Sorakoznak a betűk,<br>nem tudják hol a helyük.<br>Elöl áll a B betű<br>szegény kicsit féleszű.<br><br>Kiabál vele az Á,<br>-Menjél, már valahová!<br>Átugrott a B az Á-n,<br>ott jó helye lesz talán.<br><br>Vajon merre jár az A?<br>Remélem nem ment haza.<br>Keresi C barátja<br>a sor végén megtalálja.<br><br>Gyere, mert sorakozunk<br>mi mind ott elöl vagyunk.<br>A Á B C, így a jó,<br>sorban állni így való.

A család a karácsony fa körül<br>a mennyből az angyalt befejezte.<br>Az ajándékok ki lettek osztva, <br>melyet az ünnepi vacsora követte.<br><br>Senkinek sem volt fogalma róla<br>hogy egy kis egér mind ezt figyelte.<br>Egy rejtett lyukból két szemecske <br>az ünneplést bátran megleste.<br><br>Az asztal kőrül ettek-ittak,<br>És vidáman beszélgettek.<br>A kis egér ámulatára<br>A boldogságért mit nem tettek.<br><br>A lakoma vége felé<br>Az asztal le lett terítve.<br>A maradék a tányérokban<br>A konyhába lett kivíve.<br><br>Annyi volt a szennyes edény,<br>Hogy hely már csak a padlón maradt,<br>És mire mindenki elvonult,<br>A kis egér leshelyéből bátran kiszaladt.<br><br>Most már ő is lakomázott.<br>Evett mindenféle ínyencet.<br>Hisz’ karácsony este volt,<br>És ő is kapott egy pirinyó<br>Mennyböl küldött kegyelmet.

Ez az év is kőkemény volt<br>bosszankodtunk már eleget,<br>nem kívánok semmi mást, csak<br>legyen a szívekben szeretet.<br><br>Hol szeretet uralkodik<br>menekül a bú, a bánat,<br>megbocsájtás csillagával<br>díszítsd fel a fenyőfádat.<br><br>Kívánok hát mindenkinek<br>áldott, boldog ünnepeket,<br>a megváltó üzenete<br>töltse el a lelketeket.

Nem mehetek Egerszegre,<br>csendben megyek Debrecenbe.<br>Szerelmemmel nem lehetek.<br>Lehet, szerzetesnek megyek.<br><br>Egyetlenem nem kedvesem.<br>Lehetne bezzeg gyermekem !<br>Szeptemberben megszerettem,<br>beteg fejjel beleestem.<br><br>Lelkem egyszer gerle lenne,<br>Mellette fel-le repdesne.<br>De ez felesleges lenne -<br>ezerfele elkergetne.<br><br>Vele lennem lehetetlen,<br>e helyzetem menthetetlen.<br>Epekedve epekedek,<br>Rettenetesen szenvedek.<br><br>Megszeppenve menetelek,<br>rengetegszer elmerengek,<br>elkeseredve remegek,<br>este keveset szendergek.<br><br>Keresztem lett e szerelem,<br>mert eszemvesztve szeretem.<br>Nem mehetek Egerszegre,<br>Csendben megyek Debrecenbe...

Most éljek elvesztésedből? <br> <br>Előtűntél végtelen nagy semmiből, <br>Én most éljek, az elveszítésedből? <br>Már végleg eltűntél tán’, mindenestől… <br> <br>Jó volt veled, persze sokkal jobb is lehetett volna… <br>De az élet olyan, hogy mindig ott van a szó; volna… <br>Jó volt veled és bizony sokkal jobb kellett volna… <br>Magamra veszem… ha sorsom félreírt nem volna… <br> <br>Könyörögtem szívből sokat-eleget, szerelem ne hagyj el! <br>Nekem nagyon kelessz, álmaim vannak, ezeket ne vidd el. <br>Könyörögtem szívből folyvást eleget… szerelem ne menj el. <br> <br>Itt vagyok én már öregen és magam alatt, magamba, <br>Szerelem elhagyott, a nő is itt hagyott egymagamba. <br>Szerelem és nő nélkül férfiember hogyan is élhet, <br>Szerelem és nő nélkül, a maradékban még mit vélhet? <br> <br>Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József <br>