Jól éreztem magamat a farsangban… <br> <br>(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) <br>El is megyünk mi az ismerősökkel álarcosbálba, <br>Elmegyünk, hogy jól-nagyot szórakozzunk egy maszkabálba... <br>El is megyünk mi az ismerősökkel álarcosbálba. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös, belső rímes) <br>Úristen! Odaérve láttam, van huszonkét féle fánk kitéve, <br>Megszámoltam, hogy van ott még tizenegy féle lekvár, mellétéve… <br>Úristen! Odaérve láttam, van huszonkét féle fánk kitéve. <br> <br>Meg is tapogattam az álarcomat jó emlékszem -e, <br>Tényleg ki van vágva a látás és evés kellő helye? <br>Ki volt, már mindegy! Hipp-hipp hurrá! No, majd én adok a zabának, <br>És bár az evő luk kicsi volt, tömködve tovább evés, szájnak! <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Biztos, hogy itt egész éjjel peregni fog a homokóra <br>Biztosan sokszor megforgatott lesz az első virradóra… <br>Biztos, hogy itt egész éjjel peregni fog a homokóra. <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Nekem nagy barátaim az itteni ismerős illatok, ízek, <br>Ezek nekem hamisítatlan az élvezkedést segítő cikkek… <br>Nekem nagy barátaim az itteni ismerős illatok, ízek. <br> <br>Közben ropogott a tánc a döngő padlón, <br>Néztem közben, ez is nagy élmény és frankón! <br>Közben erőt vettem a tele -szomjús- fröccsős korsón, <br>És jól éreztem magam ezen élvezeti orsón… <br>Aszondják, ahol a szíved, ott van az otthonod, <br>Gyere is velem, lakjál itt, jártad a fogsorod! <br> <br>Volt ott pár virsli, meg némi rántott husi <br>De ezek a fánkokhoz, mint… juj, de kicsi… <br>Azokhoz volt még mustár meg többféle savanyúság, <br>De én nem cseréltem le… tizenegy féle lekvárság… <br> <br>Híttak a hölgyek, menjek táncolni, jól roptassam meg őket, <br>De a fánkok nem engedték, így tovább faltam nagymenőket. <br>Közben persze igen sajnáltam, hogy jól leléptettem a nőket, <br>Még csók csattant volna, meg letéphettem volna tán' keszkenőket… <br> <br>Közben az újévre is gondoltam pálinkás malaszttal, <br>És hogy ezt le öblítsem, barátkoztam kicsit konyakkal. <br>Ez már elég kemény volt, de már jóban voltam csapattal, <br>És már hadonásztam lekvárszedő kanállal, mint karddal… <br> <br>Aztán megint közeledett felém a maszkba öltözött matróna hölgy, <br>Annyit láttam, hogy szeméből a huncutság jó vérmesen kilökődött… <br>Odaért, kivette kezemből a kanalat és egy lekváros üvegbe szúrta, <br>Én meg egyből éreztem, ez csak a nagy kezdet, lesz itt nagyívű farsangi móka... <br>Jól el is szórakoztatott, mert ettem én már elég fánkot, lekvárt, <br>Ittam már elég fröccsöt, rám férne, ha most fogyasztanék kaviárt! <br>* <br>(3 soros-zárttükrös) <br>A raktárhelységben fogyasztottuk a kellemes, dallamos zenét, <br>Kértem meséljen nekem magáról, de ő mondta, nem kér rossz cserét… <br>Maga uram, majd otthon kérje erre a kevéssé ismert nejét. <br> <br>(Bokorrímes) <br>Így aztán én hosszan porzó voltam a dologban, ő meg a zsenge bibe. <br>Vissza is emlékszem, hogy mi ketten nagymenőkként nem játszottunk kicsibe… <br>Kerti virágoknak is meg kell adni, ha jelentkezik