Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom <br> <br>Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor, <br>A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor, <br>Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor. <br> <br>A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza, <br>Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta. <br>Ahonnét indult, lélek azon birodalmába, <br>Elhelyezzük a stílus megértése házába. <br> <br>Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom, <br>Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom. <br>Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke. <br>A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye. <br> <br>Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket <br>A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget… <br>A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget. <br>Élmény (külső indíték+egyéni színek) + író = irodalom <br> <br>Az író nem engedheti meg a nyelv eszközeinek a felhasználásakor, <br>A helyes szóhasználaton kívül, a művészi stílusnak, alkalmazásakor, <br>Hogy ne feleljen meg művészi feladatnak követésekor, alkalmazáskor. <br> <br>A stílus feladatkörét oda vezetjük vissza, <br>Hogy a lelkünk ezt a feladatot meghatározta. <br>Ahonnét indult, lélek azon birodalmába, <br>Elhelyezzük a stílus megértése házába. <br> <br>Az élmény és az író kapcsolatából lesz az irodalom, <br>Ezt részben külsőséges szálak fogják össze…. a bizodalom. <br>Legtöbbször valami külső indítékra jön izzásba az író lelke. <br>A kifejezésre törekvés, hogy az olvasónak jó legyen élménye. <br> <br>Az író saját lelkéből adja hozzá, a saját egyéni színeket <br>A téma-azonos alkotások ezért, mutatnak különbözőséget… <br>A kifejezésben is, kifejezetten is mutatják a különbséget. <br> <br>A stílus azokat a kifejezéseket keresi, az olvasói véleményhez, <br>Melyek a legjobban stimmelnek az egyéni vonásokkal is gazdagított élményhez. <br> <br>Művészi kifejezésben az író egyénisége érvényesül, hozzánövekszik... <br>Az író a kifejezés és az érthető tartalom azonosságára törekszik. <br> <br>A törekvés útja: az élmény színeződései teherbíró <br>Módon kerüljenek át, egyre jobban a műbe… mi strapabíró, <br>Egyre fényképszerűbben rajzolja, önmagát láttatva az író. <br> <br>Az élménynek benne kell rejtőzködni olvasónak... a mondatba, <br>És ez a művészi anyag, az író egyéniségét hordozza… <br>Az egyéni szintet, semmiképpen ne veszítsük... sikoltozza! <br> <br>A kezdők ügyesek? Még ne vegyék a bátorítást magukra, <br>Ők még csak figyeljenek, hogy művük ráfeszüljön alapokra! <br>Az író ott kezdődik, hogy törekszik az igaz művészetre, <br>Kerüli a pongyolaságot, törekszik a tökéletesre. <br> <br>Az írók céljaik megvalósításában, mesterségbelien is művészek, <br>A stílus tetszetős formálásában, ahogy felhasználtak a követelmények. <br>Az írónak ismernie kell a hagyományokat, a lehetőségeket, <br>És az olvasó is akkor érezheti, hogy most kap új eszmeiségeket. <br> <br>A vers az a műfaj, melynek a fejlődése jórészt stiláris kérdés <br>És, hogy a versben legerősebb a hagyomány szerepe... nem is kérdés… <br>A költő vershagyományokból születik. Ki milyen lesz, az más kérdés. <br> <br>Prózában minden értelmes ember talán... ki tudja fejezni a gondolatait, <br>De verset csak az tud írni, aki tudja mi a vers, tudja saját