Nézem a caj láncomat… kopott.
<br>Olyan, mint egy nyugdíjas kokott.
<br>Kopott vagy anyaghibás, törött?
<br>Ügy tűnik eleget körözött.
<br>
<br>A cajom kormánya deformált,
<br>A csengő sem szól már, korrodált.
<br>Küllők töröttek, hiányosak,
<br>Úton fuvallatok pofoznak.
<br>
<br>Haladnék a ronccsal, cajoznék,
<br>Országút vándora lehetnék,
<br>De nem lehetek nincs eszközöm,
<br>Nem sok, de nincs ennyi örömöm.
<br>
<br>Vecsés, 2002. március 24. – Kustra Ferenc József
<br>„caj” = szlengben; kerékpár (a „bicajból” eredeztetett)
<br>
Életem hullócsillag a lelkem mélyén,
<br>Nem szárnyal már bennem lelkesen a remény,
<br>Hogy én majd még… majd nagy dolgokat művelek
<br>És talán, majd rám hangolódnak más lelkek…
<br>
<br>Mondják; minden véges, egyszer majd minden véget ér…
<br>Óra mutatója halad, lassan éjfélhez ér…
<br>Onnan majd, végleg megszűnik… végleg e „hosszú nap”,
<br>Már csak idejön... misézve elbúcsúztat a pap.
<br>
<br>Vecsés, 2012. február 12. - Kustra Ferenc József
<br>
A poéta viccese…
<br>
<br>Kicsi szellő borzolja a kedélyeket
<br>Tintázásra serkenti a legényeket…
<br>Tinta, az nincs! Tentával írom verseket.
<br>
<br>Vecsés, 2014. április 26. – Kustra Ferenc József
<br>
Valentin napi vallomás kedvesemnek…
<br>
<br>Jó lenne veled ülni Tina,
<br>Nekem régi erdei padra…
<br>Melegedne szívem,
<br>Virágozna lelkem.
<br>Szemünk, erre-arra bámulna.
<br>
<br>Szólnék hozzád, visszacsacsognál,
<br>Ha látnál őzet, rábámulnál.
<br>Boldogok lehetnénk,
<br>Sétálni mehetnénk…
<br>Engem kedvelni próbálkoznál…
<br>
<br>Kár, hogy álmomban, vagy csak Tina!
<br>Lennél… életben megtalálva?
<br>Fontos! Szeretnélek,
<br>Egyből kedvelnélek.
<br>Jó lenne párnak lenni, Tina!
<br>
<br>Vecsés, 2021. november 30. – Kustra Ferenc József – íródott: Valentin napra, romantikus LIMERIK csokorban.
<br>
Valentin napi vallomás kedvesemnek…
<br>
<br>Őrjítő vágyam hajt, Fruzsina,
<br>Őrjítő vággyal találkozna.
<br>Szeretetnek fénye,
<br>Neked… tőlem kéne?
<br>Ez lehetne mindkettőnk vágya.
<br>
<br>Vágy! Vágylak elégtelenséggel.
<br>Biz’! Hiányzol fölségességgel.
<br>Ó, egyek lehetnénk,
<br>Ezt együtt éreznénk.
<br>Lelkünk tele lenne szépséggel.
<br>
<br>Álmodom: tartasz karjaidban.
<br>Álmodom: pezsgek a vágyadban.
<br>Idő lelassulna…
<br>Idő befogadna.
<br>Ó, ha megjelennék álmodban.
<br>
<br>Vecsés, 2021. május 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Valentin napra, romantikus LIMERIK csokorban.
<br>

Értékelés 

