Az alkonyattal mi még vagyunk, de jön a reggel, az ébredés, <br>Mi megmaradt bennünk az olyan nagyon kicsi, más is és kevés… <br>Mások lettünk mi egy izzasztó éjszaka alatt? <br>Mi lesz, most az elhagyott kis szónyomatok alatt? <br> <br>Holnap már majd nekünk másként süt a nap? <br>Éjjel a Hold, majd, erre, felénk szalad? <br>Változnak holnapra a reményeink? <br>Mikor is maradnak... Lételemeink! <br> <br>Fura ez a világ, amiben éppen élünk, <br>Jól, békében vagy háborúban telik létünk? <br>Haragszunk, veszekszünk, iszunk, és talán remélünk! <br>A végén persze... úgyis mindannyian lelépünk… <br> <br>Vecsés, 2015. február 24. – Kustra Ferenc <br>

(Bokorrímes) <br>Szelídség, finom-gyengéd erőszak… mindent megkapsz tőlem, <br>Ha nem akarod nincs harag, dönts, ahogy akarsz… felőlem. <br>Majd én megmutatom Neked a szerelmet, ne félj tőlem. <br> <br>(LIMERIK) <br>Szól a szám, érdekfeszítően, <br>Te meg hallgasd érdeklődően. <br>Veled lennék boldog, <br>Mástól meg viszolygok, <br>Neked is lélekemelően. <br> <br>Te csodálnál érdeklődően, <br>Szólna szám, érdekfeszítően. <br>Hiányod… őrlődők, <br>Vágylak… beledöglök. <br>Érzésem… fölemelkedően. <br> <br>Poros gödrösben lépked lábam, <br>Nem egyedül… veled van vágyam. <br>Vigasztaló sorok, <br>Távolban angyalok… <br>Te vagy szabadságom és vágyam! <br> <br>(3 soros-zárttükrös, önrímes) <br>Lehetnél velem élmény valóság vagy valóság élmény, <br>És nagyon hiszem, hogy fölséges lenne, nagy, közös élmény… <br>Lehetnél velem élmény valóság vagy valóság élmény. <br> <br>Vecsés, 2020. október 1. – Kustra Ferenc – íródott: romantikus gondolatokban… Alloiostrofikus versformában <br>

Hétköznapi pszichológia… <br> <br>A jobbítás, éppen azokat nem érdekli, akit tenni tudnának. <br>Mi homokszemek, mit számítunk egy homokbányába? <br>Nehogy már azt várják, hogy csak mi teszünk! Hatalmasok megtisztulnának? <br>De <br>Mindig azt akarják, hogy mi pusztuljunk megbánásba... <br> <br>Romló világ ellen, akik elrontották, tudnának… ha akarnának! <br> <br>Vecsés, 2017. június 24. – Kustra Ferenc <br>

Elment felettem az idő, annyira, hogy elmúlt az élet, <br>Életemben én voltam a pech-király… ember így mivé lett? <br>Elment felettem az idő, annyira, hogy elmúlt az élet. <br> <br>Magányosan, -toporogva- ácsorgok a létvonatom üres peronján, <br>A vonatom műhelybe ment, mert jött a nyár és javítani kell ablakán… <br>Magányosan, -toporogva- ácsorgok a létvonatom üres peronján. <br> <br>Hol toporogva ácsorgok, hol ácsorogva toporgok, <br>De az idő megy felettem, majd eltűnik, mint vakondok. <br>Közben néztem, ahogyan egy csapzott tollú vén lúd az út mentén <br>Tépdeste a parajt: valahonnan kiszabadult, jól elszökvén. <br>* <br>(sedoka) <br>Nagyon mennék már <br>Tovább, itt nincs mit várni. <br>Más tájat kéne látni. <br> <br>Úgy indulnék már, <br>Jaj, nagyon unom peront. <br>Bízok, várnak még újak… <br>* <br>(10 szavas) <br>Vágyom, még zakatoljon vonatom, <br>Közben nem öl meg az unalom? <br> <br>Látok egy nagy csapat kóbor kutyát, <br>Peronomhoz jönnek a nemjóját! <br>Talán, nem bántanak, az áldóját… <br> <br>Az életvonatom nem hagyhat itt a pusztai magányban, <br>Lehet, hogy máshol már várnak rám, zsenge szerelmi ruhában… <br>Ki tudja, még mit fogok látni még az életvonatomból? <br>Némi jó, ha rám akaszkodna, kiragadna unalomból. <br>Most itt nagyon rákattantam, hogy valaki szerelem-ruhában meg én? <br>Hah! Micsoda párosítás lenne… mit kezdenék vele a sor végén? <br> <br>Egy életvonaton osztozok én, önmagammal, <br>Bővítés itt nincs és nem is lesz, lét nem magasztal... <br>Egy életvonaton osztozok én, önmagammal. <br>* <br>(HIAQ) <br>Ez cudarul cuki <br>Kilátás, szerelem vagy más… <br>Rafinált a jövő. <br>* <br>Öregek mondták, hogy örüljön az öreg, <br>Hogy még lyuk van a fenekén és még meleg… <br> <br>Vecsés, 2018. március 22. – Kustra Ferenc <br>

Vágyam… virtuális szerelem? <br>És ha, tested birtokba veszem? <br>Így-se, úgy-se lehet, <br>Messze van a tested. <br>Bíz’ így lenne, jó, ha kérhetem... <br> <br>Valóságom, álmom, úgy vágylak, <br>Élvezném tested, így vadászlak... <br>Ha összeér bőrünk, <br>Majd, emléket őrzünk. <br>Kart karba, érzékkel csatázlak. <br> <br>Érzések hálójából nézem, <br>Ha, nem történik semmi, végem… <br>Köztünk van ötven év, <br>Itt már nem lesz, bíz’ hév. <br>Férfid megjött. Én meg csak nézem. <br> <br>Vecsés, 2018. szeptember 1. Kustra Ferenc – Romantikus LIMERIK csokor <br>