teóriáit… <br>Aki olvasott verset, és aki igazán a lelkében éli meg a sorait. <br> <br>A ritmus, a versforma és a rím, már régi dolgok, nagyon nagy feladat. <br>Kezdő költő csak vershagyományból ismerheti meg… neki még nagy falat. <br>Az állandó élményanyag úgy kerül ki igazi költő lelkéből, <br>Ha a kifejezés különbözik a többi vers kifejezésétől… <br>A vers nem szereti az azonosságot és szépségesen, és éppen emiatt <br>Igazi költő kifejező készlete a legművészibb legyen, írás alatt! <br> <br>A vers önmaga a legkövetelőbb, nem tűr más tekintetet, <br>Mert nem tűr meg két teljesen azonosra írt költői képet. <br> <br>A vers kötöttsége magyarázza a szigorú szabályokat, <br>A rímelés mestersége is fenntart ilyen, jó szabályokat… <br>Az azonos rímek ismétlődhetnek és ismétlődnek, <br>De a meglepően hangzó rímpárok, már feltűnőek… <br> <br>A magyar nyelv hangtanilag három csoportra különíthető, <br>És ezek a csoportok az e -ző, az i -ző és még az ö -ző. <br>Az irodalmi nyelv, az e -ző nyelvjárást vette alapul <br>És a jogi nyelvezetben is ez szolgál törvényírásul. <br> <br>Felfedez, mondjuk és írjuk, tiszta e -zéssel, <br>Fölfedez… már szebben hangzik, némi ö -zéssel… <br>Nem hangzik valami szépen, de uralkodó az e hang, író ettől óvakodik, <br>És a nagyon gondos írók, ezt az egyhangúságot messze, messzi ki is kerülik. <br> <br>A stílus egysége erősen megköveteli a kifejezett, leírt gondolat <br>És környezet hűségét, a szavak stílusában is, mint értető hátsógondolat. <br> <br>A helyes stílustörekvés újat akarhat, de nem erőlködve, <br>Az erőlködés mindig nevetséges és a munka fölöslege… <br>Az ismétlés, megfosztja a stílust… attól, mi művészi jellege. <br> <br>A köznapi kifejezések (konvenciók) állandó használata <br>Megfosztja a stílust a művészi jellegétől… rossz szóhasználata. <br>Aki megelégszik a mindennapi kifejezésekkel, az nem művészi író, <br>A konvenció nem… a művészi stílusjobbító követelményeivel bíró! <br> <br>Poétaság? Affinitást igényel, és mély alázatot, <br>Akkor írj, ha identitást érezve hozol áldozatot… <br>Még fontos, hogy mindig kezeld magadban a sok változatot... <br> <br>Vecsés, 2015. november 25. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással… <br>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931. <br>

Az író <br> <br>Ha képzeletről, az alkotás belső lelki folyamatáról <br>Az íróra gondolunk, és beszélünk, a lelki folyamáról... <br>A nyelv és a kifejezés olyan szellemet feltételezhet, <br>Mely nélkül ma, igazi irodalom és író nem létezhet. <br> <br>A betű és az írás, régen nem volt az irodalom velejárója, <br>De ma már, megörökítő az írás, mint az irodalom fő fogalma. <br>Az igazi író... névtelen-tömeg közösséget szolgálja, <br>És hűségre, igazságra kényszeríti a ragaszkodása. <br> <br>A közösség alázatos, névtelen szolgálata mellett, <br>Megjelenik az írói egyéniség, és egyéb helyett <br>Lelki keletkezés-pillanat tanúi leszünk... felsejlett. <br> <br>A ma írójánál már végleg elszakadtak a közösséggel őt összekötő szálak. <br>A ma írója a közösség lelki-életébe, annyira kapcsolódik, muszájnak, <br>Amennyire maga is a közösség lelki életének a része, ha nem lazsálnak. <br> <br>A mostani író, már nem igen rejti el önmagát, <br>Inkább mindent kiad önmagából. Irodalombarát. <br>Folytonos öntépés, analízis a fegyvere... nahát! <br> <br>Mindjobban a lélek legmélyére akar