tavasz, ízibe. <br> <br>Micsoda újév volt a farsangon, <br>Ezt nem olvashatod a laptopon. <br>Teremtőm nekem köszönhetem, mily’ nagy örömöm, hogy huszonkétféle fánkot ehettem, <br>Meg nem utolsó sorban ezeket tizenegy féle házi lekvárral kebelezhettem. <br>Megittam bizony az egy korsónyi fröccsöt, nehogy már, pont farsangkor megfulladjak, <br>Mert úgy tudom, hogy lesz ez majd jövőre is… a lecke meg föladva, hogy drukkoljak. <br> <br>Hajnalban hazafelé már mindenki levetette a maszkáját, volt visítás, öröm, <br>Hogy én kiket láttam egy párnak… bizony nem volt más, mint saját-arcomon szántott a körmöm… <br> <br>Vecsés, 2021. január 8. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Maszkabálban kell, hogy az arcon, illőn-szép maszk legyen, <br>Az asztal meg farsangi étkekkel jól tele legyen… <br>Maszkabálban kell, hogy az arcon, illőn-szép maszk legyen. <br> <br>De nem volt elég a maszk, hanem maskarának is kellett lenni, <br>Ehhez szakadt, gyűrött, lekvárbíró ruhát sikerült felvenni… <br>De nem volt elég a maszk, hanem maskarának is kellett lenni. <br> <br>Maszk már nagyot takar az arcunkon, <br>Semmi nem jöhet be zárt ajtónkon… <br>Vírus menjen erdőbe, és fázzon! <br> <br>Direkt varrtunk otthon -magunk- különlegesen szép maszkokat, <br>Direkt és célzatosan, az ilyen tánc-ünnephez valókat! <br>Direkt varrtunk otthon -magunk- különlegesen szép maszkokat. <br> <br>Egy elzárt, lefüggönyözött teremben volt a társaság, <br>Amikor odaértünk már láttuk, nagy itt a kihívság… <br>Egy elzárt, lefüggönyözött teremben volt a társaság. <br> <br>Én tüstént rábuktam, mint Bobi a lábtörlőre, <br>Az asztalokon lévő farsangi fánk hegyekre… <br>Én tüstént rábuktam, mint Bobi a lábtörlőre. <br> <br>Habzsoltam a különféle töltött fánkokat, <br>Mint éhező oroszlán csapat lemart gnúkat! <br>Habzsoltam a különféle töltött fánkokat. <br> <br>A fánkok mellé, -hozott- rumos gyümölcsteát ittam, <br>A vendégsereg csodálatát, ezzel ki is vívtam! <br>A fánkok mellé, -hozott- rumos gyümölcsteát ittam. <br> <br>Már mindenki hevesen ropta a ropni-valót, <br>Én meg még mindig csak gyűrtem… a harapnivalót... <br>Már mindenki hevesen ropta a ropni-valót. <br> <br>Nekem nem-igen volt időm a táncra figyelni, <br>Mikor a fánkhegyek hívnak, azokat kell enni… <br>Nekem nem-igen volt időm a táncra figyelni. <br> <br>Bennem most tánc helyett, mi csak izzaszt, buzog, sőt tovább hergel is a remény, <br>Itt az asztalon a meséses lekvárság és fánk halom... enyém-esemény... <br>Bennem most tánc helyett, mi csak izzaszt, buzog, sőt, tovább hergel is a remény. <br> <br>Egyszer csak egész közel megszólalt egy gonosz sziréna! <br>Torkomon is akadt a lekvárral töltött fánk, falatja… <br>Egyszer csak egész közel megszólalt egy gonosz sziréna! <br> <br>Úristen! Lebuktunk, tilos a bulizás, most itt a rendőrség. <br>Úristen! Lebuktunk, és itt mindenkinek elkél a segítség… <br>Úristen! Lebuktunk, tilos a bulizás, most itt a rendőrség. <br> <br>Fölébredtem, megfordultam és legurultam az ágyról, <br>Fölébredtem még jobban, a körben látott valóságtól… <br>Fölébredtem, megfordultam és legurultam az ágyról. <br> <br>Szóval, így jártam az idei farsanggal, de legalább álmomban… volt, <br>Szóval, jó buli volt, hatféle fánkot ettem, nyolc-féle házlekvár volt! <br>Szóval, így jártam az idei farsanggal, de legalább álmomban… volt. <br> <br>Vecsés, 2021. január 9. – Kustra Ferenc - 3 soros-zárttükrös csokor. Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. <br>(Mintha szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az, amit a véleménykülönbségünk okoz!) <br>&bdquo;Bobi” = néhai, újfundlandi kutyuskánk volt. <br>

Játszva szórakozás, harsanó a sok-sok kacagás, <br>Itt a maszkabál ideje, ettől van sok kacagás… <br>Játszva szórakozás, harsanó a sok-sok kacagás. <br> <br>Fölveszem az anyám fejkendőjét, homlokomon bokrétásra kötöm, <br>Arcmaszkot fölteszem, farsang bulijában hátha, nincs ott ismerősöm... <br>Fölveszem az anyám fejkendőjét, homlokomon bokrétásra kötöm. <br> <br>Ez a farsangi mulatság ideje, <br>Minden évben jön, vízkereszt… meg megye'… <br>Ez a farsangi mulatság ideje. <br> <br>Az <br>Élet <br>Csak nagyon <br>Nagy rohanás! <br>Itt, mulatozás… <br>* <br>Nagy, óriási a buli és mókázásoknak épp' ideje a maszkabálba, <br>Teleesszük magunkat finom, hason is lefolyó lekváros fánkkal és állva… <br>Nagy, óriási a buli és mókázásoknak épp' ideje a maszkabálba. <br> <br>Sokakon, merész álarcok vannak és lesz tánc is, hejehuja-haj, <br>Táncosok, ropják megállás nélkül, padló döng, majd kihullik a haj… <br>Sokakon, merész álarcok vannak és lesz tánc is, hejehuja-haj. <br> <br>Lesz ott sok furcsán érdekes tekintet, ki másik jelmezére tekinget, <br>Van bizony, ami éppen, hogy látszva... petrezselymet áruló, csak tekinget. <br>Közben lehet csókot is lopni másik maszk alól, ha a célszemély ki nem farol… <br>Persze mi sejtjük, hogy ott táncol a férje is, sejtjük, hogy a másik, ezért farol… <br> <br>Látunk itt sok csábítót, ámítót, mulatságban ez a lényeg, <br>Ugyan ti melyikek vagytok és véglegesen ilyenek… tényleg? <br>Látunk itt sok csábítót, ámítót, mulatságban ez a lényeg. <br> <br>Szól itt a muzsika, ablaknak az üvege is rezeg, de andalít… <br>Hajnalban óra meg majd jelzi, ébredő napkeltét... Még csak kancsalít... <br>Szól itt a muzsika, ablaknak az üvege is rezeg, de andalít… <br> <br>Vecsés, 2021. január 6. – Kustra Ferenc József - íródott: versben, apevában és 3 soros-zárttükrösben. <br>

Voltunk már máskor is felderítésen erdőben, eltévedt, kóbor árnyakkal, <br>Térdig érő hóban meredtünk sötétlő fák között, jó lett volna szárnyakkal… <br>Néztünk mindenfelé, de árnyak biztosan álcázó lepelben voltak, <br>Mert nem láttuk meg őket, visszajöttünk! Biztos, másfelé kóricáltak... <br>* <br> <br>Zúgva, bőgve, forogva dühöngött az őrjöngő jeges szél <br>És velem együtt többen voltunk, aki még kegyelmet remél. <br>A jeges szélvihar hordta szerte a havat, ruhánk alá csempészte, <br>Védekezni nem tudtunk, sőt vadsága, a lelkünket is megigézte… <br> <br>Csak fázva vánszorogtunk az éjszakai hóviharban, <br>Kiutat nem láttunk, de nagyon csúszkáltunk a bakancsban. <br>Ilyen katasztrofális időben megállapítani jóformán semmit sem lehet, <br>Csak botorkáltunk vissza a tábor