Nem könnyű a zsugori lét<br>tele van félelemmel,<br>izzadt rettegés az élet<br>teletömött zsebekkel.<br><br>Minden nap egy új kihívás<br>miből mit tudsz elvenni,<br>már azzal sem kell törődni<br>kit fogsz ma tönkretenni.<br><br>Gazdagsággal zsákod tömve<br>átöleled reménykedve,<br>ha elvész mindez rájössz, hogy<br>kevés is elég lenne.

Nézem, hogy emberek miért ennyire készülődnek?<br>Valamire készülődnek, valamit ünnepelnek?<br>Igen! Gondosan ünneplik az új Karácsonyt,<br>Addig is elhagyják kicsit az élet zátonyt?<br><br>Szeretnék én, ilyentájt karácsonykor a jóságban hinni, ez minden!<br>Míg énbennem dobog, ritmust ver a szívem, legalább van mibe hinnem.<br><br>Az életben egyébként, köd borította utakat járom,<br>Ezt rótta rám a sorsom, ez nekem az állandó homályom.<br><br>De mi is a karácsony lényege?<br>Krisztus születésének emléke?<br>Menjünk mindannyian haza, nézzük, mi van a fenyőnk alatt,<br>Már a kapuban fogjuk érezni... kellemes fenyőillat.<br><br>A fák alatt biztosan ott lesznek majd az ajándékok,<br>Körülötte emberi szeretet, szívbéli jóságok.<br>A jóság azért ne csak ilyenkor szülesen, ilyen tájon,<br>Ezért is esdek, szívemben és a lelkemben nagyon fájón?<br><br>Bár én, mint mondtam csak a ködös utamat járom,<br>Este majd gyertyafényben, áttörök a homályon?<br><br>Megállok én majd a nagy fa előtt,<br>Imát mormogok mindenekelőtt?<br>Tisztelgek e szép szimbólum előtt.<br><br>Fa alatt, ne legyenek színes hazugságok,<br>Ne csavarodjanak kitekert fonákságok?<br>Ez jó hely, erősödjenek a barátságok.<br><br>Az ősz már régen levetette a ruháját,<br>A tél meg felveszi a fehér tarkaságát?<br>Mi meg élvezzük szeretteink barátságát.<br><br>Fenyőfánkon halkan pislog a gyertyafény,<br>Ma már nincs szükség semmire, ami kemény.<br>Mindannyian várjuk az újra eljövő csodát,<br>És szeretettel nézzük a négy adventi gyertyát.<br><br>Vecsés, 2015. november 2. - Kustra Ferenc József<br>

Merengés: versben, haikuban és 10 szavasokban… <br> <br>Lélekbetegség <br>A nagy elhagyatottság. <br>Pohár lesz a társ? <br>* <br>Papír előttem, de nem tudok mit írni, <br>Társaság kellene, rossz egyedül félni… <br>Innék egy pohár borocskát, annyira jólesne, <br>De a bor-társasága egyedül, nem kellene. <br>* <br>Csak érzés számít, <br>Szeretetem felétek… <br>Szeretet ünnep! <br>* <br>Ajándékaim, már a fa alatt, ami csillog, <br>Égősor szépen villog. <br>* <br>Hála Istennek ez már a karácsony, itt van már a napja, <br>A karácsonyi ajándékot nálam, mindenki megkapja… <br>Nagyon-nagyon várom, hogy eljöjjön ide apraja-nagyja. <br>* <br>Hangulatvarázs, <br>Lappangó magányt enyhít. <br>Szeretet-ünnep. <br>* <br>Az éjsötétben halkan szitál, esik a hó. <br>Idehallatszik... messze távoli harangszó! <br>Hordozza nekem a karácsonyi szeretetet, <br>Bízzunk benne, hogy kenegeti a sok lelkeket. <br>Karácsonykor a harangszó is kissé más, <br>De a magány csak fönn marad, az nem lesz más… <br>* <br>Ritka madárka <br>A karácsony… évente. <br>Magányenyhítés. <br> <br>Vecsés, 2015. október 21. - Kustra Ferenc József <br>