behatolni, <br>Még a tudatalatti bányászását is megkísérli, <br>Ezzel akar irodalomnak, közösségnek használni. <br> <br>Ezzel az író nem fordul el az ő közösségétől, sőt most fordul feléje, <br>És nem hiányzik így belőle a másoló ős-író, közösség tisztelete, <br>És a régi másoló-írók, önfeláldozó, igazság iránti hűsége. <br> <br>A jó író nem elégszik meg a nyelv eszközének a felhasználásával, <br>Nem elég neki az érzés-figyelés, operál a kifejező szavakkal... <br> <br>A lélekraktára készletéből a jó író jól kiválasztja, <br>Ami az irodalmivá alakulás, avató motívuma… <br>Ebben van az író régebbi lelki kincseinek a halmaza… <br> <br>Trenírozd magadat, a szellemnek és a tudásnak embere leszel, <br>Írhatsz még olyan műveket, hogy benne a szellemiség magad leszel… <br>A tudás is látszani fog rajtad és ok nem lesz, többet nem feszengel… <br> <br>Rengeteg kérdés és sok gondolat, még sarjadhat bennünk, <br>Amikre a választ, egyedül nekünk kell megkeresnünk. <br> <br>A jó íróban benne van: a közösség… szabadság… <br>A hűség… az önfeláldozás… és a tudatosság… <br> <br>Vecsés, 2015. november 22. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással… <br>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931. <br>

A rím <br> <br>Micsoda új divat! Már nem divat a rím, <br>Azt megírni a költőnek, talán már kín? <br> <br>Hogy összesimuljanak össze szavak, <br>Hogy hullámzó lélekben utazzanak… <br>Mint ahogy a vízben úsznak a halak? <br> <br>Dehogy is, mert sokan azt értékelik szabadságként, <br>Hogy azt és úgy ír, ahogy megjelenik benne vágyként… <br>És sosem tudja meg, benn van versében akadályként… <br> <br>Ha szabad verset írsz, tévedsz, mert az nem vers, <br>Azt hinni badarság, csak szótag… elegyes… <br>Nem vers, mert a vak szó benne nagyon vegyes. <br> <br>Nem csak rím teszi verset igazi verssé, <br>Ez csak egy irányba igaz, ha így hiszé… <br>Sorok, a ritmus felépítése emeli vers hangulatát, <br>A rím még szorosabbra fogja, sorok testvéri kapcsolatát. <br> <br>A jó vers, igyekszik megfelelni a ritmus és rím követelményeinek, <br>És joga van rossz versek közé sorolni, mik pongyola kifejezésűek. <br> <br>A rím, az utolsó két szótag összehangzását követeli, <br>De a dilettáns próbálkozó, ezt, lehet, hogy rosszul műveli. <br>Aki költő, tökéletesen alkot, az már maga művészi. <br> <br>A sor végén, kényes, fölöttébb érzékeny a szótagrím és <br>Emiatt magas értékű a művészi megjelenítés. <br> <br>A sor végén tiszta rím, sorvég össze-csengősség, <br>A két szótagban van tartalmi különbözőség, <br>Mondattanilag, amit ez ad, más lehetőség. <br> <br>Ha két ugyan olyan ragozású szóvég csendül össze, ez ragrím, <br>Ebbe a csoportba tartozik, a hasonló képző végű szórím… <br>Két, jó összecsengés keltette hatás, a művészi, a tiszta rím. <br> <br>A tiszta rím sajnálatos ritkasága miatt használják, mint művészi eszközt, az asszonáncot. <br>Ez ellentétes megfelelője a törekvésnek, használni a ragrímet, az azonosságot… <br>Vagyis az a főszabály, használni kell tudni az egybehangzáshoz, rokonejtésű mássalhangzót. <br> <br>Más esetekben, ha a rokonhangzók helye megcserélődik, <br>Az asszonanciával, elfogadható rímhatás keltődik… <br>Vannak, szabadabban alkalmazott asszonáncok, <br>Bennük az összecsengő hangok, bíz' nem rokonok. <br> <br>Jó, ha az utunkba kerülő verseket, külsőséges vizsgálat alá vetjük, <br>Ezek mindegyikét