Idő 
Értékelés 
Értékelés (Anaforás „Grádics” csokor)
<br>Nincsen félelmem
<br>Asztalnál nem, vagyok egyedül
<br>Itt ül magány… rendületlenül.
<br>A hívatlan magány terheli szembe székem!
<br>Nem tudom, mi kellene, ne legyen még végem...
<br>
<br>Félnem nem kell már
<br>Ablakomat fedi, porfüggöny,
<br>Tapadt por… nem jön át fényfüggöny.
<br>Nekikészülők és több verset írnék immár,
<br>Egyedül vagyok, hozzászoktatott magány már.
<br>
<br>Félni nincs mitől,
<br>Az életévekben egyedül
<br>Múlattuk az időt, remekül…
<br>Dia, ég egy mécses, boldog vagyok, de mitől?
<br>Poétaként, nem múlik magány, esengéstől?
<br>*
<br>
<br>(Anaforás, 10 szavas duó)
<br>Az én magányom, nagyon kitartó
<br>Nézi, hogy verselek, hű fegyverhordozó.
<br>
<br>Az én magányom segít, hogy írjak,
<br>Itt ül... minden-magányt kibírjak.
<br>
<br>(Septolet)
<br>Készülök
<br>Írni, nekifeszülők,
<br>Szédelgök…
<br>
<br>Tollamat forgatom,
<br>Harsonát nem hallom…
<br>Ceruzacsonkom előveszem,
<br>Ezzel várom ihletem…
<br>
<br>Vecsés, 2019. október 20. – Kustra Ferenc József
<br>
Fűszálak közt mozgó bogarak,
<br>Végtelen horizonton látottak,
<br>Az égbolt millió csillaga,
<br>Elménk titkos lakatjának nyitja.
<br>
<br>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József
<br>
Fűszálak közt mozgó bogarak,
<br>Végtelen horizonton látottak,
<br>Az égbolt millió csillaga,
<br>Elménk titkos lakatjának nyitja.
<br>
<br>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József
<br>
Újra jó idő jár, fú a langy szél,
<br>Lépte enyhén koppan ’mint ideér.
<br>Emlékeinkből kibújik a jó,
<br>Szép az emlék, másra úgysem jó.
<br>
<br>Betöltöttem a negyvenkilencet,
<br>Elővettem régi emlékeket.
<br>Kezdek már én is nosztalgiázni,
<br>A rossz emlékeket is szépnek látni.
<br>
<br>Bízom, hogy csak a felénél járok,
<br>Jövő évezredből sokat látok.
<br>Inkább hosszan nosztalgiázzak,
<br>Semhogy hosszú életről lemondjak.
<br>
<br>Budapest, 1997. május 26. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
<br>
Nem sírok, tovább már nincs erőm,
<br>Érint még valaha, mi öröm?
<br>Csak zúg, süvít, fúj élet szele,
<br>Örökös vihar vagy lesz vége?
<br>
<br>Nem elég a sikertelenség,
<br>Bevágott cukor, mint betegség.
<br>Mi végre büntet Isten, ha van?
<br>A hét szűk esztendő tán’, hatvan?
<br>
<br>Mindenki oly’, minek születik,
<br>Meg még, aminek mások nézik.
<br>Én vajon minek is születtem,
<br>Élni sikertelen életem?
<br>
<br>A jó élet, mi kiteljesedett,
<br>Ha az ember boldog, elégedett.
<br>Nekem eddig ez nem adatott meg,
<br>Sikertelenséget, hogy éljem meg?
<br>
<br>Hely hová születtem, vajha rossz,
<br>Pedig más is ragadt rám, mint kosz.
<br>Mások nem néznek valakinek,
<br>Magam, hogy tartsam; főleg kinek?
<br>
<br>Sorsát ember nem kerülheti,
<br>Ez megadatott, ezt kell élni.
<br>Én azért mégis csak bánkódóm,
<br>Miért adatott, ily’ rossz sorsom?
<br>
<br>Budapest, 1997. november 29. – Kustra Ferenc József – önéletrajzi írás.
<br>
