Azt mondják, hogy lusta vagyok<br>én ezt nagyon meguntam,<br>úgy döntöttem, hogy sportolok,<br>vagy tíz métert futottam.<br><br>Izzadt lett a hónom alja,<br>meg a pólóm eleje,<br>rájöttem én közben arra,<br>nincs is hónom teteje.<br><br>Mert nekem az ott a vállam<br>ez a szó van divatban,<br>akárhogyan nézem is én<br>hónom alja felett van.<br><br>Menjünk akkor gyorsan haza<br>gondolkodjunk hát tovább,<br>töprengésre, mit oly sokszor<br>biztos pont nekem az ágy.

Hosszú év van mögöttem<br>még én is alig hittem.<br>Tudjátok ti milyen nagy vagyok?<br>Ki is növöm az iskola padot!<br>egész évben szorgosan tanultam,<br>hogy örüljön a tanítóm.<br>Büszke is rám biztos is, <br>nem leszek már én a kis diák,<br>hisz jövőre mi leszünk a nagyok.<br>Mert mindenki tudja kik a másodikosok!!!

Egész évben megtanultam<br>a betűk formáját <br>és számok sokaságát.<br>Tanultam én olvasni,<br>s hogyan kell figyelni.<br>Nem mindig sikerült tudom én,<br>hisz mindig közbeszólt a csengő,<br>s olyankor az udvaron játszani illő,<br>labdázni és szaladgálni, <br>a tanárokra szívbajt hozni!<br>Ez a feladat is fárasztó.<br>Látod te is barátom? <br>milyen sok a feladatom!!!<br>Nehéz az elsősnek.<br>Legjobb lenni végzősnek!

Ma este nem kérek semmit,<br>csak ölelj át, s vigyél haza,<br>hisz olyan sötét most minden,<br>s olyan felhős az éjszaka.<br>Nem kérek csillogó gyöngyöt,<br>csak azt, hogy fogd a kezem, <br>Ne szólj, csak ölelj át némán,<br>és szeress türelmesen.<br>Engedd, hogy had bújjak hozzád,<br>érezve tested melegét,<br>csak ölelj magadhoz lágyan,<br>ma este ennyi is elég.<br>Szeress! És ne kérdezz semmit,<br>ne legyen más, csak te meg én,<br>boldogan, egymásba forrva,<br>Nekem most az is elég.<br>Ma este feledtesd vélem<br>ami a lelkem tépi szét,<br>tudod, hogy olyan vagy nékem<br> akár egy biztos menedék.

Meleg nyár van, és virágzik minden,<br>de látod? Már sárgul a mező!<br>Aranykalászok néznek az égre,<br>s olyan forró a levegő.<br>Már a pipacs is hervad a réten,<br>ledobva bágyadt szirmait,<br>fonnyadt fejét az égre emelve<br>kéri: Uram! Csak most segíts!<br>Csak egy pár csepp friss vizet küldj le,<br>nem bírom tovább! Kókadok!<br>Nem bírok tovább víz nélkül élni,<br>ajkam kiszáradt. Szomjazom.<br>Fonnyadt fejével riadtan néz rám,<br>mintha kérlelne, most segíts!<br>Ne hagyj meghalni tűző naptól,<br>hiszen a lelkem szomjazik.<br>Segítenék, de hiába minden,<br>hiszen éppen úgy szomjazom,<br>éppen úgy vágyok,ahogyan ő is,<br>pár csepp üdítő harmatot.<br>épp úgy szenvedek, ahogyan ő is,<br>hiszen a lelkem oly halott,<br>mint a virágok harmat nélkül,<br>én is ugyan úgy sorvadok.<br>Istenem! Kérlek! Nézz le rám végre!<br>Ne tépd ki lelkem szirmait,<br>csak a lelkem van. Nincs semmi másom. <br>Ne hagyd megölni! Most segíts!