megnézve, értékelve, először a rímeket figyeljük… <br>Hamarosan rímtudósok leszünk, ha e kényes munkát becsülettel végezzük. <br> <br>A vers elemek vezetnek az érték megállapítására, <br>A vers ruházata az élmény formáját, elsőnek mutatja… <br>A költemény lelke már megmutatkozik a külső házába. <br> <br>Tanulságos írást publikálj, hogy lenyűgözd az olvasót, <br>Mert írni csak szépen szabad, ahogy elé tárod a valót… <br>Fontos, hogy együtt örüljünk, add át, mi… megfogalmazódott. <br> <br>Ha szabályok nélkül írsz, akkor te lealacsonyítod az olvasót, <br>Ezért kritikán alul ne írj és nehogy rosszat, lealacsonyítót. <br>Olyat és úgy írj, amivel fel és magad mellé emeled olvasót… <br> <br>Az élményhez, melyhez... mi ritmus, a legszebben illő, <br>A belső lüktetést legtisztább rímmel kifejező, <br>Művészi forma megalkotója maga a költő. <br> <br>Vecsés, 2015. november 21. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással… <br>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931. <br>

Ritmus, mint alap… versben és 10 szavasokban és senrjúban. <br> <br>A ritmus, az idő fölbontásából keletkezett lüktetés, <br>Teljes értékében lelki fejlemény. Majd írásba átültetés... <br>A ritmus a szabályosan változó időegységekből jön létre. <br>Keletkezésével előttünk áll a végtelen idő sok kis része. <br> <br>Aztán a zene lassan kialakul a ritmusból, <br>Okosabbak látják, a zene kialakulásból, <br>Vers kialakulást utóbb, a fejlődő rigmusból. <br> <br>Zene és a vers alapja, ma is csak a ritmus. <br>A lélek birodalmából származó a ritmus. <br>Lelkiállapot, méreg, öröm, mind özön-ritmus. <br> <br>Íráskor kialakul egy lelki tartalom, <br>Ami kifejezésre törekszik, hatalom. <br>Lelki tartalom és ritmusfajta, <br>Szervesen van összekapcsolódva. <br> <br>A ritmus, már önmagában is kifejezi a lelki tartalom hovatartozását, <br>És mindenkor ragaszkodik életre hívójához, kifejezve odatartozását. <br>A lélek birodalmának a törvénye ez is, mutatva a végső odaadását. <br> <br>Az irodalomban, mindig a lelki alap, a megindító után kell kutatnunk, <br>Minden ritmusformának a lelkünkben az alapja, az élményi indíttatásunk… <br>Az élmény nagysága dönti el, ahhoz milyen formák tartoznak, milyen a ritmusunk. <br> <br>A lelki tartalom (élmény) versben való kifejezése, <br>Színben, hangulatban, értésben... ritmus a nagy segítsége. <br> <br>Ütemek szabályos váltakozása, fokozza a ritmus szépségét, <br>A költészet, ezt még fokozza, ha versszakká növeli mennyiségét. <br>Minő változatosság lehet, ha fokozzuk a szimmetria elvét… <br> <br>Ez esetben a ritmus már nem csak a sorban lesz uralkodó, <br>De átragad, és az egész versszakban ez lesz meghatározó. <br>A költészet, ezt még fokozza, ha szimmetrikus verssorokból <br>Összefűzött vers egészére átszármaztatja a ritmusból. <br> <br>A költőnek a lelke diktálja a formát, <br>És az írt szövegbe beleírja ritmusát. <br>És bár igen gyakran tökéletlen a versben a ritmus, <br>Nyújtott és bőbeszédű részekkel, javítható mumus. <br> <br>A vers talán nem romlik el a kevéssé botladozó ritmus miatt, <br>De így veszít a művészi hatásából, hiányzó feltétel miatt… <br>Sok költő persze vigyáz erre, javítgat a művészi hatás alatt. <br> <br>De ha verset írsz, akkor vers legyen, <br>Ne ragadj le egy tördelt szövegen! <br>Mert az a fentiek miatt nem is vers, <br>És nem létezik olyan, hogy szabad vers! <br> <br>Igazi