Merengés: versben, haikuban és 10 szavasokban… <br> <br>Magam vagyok itt a sötétes lakásban, <br>Bár, kislámpa ég, a dolgozó szobámban. <br>Este elfogott ez a nagy magányérzés, <br>Szeret-e engem valaki... lélekérzés. <br> <br>A szörnyűséges <br>Magány, tarol, mint kaszás. <br>Érzelemmentes. <br>* <br>Ablakon át nézem, kint csendesen hullik a hó, <br>Karácsony hírnöke, aki megérkezett… de jó! <br>Kicsi és nagy apró kristályok, tél lehelete. <br>Összeállnak, szeretettel, és lesznek föld leple! <br>* <br>Ha nem ásod fel a virágágyást, felveri a gaz! <br>Igaz szavakat, hogy ültetsz? Ki lesz, aki irgalmaz? <br>* <br>Megható a karácsonyi béke, gyertyák gyúlnak, <br>Pici lángok égnek, pislog a fény, de komorak. <br>Örömtáncot járhatna a sok fényhasáb, <br>De hogyan, amikor nem egybe fénynyaláb? <br>Mert az igazi, karácsonyi varázs, útmutatás… <br>Amikor együtt a család és nincsen képmutatás. <br> <br>Ha ma hozzám is eljönnének?! Te a szemembe néznél, <br>Legalább ma! Te is tudod, a szeretet ott van kéznél… <br>Milyen gondtalanok lehetnének az ünnepek, <br>Pátyolgathatnánk egymást, kiket igen szeretek. <br> <br>Pedig a konyhában voltam egész délelőtt <br>Sütöttem, főztem nektek én, mindenekelőtt… <br>* <br>Átjárja házat, <br>Fenyőillat. Vacsora… <br>Veletek ennék. <br>* <br>Bizakodunk, földre leszáll a béke és nyugalom, <br>Szívetekben, együttlétre nagy szeretet nyugodjon. <br>Ezen a szép napon, a sok indulat lenyugodjon. <br> <br>Fenyőfa, szépen villog, nagyon mutogatja magát, <br>Szeretném, ha körülötte állna az egész család… <br>Ó, ha eljönnének és meglátogatnák e tanyát… <br> <br>Vajon eljönnek-e nagy tiszteletből, <br>Meglátogatnak-e mély szeretetből, <br>Itt lesznek szívből? <br>* <br>Karcolom papírt, <br>Bánatomat leírom. <br>Ez… én magányom. <br> <br>Vecsés, 2015. október 21. - Kustra Ferenc József <br>

A szeretet tüze perzselje karácsonykor a szíveteket, <br>Ti jó emberek vagytok, de ne feledjétek a hiteteket. <br> <br>Ne feledjétek a szeretetre vonatkozó intelmeket, <br>A gyengéknek adjátok át lelketeket, igaz hiteteket. <br> <br>Szeress feltétlenül <br>Szeress feltétel nélkül. <br>Szeress önzetlenül. <br>Szeress érdekek nélkül. <br> <br>Szeress, hamisság nélkül, ne add a lelked az ördögnek, <br>Szeress őszintén és mások a lelkedben gyönyörködnek. <br> <br>Nézd a fán a piciny, gyönyörű gyertyalángot, <br>A lángocska bevilágítja a világot. <br>Fa alatt öleld át a testvért, gyermeket, mindenkit, <br>És fa alatt várd, fogadd másik lelkét, valamennyit. <br> <br>A szobát beteríti a karácsonyfa finom illata, <br>Van alatta sok-sok ajándék és függesztett piros alma. <br>Így karácsonyeste örülünk, hogy együtt vagyunk, <br>S a gyertyafény lángjába szeretettel bámulunk. <br> <br>Szívünk haragjai egyszerre kihunyjanak, <br>Szeretetünk és gyertyafény meg gyulladjanak! <br> <br>Vecsés, 2012. december 12. – Kustra Ferenc József <br>