék,<br>De fejem üres, kutyám?<br>Színpadon vagyok.<br>*<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>Lét létrám alsó fokán, vagy? elkárhozva,<br>Innen már rég? menekülnék rohamozva?<br>Lét létrám alsó fokán, vagy? elkárhozva.<br>*<br>Mi a fenére gondolhatnék, amikor nincsen mire!<br>Ugyan kire gondolhatnék, amikor nincsen is kire?<br>Mi a fenére gondolhatnék, amikor nincsen mire!<br>*<br><br>(Halmazrímes)<br>Üres az életem, mint egy nagy lyukas kas,<br>Nekem reggel nem kukorékol a kakas.<br>Életemet megmászni? Hogy, amikor magas?<br>Életfámon följebb mászni? Hogy, ha az odvas?<br><br>(3 soros-zárttükrös)<br>Biztos, hogy nekem már csak nem sok, de kicsi van hátra,<br>Ezt hányingerben letölteti élet hullámzása?<br>Biztos, hogy nekem már csak nem sok, de kicsi van hátra.<br><br>Minek is örüljek, amikor nekem nyűg az öröm,<br>Most biztos fölvenném, de nincs meg, sosem-volt ködmönöm?<br>Minek is örüljek, amikor nekem nyűg az öröm,<br>*<br><br>(Sedoka)<br>Életbánatom<br>Mint zászló lebeg fentebb.<br>Kit érdekel? elegem?<br><br>Életbánatom<br>Folyvást csak körbeölel.<br>Ez mért nincs észlelettel?<br><br>Vecsés, 2020. február 2. ? Kustra Ferenc<br>

Csendes őszi erdőt járjuk, én és a párom,<br>kéz a kézben, avar közt boldogan sétálok,<br>szeretetét érzem, kezének szorításán,<br>szempilláim lehunyom, szívemben boldogság.<br> <br>Bárányfelhő vándorol, kopasz ágak körül,<br>nagy utat megtéve, a magasban elterül, <br>felvillan fényesség a bárányfelhős égen,<br>nap, bágyadt sugarait, szórja szerte széjjel.<br><br>Láng színű, száraz levelek, hullnak elibénk,<br>keringőzve hozzák nekünk, ősz üzenetét,<br>rozsdás, sav nem járta szív alakú levelét, <br>mint áradat, a fa alatt lágyan terül szét.<br><br>Csodás fényesség ragyog páromnak szemében,<br>mint a villám, láng lobban szerető szívemben,<br>felnézünk a sötét égre, sok csillag ragyog,<br>mintha búcsúznának, a zsongásukat hallom.<br><br>Kéz a kézben indulunk avar lepte úton,<br>elkísér a halk nesz, lábunk alatt morgón,<br>mintha macskaalom terítené csodás utunk,<br>ezen jót derülve, otthonunkba jutunk.