verset írni, az, az igazi mesterség, <br>Ne hagyd eluralkodni, azt mi divatos kóklerség… <br>Hidd! Szépet, verset írni, nem olyan lehetetlenség. <br>* <br>Mi a versek kritériumait illeti, <br>Ritmus, ami verset elsőben, hirdeti… <br>* <br>Emellett a szótagszám tökéletes azonossága <br>A rímelő sorokban az állandósága… <br>* <br>Jó, ha változatosak a rímképletek, <br>És ha érzékletesek a szóképek! <br>* <br>Ezek mind hab a tortán, <br>Ritmus az első, írj ilyenformán. <br>* <br>Tördelt prózai szöveg, tehát nem lehet vers, <br>Mert mint leírtam, olyan nincsen, hogy prózavers. <br>Ne csúfold meg a mi szépséges magyar anyanyelvünket, <br>Írj már Te verset, és büszkeség feszíti majd mellünket. <br>Ne reformáld rossz felé a világot, írj, így dolgozz, <br>Poéta, ne szégyelld, vedd elő az eszed, gondolkozz… <br>* <br>Próbálj meg kemény <br>Lenni magaddal és írj. <br>Művészi szépség. <br>* <br>Örök-érvényű <br>Verset írni művészet. <br>Dolgoztasd agyad. <br>* <br>Tördelt prózát, csak <br>Mint regényt, le kell írni. <br>Adjál magadra! <br>* <br>Hogy akarsz költő <br>Lenni, ha nem is költesz? <br>Ritmustalanság… <br> <br>Vecsés, 2015. november 20. – Kustra Ferenc – amikor az emberek még beszélgettek egymással… <br>Kenyeres Imre: Rejtelmes irodalom c. műve alapján. 1931. <br>

Avagy stílus és megírás…(Kiegészítve senrjúval és Tankával) <br> <br>A művelt világban az író kell, hogy tudjon írni! <br>Ha nem tud írni, csak kiad, azt, hogy lehet nevezni? <br>* <br>Az ékesszólás <br>Erény, a rossz stílus bűn! <br>Sokan vannak így. <br>* <br>A formátlan irodalom kialakulásának, eredetének, <br>Egyike, talán következménye, a protestáns cikkek, terjedése… <br>A stílus megvetése és az erkölcsösködő, álnok képmutatás <br>Bűn, és mert nincsen bölcselkedő mentség, irodalmi gorombáskodás… <br> <br>Vannak embereknek a lelkében, stílustalan irodalom, <br>De nincs az országút árka mellett, hűs-kút- árnyék sokadalom. <br> <br>Az írás nagyon más! Nem lehet megmintázni, vagy lefesteni, <br>Írni vagy beszélni annyi, mint szépségkép tehetséggel élni. <br> <br>Írni nem tudó írók egyik mentegetőzése, a sokféle műfajok, <br>És azt hiszik, egyik műfajhoz illek, másikhoz nem, mert ezek a stílusok. <br>De a stílus hiánya, a hangnak a hiánya is, <br>És akkor a mű híján van már a megírásnak is. <br> <br>Ember! Tedd csak föl a nagy kérdést magadnak! <br>Tulajdonképpen a stílek miben állnak? <br>Ha az öntudatlan erő csak fütyül a szabályokra, <br>A jelzők művészetére, ha ezt érzed bugyraidba, <br>És ráadásul nem használod írásjeleket, <br>Elveszted az érdemi-munka fejezeteket. <br> <br>Az értelmi munka <br>És az írás munka, <br>Van, hogy kisiklik az öntudat hatalma alól! <br>Ha még időben feleszmélsz, még hozzá adhatól. <br> <br>A stílus folyamatainak jó elemzése a benyomásnál kezdődnék… <br>Talán a már nagyon elvont, megfelelő és tiszta fogalommal végződnék. <br>Minden esetre a jó elvek, az eszme, lehet, mint érzéklet üledéke, <br>De a puszta eszméknek bolygó-árny-állapotnak nincs semmi érdekessége. <br> <br>A szabatosság, néha a vonakodó képzelmek érdeme, <br>Az összhang bizony ritkább, döntőbb a qualitás a végére. <br>A szóképek, olvasottságból erednek, fölújíthatók, leírhatók! <br>Kellene még ehhez az a szó-lélektan, és az érzések… beírhatók. <br>Szókép-teremtő művészet része legyen az irodalmi műveltségnek, <br>Ennek benne kell lenni művekben, virága