felé, erre volt elég az utolsó lehelet… <br> <br>Többen is a négy felderítési nap fáradtságával leültek, <br>Ennyitől, még a harcedzett katonák is teljesen kikészültek. <br>Történetem, ketten találtuk meg egyedül a tábort <br>És így mi lettünk hírmondó, ki hóviharban bóklászott. <br> <br>A magas, nyitott és a szélfútta tereprészeken <br>Démoni kórusként süvített a szél, tán' részegen. <br>Mélyre süppedt a lábunk, szél- felkavarta szűz hóban, <br>Testünk kezdte sínyleni fagy csípéseit, baljósan. <br> <br>Elfáradva cammogtunk egy jó mély szakadék mellett <br>Fehér halál kezdte szedni áldozatait, sejlett. <br>Különítményünk utolsó embere csak megcsúszott… <br>Kiáltása, ahogy halkult, a vihar úgy megnyúlott... <br> <br>Az ennivalónk volt elég, csonttá fagyott... hiába volt, <br>Az evés gondolata is folyvást gyötört, hó átkarolt. <br>Első tomboló hóvihar egy nap, egy éjjel tartott szeleknek, <br>Tapasztaltuk a sebes és dermesztő dühét viharszeleknek. <br> <br>Pirkadatkor teljesen szélcsend lett és majdnem elállt a hóesés, <br>És majdnem kiderült, ami volt talán egy órás, egy nagy átverés. <br>Addigra előkerültek a súlyos, ólomszürke felhők <br>És bevezető nélkül, üvöltve tört ránk… hóvihar-felhők. <br>Szinte kúsztunk, leszegett fejjel vánszorogva, nem sétaútra. <br>A körülmények miatt parancsot is adtam a visszaútra. <br> <br>A hóvihar szembekapott minket. A látótávolság öt lépés volt, <br>Enni, pihenni, tüzet gyújtani nem tudtunk, már a lelkünk is roncsolt. <br>Katonáim lemaradtak, eltűntek, és ki maradt, az magát… vonszolt. <br> <br>Nem is értem, hogy találtunk vissza két nap alatt, csúszkálva hóesésben, <br>Az állásunkhoz, de már csak ketten kóvályogtunk a sűrű hóesésben. <br>Helyettesem egy őrmester rendületlenül követett már nem beszéltünk… <br>Lefoglalt, hogy áztam, fáztam és éheztem, új hókupacba beleléptünk. <br> <br>A tábornál megnyugodtunk, leheletünk kicsiny gőzfelhőként távozott, <br>A vihar elült, szemünk tisztán látott, már amit a fák között láthatott. <br>Eredményt nem értünk el, de több társunk is a vadász mezökre távozott. <br> <br>Vecsés, 2014. január 31. - Kustra Ferenc József <br>

Fagy repeszti szét a csendet<br>szürke égből hull a hó,<br>tűz táncát őrzi kebelén<br>sárgán fénylő kandalló.<br><br>Rönkből ácsolt faházikó<br>rekeszti ki a telet,<br>oltalmazó halk szavával<br>csitítja le a szelet.<br><br>Öregember tipeg-topog<br>fából ácsolt konyhában,<br>frissen szedett fenyőtüske<br>melegszik egy kannában.<br><br>Beköszön a büszke erdő<br>örül, hogy újra látja,<br>hosszú-hosszú évek óta<br>az egyetlen barátja.<br><br>Elvonultan, csendesen él<br>nem számolva éveket,<br>borús magány az ő társa,<br>amit annyira szeret.<br><br>Látogató toppan most be<br>csodálkozva néz reá,<br>megfordult az ősi csoda<br>valóság vált álommá.<br><br>Lázas ködbe burkolódzva<br>kísértet áll előtte,<br>rég elveszett felesége<br>valaha őt szerette.<br><br>Odakapja gyors hirtelen<br>olvadt szívére kezét,<br>mosollyal a ráncos arcán<br>végleg lehunyta szemét.<br><br>Egyedül maradt a kis ház<br>tűz kúszik fel a falán,<br>magány otthona emlékét<br>olvadt hó őrzi csupán.