legyen az értelmi kertnek… <br> <br>A tudok a szabadság alapelve, de nem alapja művészetnek, <br>Mert a tudat tévedhet, így mi is, ez gátja lehet értelmiségnek… <br>Az értelmi teremtődés, a képekkel dolgozó értelem fájától <br>Elválaszthatatlan, mint tudatalatti állapot gyakoriságától. <br>Még ide kell sorolni a tudás felfedezést, <br>Valamint a bölcselő és eszmei szerkesztést. <br> <br>Dőreség: az, hogy az emlékezet mindig tudattalan! <br>Akkor, amikor előkerül, őkelme akaratlan? <br>* <br>Az emlékezet <br>Maga, tudatalatti! <br>Emlék raktárház… <br>* <br>A tehetség magában hord egy ösztönszerű erőt, <br>A tudattalanból működött, nem kimeríthetőt. <br>Persze van, hogy a tudatalatti túlárad, elnyeli tudatot, <br>És belülről azt diktálja nekünk, ami vonakodva íródott… <br> <br>Ha egyszer sikerült megragadni a szóvirág lágyan zengő dallamát, <br>Akkor kompozíció kialakul a fejben, segítve csatlakozást… <br>Van, hogy biz' ki kell javítani az önkéntes fogalmazványt, <br>De van, ki nem meri, mert nem tudja az újra fogalmazást. <br> <br>Az ihlet egy oly' állapot, mely jöhet a tudatalattiból, <br>Lehet bár második állapot… az észbeli gondolatokból. <br>Lehet nekikészülődés nélkül is dolgozni, <br>Valamit kényszerűen hajtva… elgondolkozni. <br> <br>Érzéklet átalakulva lesz képzelet, <br>Uralkodás a tudatalatti felett! <br>Képzelet alakul át eszmévé, <br>És az fejlődik majd, valamivé… <br>Ez ölti megfelelő formát, ami nekünk a legjobbnak látszik, <br>Ehhez adjuk a szóemlékezetet, ami megírásra várszik. <br>* <br>Az észbeli és <br>Lelki folyamat vegyes. <br>Van szerepcsere! <br>* <br>A ráeszmélésnek és sőt, az akaratnak is van szerepe, <br>Az írás titokzatos-tünemény végső kifejlődésébe… <br> <br>Képzelmek egyben nagyon érzékenyek... <br>Kell, agyunkban tartalékok legyenek… <br>Ők gazdagon érzékelő egyedek. <br> <br>Vannak gondolatok, miket nem vesz észre a vágyó lelkünk, <br>Pedig, érzékeny megújító képességgel rendelkezünk! <br>Vannak benyomások, amikkel nem tudjuk, hogy mit kezdhetünk. <br> <br>Írhat az ember, akár főleg általánosságról, <br>Ha egyszerre szólnak nyíltságról, titokzatosságról... <br>A szók, mik titkos jelek, titkos jegyek valójából. <br> <br>Minden titkos jegy magában hordozza már magát a megfejtést, <br>De ettől még nehéz megérteni az írást, mint rejtvényezést. <br>A nyelv mindenestől.... nagy ámító tényező, <br>Ami a gondolatokból visszaverődő. <br> <br>Az általunk festett képek, nem láthatók, csak a volt beszédekből, <br>A beszédek meg nem hallhatók, csak elmúlt visszaverődésekből… <br>* <br>Képfestés nehéz <br>Munka, sőt már művészet! <br>Láttatás csoda. <br>* <br>A vers az a vers, <br>Próza tördelve nem az! <br>Áltatod magad. <br>Olvasód, csak jót akar! <br>Tárd elé nagyon hamar! <br>* <br>Írni művészet, <br>Gondolatleírás nem! <br>Író dolgozzon. <br>Poéta feladata, <br>Hogy szóképét láttassa. <br>* <br>Olvasó-igény, <br>Hogy művet kapjon kézhez! <br>Káros… förmedvény! <br>* <br>Az írás mestersége, maga a mesterség! <br>Sokan írnak, de a papír és toll nem elég… <br>Írj úgy, hogy tartsad be az összes szabályokat, <br>Használj írásjelet, írj rímelő sorokat! <br>Ne légy öncélú, mindig az olvasódnak írj, <br>Hogy lelke, olvasáskor feszüljön, mint az íj… <br> <br>Vecsés, 2015. november 15. – Kustra Ferenc <br>R. GOURMONT &bdquo;Tanulmányok” c. műve alapján. Világirodalom kiadása: 1931. <br>